Film

A művészet nagy dolog

Samuel Benchetrit: Szerelmes nehézfiúk

  • 2022. június 8.

Kritika

A gengszter is csak egy érző ember, vágyik a szépre, a jóra, a romantikára, a művészetre. Főleg a művészetre. Lám, verselésre adja kopasz fejét a kikötő rettegett ura, midőn magányos szíve szerelemre gyúl, s alexandrinusban szerzett költeményeivel hódítaná meg a szupermarket ifjú pénztárosnőjét. S hát mi is a poézis?

Egy csomó szokatlan szó (amarillisz!), amelyek jelentését sem a nehéz életű trubadúr, sem múzsája nem ismeri, csak a rímfaragó önképzőkör vezetője biztatja alkotásra a kritikát nehezen tűrő, művészete nem elég lelkes befogadását tettleg is szankcionáló főcsempészt. Akinek elhanyagolt neje azt hiszi, hogy a szemétből kiemelt krikszkrakszos fecni rímei őt éneklik meg, s már ez az utóbb csalókának bizonyuló tudat is elég, hogy kiemelje őt a tespedt depresszióból. Mert neki is kéne szépség, meg romantika, meg művészet. Főleg a művészet.

A főnök szerfelett népszerűtlen kislányának szülinapi buliján való megjelenésre komolyabb ráhatással szükséges ösztönözni az iskolatársakat, így a keleti spiritualitás iránt érdeklődő maffiózó a jelen pillanat megélésének fontosságáról fojtogatás közben elmélkedik. A lányka által kiszemelt tahó siheder viszont némi készpénzért hajlandó érdeklődni iránta.

Aztán ott van a banda behajtó embere, aki méretes fejszével kopogtat az adósságát nem törlesztő könyvelő ablakán, de elkésett, mert becses neje már előzőleg agyonverte a színházi előadás céljára sikkasztó, de a várható következményektől (fejszés behajtó) pánikba eső és a pénzt mégiscsak visszaadni akaró párját. Csak nem hiúsulhat meg a Simone de Beauvoir és Jean-Paul Sartre szenvedélyes kapcsolatát bemutató zenés egzisztencialista dráma bemutatója holmi rendezetlen tartozás miatt! Főleg, ha a főszereppel maga a dadogó, de ambiciózus hölgy kívánja színi karrierjét megalapozni. Hát csoda, hogy a fejszés behajtó beleszeret nyomban, és a Sartre szerepére jelentkező ripacsokat sorra elteszi láb alól, hogy ő játszhassa el a filozófust? A dilettáns látomásban, ahol egy színpadon tartózkodik a kisvárosi műkedvelők megformálta Gandhi és Hitler, Marilyn Monroe és Jézus, és persze a világ minden problémáját megoldó irodalmár páros, na, ott megkapja a magáét filozófia és művészet, feminizmus és forradalom.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.