Orbán Viktor amúgy eminens módon tartja kordában az államháztartás hiányát; ez az egyetlen dolog, amit a brüsszeli iránymutatásokból komolyan vesz. Bár a cél eléréséhez a magánnyugdíjpénztárak államosításának trükkjét is bevetette, mégsem alaptalanul gondolja, hogy amíg a papíron kimutatott hiány az elvárt szinten marad, bármit megtehet, és még az uniós pénzcsapot sem zárhatják el, amely egyaránt létalapja az ország anyagi gyarapodásának, saját klientúrája gazdagodásának és a hatalom megtartásának.
Az EU kohéziós alapjából beömlő támogatások nem csupán a gazdasági növekedés hiányzó belső forrásait pótolják, hanem politikájának társadalmi elfogadtatását is megkönnyítik. Ezekkel a fejlesztési pénzekkel lehet leplezni bizonyos állami feladatok (legfőként az egészségügy) működésére szánt költségvetés megkurtításának a tényét, sőt, az uniós beruházások jóvoltából még látványosan (az egészségügyben közel 10 százalékkal) nőhetnek is az adott rubrikába írt összegek. Más kérdés, hogy az új kapacitások (például néhány jól felszerelt vidéki kórház) rendeltetésszerű működtetésére nem jut elég pénz, ami gátolja a korszerű berendezések kihasználását.
A törvényt benyújtó Varga Mihály büszkén jelentette ki, hogy ez nem választási költségvetés. Tény, hogy a 2,4 százalékosra tervezett hiány messze alacsonyabb a Gyurcsány-kormány 2006-os választási évének 9,3 százalékos deficitjénél. Ám az is tény, hogy a mai kormány újabb egy évvel halasztja el a korábban vállalt hiánycsökkentést. Ezzel évente bő 200 milliárd forinttal toldják meg a választópolgárok lekenyerezését szolgáló intézkedések fedezetét – túl azon az ennek tízszeresére rúgó összegen, amire az idén és jövőre megugró uniós forrásbevonás lehetőséget nyújt.
Még hogy nem választási költségvetés! Hiszen már az idei is az volt, a jövőre tervezett meg annak egyenes folytatása. Most nem bízzák a véletlenre, hogy az EU fejlesztési támogatásai mikor lódítják meg a gazdaságot: már tavaly meghirdették a gyorsított felhasználásukat, hogy minél nagyobb hányaduk folyjon be a választásokig. Az előző ciklusban ez nem sikerült: a csúcsra járatás 2014 helyett csak 2015-re jött össze. A 2018-as költségvetésben a hét évre jóváhagyott, mintegy nyolcezermilliárd forintnyi uniós támogatásnak viszont csaknem a harmadával, 2400 milliárd forinttal számol a kormány, miközben már az idén is mintegy 1600 milliárdos felhasználás várható. Ha bejön a terv, akkor két év alatt a hét évre szóló fejlesztési pénz felét használja föl a kormány.
Az uniós támogatásokkal fölfújt idei gazdasági növekedésre ráépülő újabb, várhatóan szintén 4 százalékot meghaladó GDP-bővülés a hiány növelése nélkül is teret enged az adómérséklések folytatására, és a megcélzott választóközönség megnyerését szolgáló kiadásokra. Már az idei évtől mód nyílt a társasági adókulcs 9, illetve az szja 15 százalékra mérséklésére, a munkáltatók által fizetett szociális hozzájárulás fokozatos csökkentésére, amit jövőre a kedvezményes áfa kiterjesztése követ (internet, hal). Az uniós forrásoknak köszönhető gazdaságbővülés segítette a minimálbérek és garantált bérminimumok emelését, továbbá az életpályaprogramok keretében (pedagógusok, a rend- és honvédelmi dolgozók), illetve azon kívül (egészségügy, közigazgatás, felsőoktatási) dolgozók bérének növelését. A munkaerőhiány hatására a versenyszférában is meglóduló bérek miatt (az ideihez hasonlóan) jövőre is 8 százalékot meghaladóan nőhet az átlagkereset reálértéke. Mindez bizonyára kedvez a kormány megítélésének.
A normatív adókulcsok csökkentésére nem kerülhetne persze sor, ha nem maradnának fenn a 2010 óta burjánzó ágazati különadók, amelyek egyúttal a külföldi tőke által dominált szektorok demonstratív büntetését is szolgálják. Bár a pénzintézetek különadója jövőre 50 milliárd forintra mérséklődik, emelkedik a biztosítók különadója (35 milliárd), bevezetik a turizmusfejlesztési hozzájárulást (11 milliárd), és fennmarad a 205 milliárdot hozó pénzügyi tranzakciós illeték. Az extrasarcok együttes összege továbbra is elérheti az 500 milliárd forintot, ami a társasági adóból befolyó 360 milliárdnak csaknem másfélszerese lesz.
Jókora cinizmusra vall ugyanakkor, hogy a pénzintézetek jövőre levonhatják a különadójukból a látványsportokra nyújtott támogatásaikat, amivel éppen az adó eredeti indokát (legyen fedezet az esetleges bankválságok kezelésére) teszi semmissé a kormány. Na persze, a sport támogatása továbbra is kiemelt szerepet kap: a társasági adó elengedésével együtt 320 milliárd forintot szánnak rá; a kétharmadát annak, mint amennyit kultúrára vagy környezetvédelemre fordítanak, és a hatszorosát annak, amennyivel a hazai innovációt támogatják. És ami igazán vérlázító: az olimpia megrendezését lesöprő, eredményes népszavazás ellenére 65 milliárd forinttal támogatják jövőre a Nemzeti Olimpiai Központot (miközben például az Egészséges Budapest Programra csupán 27 milliárdot szánnak.)
Az idei és a jövő évi költségvetési lazítás legfőbb támaszát az uniós pénzek gyorsított, a GDP évi 4-5 százalékára rúgó felhasználása adja. Az MNB becslése szerint ez még egy évig kitarthat – de mi lesz azután? A „választási költségvetés” titulust tagadó kormány, önmagát cáfolva, már 2019-től húz egyet a nadrágszíjon, amit aztán évente tovább szorít – ezt tükrözik a törvény „Gazdaság- és költségvetés-politikai kitekintés” című mellékletében bemutatott, évről évre csökkenő hiánycélok. A 2021-ig terjedő „kitekintés” szerint a megszorításnak olyan áldozatai lesznek, mint a gyógyító-megelőző ellátás, a nemzeti család- és szociálpolitikai alap, vagy a lakástámogatások, amelyek költségvetése reálértéken csökken.
A nyugdíjrendszer pedig egyenesen az ellehetetlenüléséhez közeledik. A költségvetési törvényhez csatolt demográfiai előrejelzés a nyugdíjkorhatár felettiek robbanásszerű emelkedését vetíti előre: a munkaképes korúakhoz viszonyított 35 százalékos mai arányuk 2050-re 57, 2060-ra 63 százalékra nő. Orbán kormánya mégsem tesz semmit, holott a nők 40 évi jogviszony utáni nyugdíjazásának programjával és a nyugdíjplafon eltörlésével maga helyezte el a legnagyobb aknákat.
A két egymást követő választási költségvetés és az „aknásítás” a következő kormányon csattan. Lehetséges, hogy önmaguk alatt vágták a fát – de ne drukkoljunk annak, hogy így legyen. Ennél még az „utánuk az özönvíz” forgatókönyv is jobb lenne.
