Az ilyet általában vádirat jellegű drámaként szokták előadni társadalomkritika iránt elkötelezett művészek, illetve könnyes giccsként felszínes ríkatásban gyakorlott szakemberek. Lissette Feliciano fanyar vígjátékba emeli az összes idevágó toposzt, az abortusztól az elhagyáson át a büszke talpra állásig. A téma sötét, viszont az, hogy a 70-es években játszódó film szereplői kiszólnak, és a kamerába beszélve napjaink mentalitása szerint értékelik az éppen megjelenített szituációt, egy ideig humorforrásként szolgál.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
