Várhegyi Éva: Ekotrip

Hajrá, Magyarország!

Egotrip

Sportkedvelő kormányfőnk láthatóan csak akkor szereti a versengést, ha jók az eredmények, mint például a legutóbbi futball-Eb-n. Ám az olyan versenyszámokban, amelyekben rosszul teljesít az ország, rendre óvást emel.

Legutóbb például a svájci World Economic Forum (WEF) versenyképességi jelentésének hitelességét kérdőjelezte meg a kormány, mondván: annak ellenére rontotta országunk helyezését, hogy a magyar gazdaság teljesítményét jelző statisztikai adatok folyamatosan javulnak. Az NGM közleménye szerint „a magyar gazdaság versenyképességének nem az az elsődleges fokmérője, hogy Magyarország hányadik helyen szerepel egy kutatóintézet rangsorában, hanem az, hogy a magyar gazdaság milyen ütemben bővül, növekszik-e a foglalkoztatottság, egyensúlyban van-e az államháztartás, csökken-e az államadósság”.

Akár igazuk is lehetne, hiszen sokféle alapon lehet országokat, gazdaságokat összevetni, és a különféle szempontok szerint más és más sorrendet kapunk. Ha felmegyünk a tradingeconomics.com weboldalra, magunk is vagy száz mutató szerint rangsorolhatjuk a világ országait. Ám van egy rossz hírem: hosszas keresgélés után sem sikerült olyan szempontot találnom, amely alapján jó helyezést kapott volna Magyarország. De ha fellelnénk is pár, számunkra kedvező mutatót, azzal sem volnánk előrébb.

A különféle értékelések és rangsorok különböző kérdésekre adnak választ. Ha valakit például az érdekel, hogy mennyire biztonságos valamely állam értékpapírját megvásárolni, akkor a nemzetközi hitelminősítők osztályzatait és elemzéseit célszerű figyelembe vennie. De ha céget akar alapítani, akkor jól teszi, ha a „felülnézetből”, a makrogazdasági mutatókból és a kormányzati magatartásból kialakított képet az „alulnézetből”, a vállalatok kikérdezése alapján készült értékelésekkel is kiegészíti.

Erre alkalmasak például a Világbank Doing Business címmel közreadott elemzései, amelyek kérdőíves felmérés segítségével vizsgálják, hogy milyen könnyű vagy nehéz céget alapítani és működtetni valamely országban. A tulajdonjog bejegyzésétől és a különféle engedélyek beszerzésétől kezdve a hitelhez jutáson, adózáson és a szerződések betartatásán át a munkapiaci szabályozásig bezárólag 11 kritérium alapján pontozza a világ 189 országát. Legfrissebb rangsorában hazánk a 42. helyezést érte el, ám az összehasonlító csoport tagjai közül csupán Moldovát előztük meg, míg Ausztria, Lengyelország, Szlovákia, Csehország, sőt még Bulgária is lekörözött minket.

Ha az üzleti környezetnél átfogóbb képet akarunk kapni egy ország gazdaságáról, akkor érdemes a WEF sokrétű megközelítést alkalmazó globális versenyképességi indexét, illetve a mögötte álló, a termelékenységet és a hosszú távú növekedést meghatározó 112 tényezőre adott pontszámokat és a belőlük kialakított rangsorokat górcső alá venni. A versenyképességi jelentéseit 1979 óta közreadó svájci intézet egyaránt támaszkodik a legkülönbözőbb statisztikai forrásokra (IMF, WHO, UNESCO), a Transparency International korrupciós elemzéseire, valamint helyi partnerintézmények segítségével (ez nálunk a Kopint-Tárki), egységes metodika alapján végzett vállalati kikérdezésre. Ez utóbbi esetlegességére hivatkozva kritizálta a WEF legfrissebb jelentését az a magyar kormány, amely – szavakban legalábbis – maga is előszeretettel támaszkodik a „népi konzultációk” eredményeire.

