Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap
  1. Főoldal
  2. Magazin

Tartalom

MaNcs, VIII. évf. 33. szám, (1996.08.15. (1996-08-15)

Előfizetek - ugrás a csomagokhoz
Publicisztika

Publicisztika

Vágvölgyi B. András: Elektrosokk: 110 volt

A tétre menő csaták szerelmesei most küldhetnek egy gratuláló e-mailt Bob Dole-nak (dole@bobdole.senate.gov), vagy lelkendezhetnek valamelyik Dole-centrikus newsgroupon (pl.: us.politics.bob"dole vagy alt.fan.bob"dole), hogy az öreg adott egy esélyt a mostani elnökválasztás komolyabbá tételére, saját esélyeinek növelésére. Az egész amerikai sajtó - a neccen is, meg azon kívül - azt találgatta a múlt héten, hogy Bob Dole, a republikánus elnökjelölt kit vesz maga mellé alelnökjelöltnek, ki lesz az a running mate, aki majd az alelnöki tévévitában jól megmogyorózza Al Gore-t. Dole még a tavaszon megpróbálta maga mellé állítani Colin Powell tábornokot, háborús hőst, akit sokan kapacitáltak arra is, hogy legyen elnökjelölt a republikánusoknál, de Ross Perot-t is szerette volna megnyerni. Colin Powell, aki az első fekete lett volna komoly eséllyel az Egyesült Államok elnökségére, azonban nemet mondott minden felkérésre, a tábornok már csak azzal befolyásolhatja az elnökválasztás menetét, hogy kit fog nyilvánosan támogatni. Bob Dole helyettesét illetően a találgatásokban sokáig a regionális koncepció uralkodott a sajtóban: azon studíroztak, hogy az agrár-Közép-Nyugatot (Kansast) képviselő Dole majd biztos az ipari Közép-Nyugatról választ helyettest, hogy egy all-Midwestern csapattal próbálja megverni a Clinton-Gore all-Southern mostani vezetést. Emlegették a michigani meg a wisconsini kormányzót, meg azt is, hogy egy ilyen felállás jó előre eldönti a versenyt; egy ilyen felállás nem jelentett volna komoly kihívást Clintonéknak.

Publicisztika

Báron György: Szép Új Mozgó Világ

A nyolcvanas években a késő kádári kultúrpolitika gyomorforgató disznóságainak egyike volt a régi Mozgó Világ szétverése, s helyébe egy mameluklap toborzása, mely akciót most Langmár Ferenc cikke elevenítette fel (Ulti, Kanaszta, Pasziánsz és egyéb játszmák, MaNcs, június 27.), olvasói levelében pedig Domány András igen szerencsétlenül vett védelmébe (MaNcs, július 11.). Nem biztos, hogy szerencsés volt ezzel ennyi idő után előhozakodni, akár egy olyan ironikus cikk keretében is, amilyen a Langmáré volt (mely iróniát Domány nem hallja meg, lévén kizárólag önmaga és társai védelmével elfoglalva), de az biztos, hogy ha már így esett, Dománynak nem kéne ily gyermetegen mosakodnia. Már csak azért sem, mert azóta sok víz lefolyt a Dunán, s a legtöbb újságíró, aki annak idején a Mozgó Világ szétlövéséhez sorakozott fel szellemi háttérül, a késő nyolcvanas, kora kilencvenes években dicső szerepet játszott a sajtó szabadságáért vívott küzdelemben. A sors iróniája, hogy a régi Mozgó főszerkesztője akkorra már a perzekutorok között volt, de a másfél évtized előtt történtek minősítésén ez nemigen változtat. Mint Eörsi találóan megjegyezte, ha megerőszakolunk egy szűz lányt, s belőle később ordas ribanc lesz, az semmiképpen sem menti az erőszaktételt. (Csak a rend kedvéért: az amúgy általam igen tisztelt Dománynak is van annyi esze, hogy ezt nem hozza fel mentségül.) De amiket fölhoz, azok bizony szánalmas magyarázkodások.

