Színház

Óbuda, Hajógyári sziget, augusztus 14-20. Nyolcszáz program, ebből háromszáz zenekar, a többi csendesebb: film, színház, performance, tánc, szabadoskola, báb, sport, gyermek. Azért ugye főleg a zene, s a színpadok neve alapján igen széles körből, még a hazai világsztároknak és a világ világsztároknak épített rockos Nagyszínpadra is ráfér délután a folk, a blues, a dzsessz. Avantgárd, underground a Bahia-színpadon, komoly- és tűzoltózene + dzsemelés a Pesti Est-színpadon, Blues-színpad, Kelta-ír-színpad, Afrika Fesztivál, Lovebarikád technóilag, nem sorolom. Sorolás a MaNcs előző számában, ki se fér, egyfelől. Másfelől meg: mintha már jóval több volna ez a Sziget a fellépőinél. Ebben az évben úgy kelt el nyolcezer hetijegy, hogy még nem volt program. A Sziget a nyár, a hét, mégiscsak, mennyivel patetikusabban hangzik így. És közben meg lehet hallgatni/nézni ezt-azt. Sőt. A sztárzenekarok a költségvetés harminc százalékát viszik haza, ez ötvenmillió forint. Akárhonnan nézzük, nem akárkik. Gyerünk.

Nemzetközi kiállítást, vásárt és konferenciát rendeztek az ifjúsági turizmus itáliai lehetőségeiről Arezzóban. A rendezvényre idegenforgalmi szakemberek mellett a Magyar Narancs is meghívást kapott, egyedüliként a honi "ifjúsági" és "felnőtt" sajtó képviselői közül. Tapasztalatainkat két részben közöljük, a múlt heti volt az első.

Nemzetközi kiállítást, vásárt és konferenciát rendeztek az ifjúsági turizmus itáliai lehetőségeiről Arezzóban. A rendezvényre idegenforgalmi szakemberek mellett a Magyar Narancs is meghívást kapott, egyedüliként a honi "ifjúsági" és "felnőtt" sajtó képviselői közül. Tapasztalatainkat két részben közöljük.

Miért olyan az emberi természet, amilyen? Miért vagyunk letargikus passzivitásunk rabjai? Miért hagyjuk tétlenül, hogy lassan elemeire hulljon körülöttünk a világ? Miért a ha szócska élettörténetünk meghatározója? Miért elválaszthatatlan létezésünk tragikus oldala a komikustól? Egyáltalán: ura-e az ember saját élettörténetének s felelős-e a szabadság lehetőségének elpackázásáért?