Az ilyet általában vádirat jellegű drámaként szokták előadni társadalomkritika iránt elkötelezett művészek, illetve könnyes giccsként felszínes ríkatásban gyakorlott szakemberek. Lissette Feliciano fanyar vígjátékba emeli az összes idevágó toposzt, az abortusztól az elhagyáson át a büszke talpra állásig. A téma sötét, viszont az, hogy a 70-es években játszódó film szereplői kiszólnak, és a kamerába beszélve napjaink mentalitása szerint értékelik az éppen megjelenített szituációt, egy ideig humorforrásként szolgál.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!