Most nyilván azért nem hajlandó meghallgatni a hazánkban vállalkozó „nép” szavát, mert abból nemcsak az ország, hanem ő maga is évről évre rosszabbul jön ki. Már az is aggasztó, hogy az összesített pontszám alapján a tavalyi 63. helyről a 69.-re csúsztunk le a 138 ország mezőnyében, és térségünkből már csak Horvátországot előzzük meg (hol­ott az ezredfordulón elért 28. helyezésünkkel még a régiónk élén álltunk). Azzal viszont végképp nem büszkélkedhet a kormány, hogy éppen az ő tevékenységéhez köthető kritériumok alapján teljesítünk a legrosszabbul. Miközben a makrogazdasági mutatók többsége az összesítettnél lényegesen jobb képet tükröz, a kormányzáshoz kapcsolódó számos kritérium alapján a világ legrosszabb országai közé tartozunk. A főként a kormány tevékenységét minősítő intézményi háttér mutatócsoportjának összesített pontszáma alapján a tavalyi 97. helyről a 117.-re csúsztunk le, a kormányzati döntéshozatal átláthatósága, a döntések részrehajlása (kivételezés), a tulajdonjogok tiszteletben tartása és a cégek etikai magatartása alapján kapott 134–136. helyezéseinkkel pedig egyenesen a szégyenpadra kerültünk. A korrupciót, illetve a kormányzás hatékonyságát jelző mutatók szerint is az utolsó harmadban vagyunk. Ilyen rossz még soha nem volt a magyar kormány megítélése; érthető hát az idegesség.

Az intézményrendszeren kívül is találunk aggodalomra okot adó területeket. A helyi verseny intenzitásában például a 129. helyen állunk, a felsőoktatás és szakképzés minőségével a 114.-en, a munkapiac hatékonyságát pedig a tehetség megőrzése és vonzása (130. és 122. helyek) húzza le. Az Európai Unióban csak Románia ért el nálunk rosszabb pontszámot az egészségügy és az alapfokú oktatás, az infrastruktúra, valamint az árupiaci hatékonyság kategóriákban, innovációban pedig rajta kívül csak Horvátországot hagytuk le.

Minderre persze lehet legyinteni, csak éppen semmit sem ér el vele a kormány. A hitelminősítők gyászos osztályzatait is hiába kritizálta évekig, mégiscsak annak nyomán sorolták át az országot a befektetésre ajánlott kategóriába, hogy a magyar kormány legalább a bankok elleni „szabadságharcát” felfüggesztette. Ahhoz viszont, hogy a versenyképességi rangsorban is előrébb jussunk, ennél lényegesen sokrétűbb változásokra volna szükség. Ha a magyar kormánynak netán nehézséget okozna konkrét cselekvési programmá formálni a WEF-jelentés üzenetét, más helyekről is kaphat segítséget. A hitelminősítők elemzéseiben található implicit ajánlások mellett az OECD tavasszal közreadott felmérése explicit módon is megfogalmaz javaslatokat, mint például a szabályozás átláthatóságának és stabilitásának növelése, a verseny növelése a kiváltságok és diszkriminá­ciók megszüntetésével vagy a technológiaváltás megkönnyítése a képzések javításával.

Épeszű kormány már csak önös érdekéből sem hagyná figyelmen kívül az elismert nemzetközi szervezetek egybehangzó értékeléseit, hiszen ezek orientálják a befektetőket is. Ideig-óráig talán nélkülözhetők az állami támogatások nélkül, pusztán üzleti indíttatásból betelepülő vállalkozások. Ám ha tartóssá válik az utóbbi évek tendenciája, hogy több működő tőke távozik az országból, mint amennyi bejön, akkor hamar kifullad a jószerivel már csak uniós forrásokból táplálkozó gazdaság, ami mégoly kiterjedt propagandagépezet mellett is járhat politikai konzekvenciákkal.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.