TPP

Életrajzi filmet nem lehet elrontani. A Nagy Névre mindenki kíváncsi: szeretjük nézni a kimagasló tehetség korántsem mindig kimagasló életének a mi kis ítéletünk alá vonható szegmenseit.

Az Ukrajna keleti részén (a nyílt vagy burkolt, de következetesen letagadott orosz be­avatkozás folyományaként) állandósult polgárháborús állapotok legrombolóbb következménye nem az anyagi javakban, politikai szuverenitásban, társadalmi kohézióban esett (egyébként jóvátehetetlen) kár, hanem a mindenkit deformáló polgárháborús (gyanakvástól, gyűlölettől, bosszúvágytól terhelt) tudatállapot kialakulása. Amely belülről mérgez. A drámaíró Natalija Vorozsbit első, máris markáns szerzőiségről tanúskodó filmjét ez a tudatállapot hatja át.

Pályaindító film volt a Rengeteg, eredeti, szokatlan, izgalmas. Hét, egymással közvetlenül össze nem függő etűd, hét, visszatérő kört le­író párbeszéd, hét, ítéletalkotó reflexeinket próbára tevő, nyitott befejezésű, ám önmagukba zárult világok találkozásra való képtelenségét megjelenítő szituáció.

A blöff bejött.

Tegye fel a kezét, aki nem találkozott még a partnerre sóvárgó esküvőszervező kizárólag amerikai B filmekben előforduló figurájával.

Új lakó érkezik az idősek otthonába, fess úriember, testileg-szellemileg friss, ápolt nyolcvanas.

Mi sem menőbb manapság, mint influenszernek és fitneszgurunak lenni.

Egy kiemelkedő életművet létrehozó alkotó portréfilmjét mint filmet, sosem a mű teszi figyelemre érdemessé, hanem az élet.

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Nagy emberek nem ússzák meg a kerek évfordulós visszaemlékezést a valódi nagyságuknak csak morzsáiból szemezgető utókor részéről.

Generációjának talán legegyedibb hangú filmese, Kocsis Ágnes tíz év után jelentkezik új munkával. Első két filmjével igen magasra tette a lécet, a Friss levegő (2006) és a Pál Adrienn (2010) is kényelmetlenül ismerős hétköznapiságból bontott ki az emberi létezés alapparamétereire vonatkozó, egyetemes érvényű állításokat.

Tipikusan olyan cím az eredeti Gloria mundi, amit nagyon nem kellett volna lefordítani.