Film

A művészet nagy dolog

Samuel Benchetrit: Szerelmes nehézfiúk

  • 2022. június 8.

Kritika

A gengszter is csak egy érző ember, vágyik a szépre, a jóra, a romantikára, a művészetre. Főleg a művészetre. Lám, verselésre adja kopasz fejét a kikötő rettegett ura, midőn magányos szíve szerelemre gyúl, s alexandrinusban szerzett költeményeivel hódítaná meg a szupermarket ifjú pénztárosnőjét. S hát mi is a poézis?

Egy csomó szokatlan szó (amarillisz!), amelyek jelentését sem a nehéz életű trubadúr, sem múzsája nem ismeri, csak a rímfaragó önképzőkör vezetője biztatja alkotásra a kritikát nehezen tűrő, művészete nem elég lelkes befogadását tettleg is szankcionáló főcsempészt. Akinek elhanyagolt neje azt hiszi, hogy a szemétből kiemelt krikszkrakszos fecni rímei őt éneklik meg, s már ez az utóbb csalókának bizonyuló tudat is elég, hogy kiemelje őt a tespedt depresszióból. Mert neki is kéne szépség, meg romantika, meg művészet. Főleg a művészet.

A főnök szerfelett népszerűtlen kislányának szülinapi buliján való megjelenésre komolyabb ráhatással szükséges ösztönözni az iskolatársakat, így a keleti spiritualitás iránt érdeklődő maffiózó a jelen pillanat megélésének fontosságáról fojtogatás közben elmélkedik. A lányka által kiszemelt tahó siheder viszont némi készpénzért hajlandó érdeklődni iránta.

Aztán ott van a banda behajtó embere, aki méretes fejszével kopogtat az adósságát nem törlesztő könyvelő ablakán, de elkésett, mert becses neje már előzőleg agyonverte a színházi előadás céljára sikkasztó, de a várható következményektől (fejszés behajtó) pánikba eső és a pénzt mégiscsak visszaadni akaró párját. Csak nem hiúsulhat meg a Simone de Beauvoir és Jean-Paul Sartre szenvedélyes kapcsolatát bemutató zenés egzisztencialista dráma bemutatója holmi rendezetlen tartozás miatt! Főleg, ha a főszereppel maga a dadogó, de ambiciózus hölgy kívánja színi karrierjét megalapozni. Hát csoda, hogy a fejszés behajtó beleszeret nyomban, és a Sartre szerepére jelentkező ripacsokat sorra elteszi láb alól, hogy ő játszhassa el a filozófust? A dilettáns látomásban, ahol egy színpadon tartózkodik a kisvárosi műkedvelők megformálta Gandhi és Hitler, Marilyn Monroe és Jézus, és persze a világ minden problémáját megoldó irodalmár páros, na, ott megkapja a magáét filozófia és művészet, feminizmus és forradalom.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.