Publicisztika

Barátok a bajban

Amikor Mostarban, Hercegovina fővárosában kezdtek tényleg rosszra fordulni a dolgok, Franjo Tudjmant magához intette az Egyesült Államok elnöke. Clinton teljes tizenöt percet szentelt Washingtonban a horvát államfőnek, hogy az orrára húzhassa azt, ami elsősorban még csak nem is a mondott férfiú sara. Vagyis persze hogy az övé, ki másé lenne. Még akkor is, ha Tudjman a dolgot nem most tolta el, hanem évekkel ezelőtt, akkor, amikor a horvát emigráció legradikálisabb és legsovinisztább képviselőitől fogadott el pénzeket saját és pártja választási kampányára, meg akkor, amikor - abban a reményben, hogy Milosevictyel előbb-utóbb úgyis felosztja majd Bosznia-Hercegovinát - segített létrehozni a boszniai horvátok államocskáját, Herceg-Boszniát, meg akkor, amikor a Horvátországba költözött hercegovinai horvátok kezére játszotta a horvátországi gazdasági és politikai hatalom tetemes részét. A hercegovinai horvátok éppannyira utálják a bosnyákokat, mint a boszniai szerbek, éppannyira akarják az egységes Boszniát, mint azok, és éppannyira figyelnek Tudjmanra, mint Karadzicék Milosevicre. Mostarban július végén, amikor el akarták szabotálni a részvételt a város közös önkormányzatában, kis híján elúsztatták a bosnyák-horvát államszövetséget és a szeptemberre tervezett választásokat: Alija Izetbegovic bosnyák elnök ekkor egy szarajevói beszédében már a bosnyák-horvát háború közeli újbóli kitörését vizionálta. Ám az Egyesült Államok kormányzata, úgy tűnik, nem szívesen hagyná, hogy egy ilyen pompás ötletet, mint a föderáció, a nemzeti eszméből maffiaüzletet csináló néhány gazember megfúrjon. Ezért cseszték le szegény Tudjmant a Fehér Házban, aki, miután hazaiszkolt, azonnal le is zavarta hadügyminiszterét, Gojko Susakot Hercegovinába: ugyan, győzné már meg az ottani atyafiakat a daytoni egyezményben foglaltak betartásának és Herceg-Bosznia banánköztársaság leépítésének szükségességéről. Mérsékelt sikerrel. A dolog kísértetiesen hasonlított ahhoz az esethez, amikor 1993-ban Milosevic szinte térden állva könyörgött a boszniai szerbeknek a Vance-Owen-terv elfogadásáért - hiába. Az elutasítás eredménye, mint tudjuk, a háború folytatódása lett. És szegény Tudjmant még az ág is húzza. Ha a hercegovinai horvátok haragszanak meg rá, otthoni hatalmi bázisa kerül veszélybe; ha nem csap szét közöttük, a nemzetközi közösség esetleg Kelet-Szlavóniát felejti el visszaadni Horvátországnak, amit viszont a szavazók bocsátanának meg nehezen az idős történésznek. De a segítség mindig a legváratlanabb helyről érkezik. A múlt héten - annyi év után először - viszontlátta meghitt, öreg partnerét, Slobodan Milosevic szerb elnököt. Az athéni találkozón a felek kilátásba helyezték egymás kölcsönös elismerését, ami azt jelentené, hogy Jugoszlávia formálisan is lemond Kelet-Szlavóniáról. És ha elvileg még okozhat némi gondot a Horvátországból elmenekült szerbek státusa, akiket Horvátország nem kíván visszafogadni, Szerbia pedig nem kíván marasztalni, Tudjman ekkor hátradőlhet: ezután ugathatnak neki a nyugatiak azt, amit akarnak. Õ Milosevictyel egyezett meg, és ez az, ami számít.

