Könyv: Utazás Pedofíliába (Malgot István: Barangolások Cambodiában)

szerző
Forrai Éva
publikálva
2002/48. (11. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A legmegdöbbentőbb, hogy e könyvecske megjelenése után nem volt felháborodás, de még csak felszisszenés sem.

Gondolhatnánk, a kutya sem olvassa Malgotot (aki az Orbán-Hende-féle polgári körök Szövetség című lapjának főszerkesztője - a szerk.), és ez így van rendjén. Ám beszéltem olyanokkal is, akik olvasták. És amikor rákérdeztem, hogy véletlenül nem egy szexturista barangolásait olvasták-e ők is, mint én, vajon nem egy pedofil epekedéseit "kis barna tündérei" iránt, csak ötven százalékban kaptam igenlő választ. A másik ötven szerint Malgot beteljesült és teljesületlen vonzalma merőben esztétikai jellegű.

Hogy mikre nem képes az esztétika, ha nekifeszül! Amennyire rajongva imádjuk az európai normákat, annyira kevéssé vagyunk járatosak bennük, annyira kevéssé tettük őket magunkévá.

Malgot azért sütheti el európai országokban

nyomdafestéket nem tűrő

vágyakozásait, mert nem horkan föl olvasótábora, légyen az bármilyen szűk körű és válogatott. Amikor abszolút, megkérdőjelezhetetlen normákról beszélünk, amilyen a kiskorúak megrontását tiltó norma is, nem gyakorlatilag át nem hágható szabályokra gondolunk (mert ilyen ugye nincs), hanem olyanokra, amikkel kapcsolatban maga a normaszegő is jelzi, elismeri, hogy helytelenül, elmarasztalhatóan cselekedett. Avval, hogy "esztétikai alapon" fölmentjük Malgotot, és ő fölmenti magát avval a költőiségre hajazó stílussal, amiben a könyvet megírta, a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális tetteket relativizáljuk, esztétizáljuk.

A könyv útikönyv, de nem a tényszerű információátadás kényszere hajtja: egy érzelem, vágy, hozzáállás kivetítése. "Barang vagyok. Majdnem ember, de azért idegen. Nem hozzád tartozom, szerelmem" - az egzotikum sztereotipizálásának, lekezelhető nőként való allegorizálásának násza ez. A karcolatok lazán kötődő sora három érdeklődési kör között mozog: politika, művészet, szex. Malgotnak, mint exmaoista összeesküvőnek az utazás nyilván szembenézés annak a valóságnak a romjaival, aminek gazdái a maoizmus legszélsőségesebb formáját tűzték zászlajukra, és e lobogó alatt sikerült a lakosságot megtizedelniük vagy harmadolniuk, Malgot szerint. De Malgot távol tartja magát a politikai elemzéstől. Ő nem értelmiségi, hanem

érzelmiségi

Mára antiglobalizmusba fordult a balos érzelem - a jelenség általános, épp ezért közhely is. De ezt a közhelyet Malgot a legszerencsétlenebb formákba önti. "A ragacsos lé körbefolyik - írja Malgot. - A meggyalázott álmok helyett az adok-veszek az megvalósul, s ti, kedvesek, nem gazdái, csak tárgyai lehettek ennek a mindent elöntő adok-veszeknek." (18. o.) A paternális hangban azonban mégiscsak azonosul a fehér hatalommal, ami tárgyiasítja a barnát, a nőt, a gyermeket. Más szóval úgy kritizál, hogy nem veszi észre az azonosságot a kritizált és a saját hozzáállása között. Nem ismeri a (faji, nemi, osztály) emancipáló mozgalmak egyik alaptételét, a szolidaritás elvét. Olyan mértékig nem érez együtt az elnyomottakkal, hogy nemcsak tárgyként beszél róluk, de akként is kezeli őket. Megtekinti a "kis virágok utcáját", s erről mint műértő számol be. "...Egy masszázsgörlt hívok." (53. o.) A kislány, akinek még melle sincs, ragaszkodna a masszázs szó szerinti értelmezéséhez, de még öt dollárért hősünk vetkezésre bírja, váltig állítván, hogy egy gyerek kézzel való molesztálása nála "no fak", azaz nem is szex. Ennél tipikusabb pedofil öncsalást keresve sem lehet találni. Malgot nyilván nincs tisztában azzal, hogy a felnőttek gyermekekkel való szexuális kapcsolatának tiltása nem kizárólagosan a fejlődő test, hanem a fejlődő egyéniség, a fejlődő szexualitás védelmére is vonatkozik. Persze, vannak olyan érvek is, hogy ha nem lenne szexturizmus, ezek a kölykök éhen halnának - a családjukkal együtt. Malgot konkrétan evvel nem hozakodik elő, de leírt gyakorlata nem különbözik a fejlődő országokban járó szexturistákétól. Azoknak a viselkedését azonban országaik közvéleménye messzemenően elítéli. Malgot egy abszolút emberjogi norma áthágását propagálja avval, hogy gyakorlatilag bebizonyítja, semmiféle büntetés nem jár érte, nem csorbul a közszereplő hitele, nem nagy ügy az egész. És a pedofil vágy nem ismer országhatárokat. Az esztétikai érvvel párhuzamosan megjelenik a kulturális relativizmus rasszista rémképe is: "ezeknek" más. Ezek korábban érnek, itt így szokás. ´k tűrő fajta, tele őszinte mosollyal.

Az európai férfi felszabadul

a felnőtt szexualitással együtt járó nyűgök alól, amikor kelet felé kacsingat.

És amikor a kiskorúak felé kacsingat. Aki egy kicsit is jártas Délkelet-Ázsiában, az tudja, hogy ezek a kislányok nem önszántukból dolgoznak. Az a kép, amit Malgot bemutat például a vietnamiakról, teljesen hamis. Ezt az ipart szexuális rabszolgaságnak hívják, legkiszolgáltatottabb rétege Kambodzsában a vietnami. Amikor a szexjelenetek leírására kerül sor, Malgot vigyáz arra, hogy kort soha ne említsen. Ha igazán meg akarta volna védeni magát, egyértelműen jelezte volna, hogy biztosan ellenőrizte, nagykorúakkal volt dolga. Ő már egy nyolcéves kislányt is vonzónak talál, mert szereti a gyerekeket - ez pedofil klisé. Neki már egy harmincas nő az "öregedés küszöbén áll" (55. o.), a nagymama, aki nála egy jó ötössel fiatalabb, számára "vén boszorkány" (59. o.). Nemcsak hogy tükörbe nem mer nézni szerzőnk, de az élet, öregedés, erkölcs, kölcsönösség szabályai sem vonatkoznak rá. Hajrá rasszizmus, hajrá pedofília, hajrá mizogínia! Magyarország szabad ország. A könyv hasznos kordokumentum.

Forrai Éva

Editio plurilingua, 2000, 130 oldal, 440 Ft

szerző
Forrai Éva
publikálva
2002/48. (11. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...