Várhegyi Éva

A magyar kormány már június közepén elfogadtatta a parlamenttel a jövő évi költségvetési törvényt. Gyorsan változó világunkban nehéz ugyan másfél évre előre tervezni, de kormányunk kiváltságos helyzetben van, hiszen egy maga alkotta jogszabály jóvoltából bármikor a tetszése szerint módosíthatja a költségvetést. (Az ideit legutóbb éppen most, a jövő évi megszavazásával együtt írták át.)

Május közepén kezdhette meg a toborzást az első „lakáslottót” működtető Central NOK Szervező Zrt., amelynek a korábban fogyasztói csoportokat szervező Poligrupo Hungária Zrt.-n keresztül a Carion Holding a tulajdonosa. Az Az Én Pénzem portál a fogyasztóvédelmi hatóság adatbázisának vizsgálata alapján már tavaly márciusban megállapította, hogy a Nemzeti Otthonteremtési Közösségekről (NOK) alig egyetlen nap alatt meghozott törvény pont olyan feltételeket szabott meg a szervezők számára, amelyeknek kizárólag ez a cégcsoport felelt meg.

Az MKB Bank Mészáros Lőrinc közelébe került (az egyébként olyan, mint Orbán Viktor közelében lenni). A Narancs cikke akkor foglalta össze a megszerzés folyamatát, amikor Matolcsy köre jelent meg a bank körül.

Emlékszik-e még valaki a Britton nevű off-shore cégre, Rejtő E. Tiborra vagy Bitvai Miklósra? Ha nem, segítek: gondoljanak a Kulcsár Attila bróker nevével fémjelzett perre, amelyben 14 évre volt szükség a jogerős ítélet megszületéséhez.

„Kellő szerénységgel, de annyit biztosan mondhatok: a gazdaság tényei 2016-ban azt mutatták, hogy a magyar modell működőképes” – jelentette ki a kormányfő február 20-án, az évadnyitó parlamenti ülésen.

A magyar miniszterelnök előszeretettel tetszeleg nagyhatalmi vezetők pózában. Most éppen Donald Trump jelmezét próbálgatva igyekszik ugyanazt előadni, mint ő, egyebek mellett a protekcionista gazdaságpolitika előnyeiről. Ám nagyon különböző országok esetében ugyanaz nem ugyanazt jelenti – s a legnagyobb jóindulattal sem lehet egyenlőségjelet tenni a világkereskedelemre erősen ráutalt magyar és a csaknem önellátó amerikai gazdaság közé.

Nem a magyar kormány az egyetlen, amely abban bízik, hogy kellő pénzzel az országhoz láncolhatja a neki kedves vállalatokat.

Örvendetes, hogy a mások véleményére többnyire fütyülő kormány gazdasági kérdésekben időnként hallgat a kritikára. Más kérdés, hogy a nehezen kiizzadt korrekciók mennyire adekvát válaszok az adott problémákra.

Sportkedvelő kormányfőnk láthatóan csak akkor szereti a versengést, ha jók az eredmények, mint például a legutóbbi futball-Eb-n. Ám az olyan versenyszámokban, amelyekben rosszul teljesít az ország, rendre óvást emel.

Lassú víz partot mos – dörzsölhetnénk elégedetten a kezünket, hiszen a Lakossági Pénzügyi Szolgáltatásokat Vizsgáló Szakértői Bizottság tagjaiként 2006 végén tett javaslatunk után röpke tíz évvel már meg is született a kormánydöntés a banki alapszámláról. Igaz, nem egészen úgy, ahogy annak idején elképzeltük, és nem is egészen önként, hanem az alapvető banki szolgáltatásokat ingyenesen vagy olcsón biztosító fizetési számlák létesítését előíró, 2014-es uniós irányelv szorításában, de azért legalább elmondható: október közepétől bárkinek lehet bankszámlája, aki jogszerűen tartózkodik az országban. Legalábbis akkor, ha állja a szerénynek nem mondható cechet.