Belpol

Belpol

"Rendben, mondta Jelcin" (Alexander Shtromas politikatudós)

A múlt héten beiktatták a júliusban újraválasztott orosz elnököt. A külsőségek a cári időket idézték: volt pátriárka, kórus az Iván Szuszanyinból, és a látogatókat gárdistaegyenruhás teremőrök figyelmeztették arra, hogy a kiállított tárgyhoz nyúlni tilos, mert feldől és szétesik. Borisz Nyikolajevics húsz percre jelent meg, súgógépről beolvasta az eskü szövegét (különösen a Zjuganov-szimpatizáns mássalhangzókkal folytatott gigászi küzdelmet), majd távozott. Arról, hogy Jelcin hogyan nyerte meg az elnökválasztást, és hogy ez most jó vagy rossz, a Narancs a michigani egyetemen tanító litván származású politikatudóst kérdezte.

Belpol

Kulturális hírek

Város-tér-kép Már hagyománnyá vált, hogy egy augusztusi hétvégén a Vörösmarty téren állítják fel az ország legnagyobbnak mondott szabadtéri filmvásznát, hogy alatta zene szóljon, sötétedés után pedig képek peregjenek rajta, idén két cannes-i nagydíjas mű, Iványi Marcell rövidfilmje, a Szél és Emir Kusturica hosszú filmje, az Underground, meg sok-sok animációs film.JFK A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon volt az ősbemutatója John Kelham és Tim Hawkins John Fitzgerald Kennedy életét feldolgozó rockoperájának, a JFK-nek: a címszereplő Sasvári Sándort Janza Kata Marilyn Monroe-ja csábítgatja, Varga Miklós Oswaldja (vagy valaki más) lövi le, Varga Klára Jackie-je siratja. Hruscsovként Mikó István veri cipője sarkával az ENSZ asztalát, KGB-s tisztként pedig Nagy Feró ármánykodik.Street Parade, Zürich Alig valamivel lemaradva Berlin mögött, ahol 1989-ben rendezték az első utcai rave-parádét (lásd a múlt heti MaNcs-ot), Zürich vasárnap abszolválta az ötödik Street Parade-et.

Belpol

Mars: Élet ez?

Giovanni Schiaparelli 1877-ben távcsövével pókhálószerű árkokat vélt felfedezni a Mars felszínén; 1938-ban Orson Welles rádiójátéka országos pánikot idézett elő, és már rég nem hitt senki a szemmel verésben, amikor a kis zöld emberkék mítosza még stabilan tartotta magát. A múlt héten még Bill Clinton amerikai elnök is megdicsérte a kutatókat, akik a Déli-sarkon talált meteoritmaradványban valamilyen marsi élet formáit vélték felfedezni. A bejelentés - egyelőre - fenntartással kezelendő, de annyi haszna azért volt, hogy újabb pénzeket szerezzen a megszűnés fenyegette Déli-sark- és Mars-kutatásnak, valamint megoldja a sajtó nyári anyaghiányát.

Belpol

Romaellenes petíciók: "Rendet akarunk, és kész"

Nógrád megyében az elmúlt hetekben a bátonyterenyei - azon belül a nagybátonyi - lakosság egy része fellázadt egy helyi roma család ellen. A család állítólag rettegésben tartja a környéket és sokakkal áll perben, ráadásul július 9-én tettlegességig fajult a szomszéddal való újabb konfliktusa is. A romák kitelepítése érdekében a nagybátonyiak össze is gyűjtöttek 591 aláírást. Néhány nappal később a salgótarjáni Acélgyári út lakói írtak hasonló tartalmú beadványt, Mátraverebélyen pedig azért gyűltek az autogramok, nehogy visszaköltözzön oda a kitelepítésre váró nagybátonyi roma család.

Belpol

MTV: elnökválasztás: Tévéjáték (2. rész)

Két hónappal azután, hogy a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának elnöksége kis híján a műsorkészítők és -nézők nyakára ültette Koltay Gábort (MaNcs, június 6.), Peták István személyében sikerült olyan jelöltet kitenni az ablakba, akitől nem kaptak annyian kiütést, hogy ne ajándékozták volna meg a szükséges mennyiségű szavazattal.

