Várhegyi Éva

Ne féljenek, nem őrültem meg: bármilyen vonzó is, de e hasábokon nem kezdek krimit írni. A címben idézett megnevezés a Nemzetgazdasági Minisztérium felhívásában szerepel. „A GRÁNIT Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság Magyar Állam tulajdonában álló társasági részesedésének (részvényeinek)” értékesítésére vonatkozó pályázatra az ajánlatot cégjelzés nélküli zárt borítékban kell benyújtani, amelyen kizárólag az „Aranyalma Projekt” elnevezést lehet feltüntetni.

Néhány hete, a Joint Venture Szövetségben Varga Mihály azzal hárította el az euró bevezetését feszegető kérdést, hogy hosszú távon nem mondhat le róla a magyar gazdaságpolitika, de azért nem kell elsietni.

A magyar kormány már június közepén elfogadtatta a parlamenttel a jövő évi költségvetési törvényt. Gyorsan változó világunkban nehéz ugyan másfél évre előre tervezni, de kormányunk kiváltságos helyzetben van, hiszen egy maga alkotta jogszabály jóvoltából bármikor a tetszése szerint módosíthatja a költségvetést. (Az ideit legutóbb éppen most, a jövő évi megszavazásával együtt írták át.)

Május közepén kezdhette meg a toborzást az első „lakáslottót” működtető Central NOK Szervező Zrt., amelynek a korábban fogyasztói csoportokat szervező Poligrupo Hungária Zrt.-n keresztül a Carion Holding a tulajdonosa. Az Az Én Pénzem portál a fogyasztóvédelmi hatóság adatbázisának vizsgálata alapján már tavaly márciusban megállapította, hogy a Nemzeti Otthonteremtési Közösségekről (NOK) alig egyetlen nap alatt meghozott törvény pont olyan feltételeket szabott meg a szervezők számára, amelyeknek kizárólag ez a cégcsoport felelt meg.

Az MKB Bank Mészáros Lőrinc közelébe került (az egyébként olyan, mint Orbán Viktor közelében lenni). A Narancs cikke akkor foglalta össze a megszerzés folyamatát, amikor Matolcsy köre jelent meg a bank körül.

Emlékszik-e még valaki a Britton nevű off-shore cégre, Rejtő E. Tiborra vagy Bitvai Miklósra? Ha nem, segítek: gondoljanak a Kulcsár Attila bróker nevével fémjelzett perre, amelyben 14 évre volt szükség a jogerős ítélet megszületéséhez.

„Kellő szerénységgel, de annyit biztosan mondhatok: a gazdaság tényei 2016-ban azt mutatták, hogy a magyar modell működőképes” – jelentette ki a kormányfő február 20-án, az évadnyitó parlamenti ülésen.

A magyar miniszterelnök előszeretettel tetszeleg nagyhatalmi vezetők pózában. Most éppen Donald Trump jelmezét próbálgatva igyekszik ugyanazt előadni, mint ő, egyebek mellett a protekcionista gazdaságpolitika előnyeiről. Ám nagyon különböző országok esetében ugyanaz nem ugyanazt jelenti – s a legnagyobb jóindulattal sem lehet egyenlőségjelet tenni a világkereskedelemre erősen ráutalt magyar és a csaknem önellátó amerikai gazdaság közé.

Nem a magyar kormány az egyetlen, amely abban bízik, hogy kellő pénzzel az országhoz láncolhatja a neki kedves vállalatokat.

Örvendetes, hogy a mások véleményére többnyire fütyülő kormány gazdasági kérdésekben időnként hallgat a kritikára. Más kérdés, hogy a nehezen kiizzadt korrekciók mennyire adekvát válaszok az adott problémákra.

Sportkedvelő kormányfőnk láthatóan csak akkor szereti a versengést, ha jók az eredmények, mint például a legutóbbi futball-Eb-n. Ám az olyan versenyszámokban, amelyekben rosszul teljesít az ország, rendre óvást emel.

Lassú víz partot mos – dörzsölhetnénk elégedetten a kezünket, hiszen a Lakossági Pénzügyi Szolgáltatásokat Vizsgáló Szakértői Bizottság tagjaiként 2006 végén tett javaslatunk után röpke tíz évvel már meg is született a kormánydöntés a banki alapszámláról. Igaz, nem egészen úgy, ahogy annak idején elképzeltük, és nem is egészen önként, hanem az alapvető banki szolgáltatásokat ingyenesen vagy olcsón biztosító fizetési számlák létesítését előíró, 2014-es uniós irányelv szorításában, de azért legalább elmondható: október közepétől bárkinek lehet bankszámlája, aki jogszerűen tartózkodik az országban. Legalábbis akkor, ha állja a szerénynek nem mondható cechet.