Külpol

Külpol

Amerikai elnökválasztás: Részhajrá

Egyrészt örökké tart, másrészt meg igazából csak most kezdődik az amerikai elnökválasztási kampány. Clinton (demokrata, kor: 50 év, vérnyomás: 126/70, koleszterinszint: 191 mg/dl) és Dole (republikánus, kor: 73 év, vérnyomás: 110/74, koleszterinszint: 154 mg/dl) körül most már lényegében kirajzolódott a mezőny.

Külpol

Észak-Bosznia, Vukovar: Útban, hazafelé

A nagyatádi szemétdombon, a rothadó gyümölcsre vetve, két jugoszláv útlevél vörös bőre dacol a riporter retinájával. A menekülttábor csak lassan ürül. Pedig szeptember végén be fogják zárni. A menekültek, ha itt nem felejtik őket, a debreceni intézményben menekülnek tovább. Már akik nem haza mennek, mert a debreceni táborba való átkerülés híre sokakat csábított erre a gondolatra a nagyatádi bosnyákok közül.

Zene

Zene

Film: Jóságos elefánt a gonosz porcelánok boltjában (Végképp eltörölni)

A teste térfogata kissé csökkent, a mája lerobbant a metabolikus szteroidoktól, de a mosolya az még mindig azé a kedves pásztorfiúé az osztrák Alpokból. Imádják az amerikaiak, mert nagyon-nagyon rossz embereket nagyon fel tud dühíteni, és állítólag nem teljesen hülye. Arnold Schwarzeneggert új filmje Amerika királyává tette.

Színház

Színház

Kincses Sziget (Gerendai Károly ügyvezető igazgató)

A londoni Festival Welfare Service hatvannégy fesztivál szolgáltatásait - program, ellátás, higiénia és egyebek - méricskélte tavalyelőtt, s a mi Szigetünket hozta ki az első helyre. Ezt jó már az elején tisztázni, nem árt a felvezetésben egy kis nemzeti öntudat, büszkeség. (Idén még jobbak leszünk, a program ismeretében ez ugye nem vitás; arccal a kétszázezer látogató felé.) Akadt persze, aki próbálta kicsinálni, továbbá Pepsi lett a neve; Gerendai Károly mindjárt elmondja, miért. Annak, hogy Müller Péterrel kiötölték a dolgot, már három éve, azóta is ő az ügyvezető igazgató.

Színház

Pepsi Sziget ´96: hírek, ízelítő

Óbuda, Hajógyári sziget, augusztus 14-20. Nyolcszáz program, ebből háromszáz zenekar, a többi csendesebb: film, színház, performance, tánc, szabadoskola, báb, sport, gyermek. Azért ugye főleg a zene, s a színpadok neve alapján igen széles körből, még a hazai világsztároknak és a világ világsztároknak épített rockos Nagyszínpadra is ráfér délután a folk, a blues, a dzsessz. Avantgárd, underground a Bahia-színpadon, komoly- és tűzoltózene + dzsemelés a Pesti Est-színpadon, Blues-színpad, Kelta-ír-színpad, Afrika Fesztivál, Lovebarikád technóilag, nem sorolom. Sorolás a MaNcs előző számában, ki se fér, egyfelől. Másfelől meg: mintha már jóval több volna ez a Sziget a fellépőinél. Ebben az évben úgy kelt el nyolcezer hetijegy, hogy még nem volt program. A Sziget a nyár, a hét, mégiscsak, mennyivel patetikusabban hangzik így. És közben meg lehet hallgatni/nézni ezt-azt. Sőt. A sztárzenekarok a költségvetés harminc százalékát viszik haza, ez ötvenmillió forint. Akárhonnan nézzük, nem akárkik. Gyerünk.

Tudomány

Előző lapszámok

Összes korábbi lapszám