Kész a nagy mű, az első, pihenne alkotója, bízná a többit a kiadóra - na de melyikre és hogyan?Panaszkodik az ügyintézésben járatlan esztéta, kritikus, hogy nem talál kiadót négyévi munka után elkészült új könyvére. Pedig témája vonzó, mögötte több kötet áll már, sok mindenkit ismer, mégsem jut előre egy éve. Az egyik kiadótól azzal küldi el régi kollégája, hogy ki se látszanak a melóból a könyvhét miatt, jöjjön vissza nyár után. ´sszel elhajtják megint, mondván, támogatást kéne szerezni a kiadáshoz. Mivel nincs mögötte kiadó, lemarad a pályázati szezonról. Szponzortól képtelen pénzt szerezni, a szakterületéhez ért, bizniszhez és önmenedzseléshez nem, arcát nem tette lakberendezési tárggyá a tévé, munkái nem a sztármagazinok nívóján mozognak, nem tudja, mihez kezdjen.
Ha egy ismert szerzőnek ilyen gondjai vannak, vajon mire juthat egy kezdő? Még reménytelenebbül vergődik? Vagy épp ellenkezőleg: otthonosabban mozog ebben a világban?
H
Szépirodalom, ismeretterjesztés, lektűr vagy mese, minden szerzőnek létkérdés, hogy új műve napvilágot láthasson. Mind fontos, de az első a legfontosabb. Első kötet volt 1969-ben A látogató. 1975-ben a Sorstalanság. 1985-ben a Sátántangó. 1992-ben a Feri: Cukor Kékség. 1999-ben a Bögre azúr. 2002-ben az Apám beájulna.
Az első három a létező szocializmus korában született magyar irodalom megkerülhetetlen darabja. Utóbbi három az épülgető kapitalizmus irodalmának karakteres terméke, mindegyik sikersztori a maga módján, megjelenésük, fogadtatásuk a mai rendszer sajátosságait mutatja. Hazai Attila bemutatkozó regényét a politikai változás után újraindult patinás Cserépfalvi hozta ki, a kiadó azóta eltűnt, a szerző közreműködésével megfilmesített mű második kiadására a Balassi vállalkozott. Varró Dániel első verseskötetét a rendszerváltozást túlélő, privatizált kiadók egyike, a Magvető jelentette meg, kritikai és közönségsikert aratott vele. Salinger Richárd első regényét az alig néhány éves, de máris önálló arculattal bíró Ulpius Ház adta ki, a trendi piacra kacsintgatva (Narancs-kritika: október 31.).
H
Az Apám beájulna nem a semmiből került az Ulpiushoz, nem a heti egy-két beküldött kézirat közül kapták ki. Arra példa, hogy a könyvesvilágban alapvetőek a személyes kapcsolatok: a kiadót vezető Kepets András és az író tizenkét éve ismerik egymást. Salinger egyszer csak elé állt, hogy ír neki egy sikerkönyvet, ő kezet adott rá, megvette látatlanban. A szerző az Egyetemi Színpadon és a Merlinben játszott első darabja, A stég tanulságaival fogott neki a 17-25 éves női olvasókat megcélzó regénynek. Beletrafált a piaci lyukba, már 10-12 ezer eladott példánynál tart, rácsapott Kálomista Gábor producer, Sas Tamás filmesíti meg. Eredményéhez hozzájárulhatott, hogy közös plakáton hirdették a Catherine M. szexuális életével, megjelenését pedig szándékosan nem az Ünnepi Könyvhétre időzítették - mikor egy pályára kényszerült volna a bevett szépirodalommal -, hanem valamivel későbbre, de még a nyárra.
Az Apám beájulna történetének része, hogy az Ulpiusnál ugyanaz ítélte - hibái ellenére - megjelentetésre alkalmasnak, aki Rácz Zsuzsa kéziratát túl silánynak tartotta. Az illető máig sajnálja, hogy hallgattak a véleményére, pedig az kifejezetten az Állítsátok meg Terézanyut! színvonalára és nem a benne rejlő üzleti lehetőségre vonatkozott. Az Ulpius így elszalasztott egy bestsellert, Kepets András pedig kénytelen beérni a tanulsággal, amit egy külföldi kiadótól hallott ilyen esetekre: nem kell aggódni, van könyv elég. Az persze aligha vigasztalja meg, hogy rajta kívül más is lemaradt a Terézanyuról (Rácz Zsuzsa maga hagyott ott egy kis kiadót, mert nem érezte biztonságban a művét).
H
Novák András nem sokat tipródott: amint elolvasta a Terézanyu e-mailben átküldött kéziratát, a spirituális irodalomra specializálódott Édesvíz kiadó élén megélt tizenhárom év és ötszáznál több kötet rutinjával rögtön küldte is az SMS-igent Rácz Zsuzsának. Épp ilyesmire vágyott, egy ideje már más jellegű műveket is meg akart jelentetni, szét is kürtölte ismerősi körben, hogy kéziratokat vár: alig egy hét múlva befutott a Terézanyu, ami persze nem keveredik az ezotériával, mert a szintén általa vezetett Bestline kiadványaként szerepel. Igazi kihívás volt Novák András számára, hogy a tévésztár-bestsellerek korában egy ismeretlen szerzővel robbantson (sőt, szerzőkkel: ugyanekkor hozta ki Tristan Schwartz 22 éves magyar szakács első regényét, A genovai méregkeverőt). Rácz Zsuzsa ugyan a Csokonai kiadónál 1998-ban publikált egy drogosokról szóló riportkötetet, de a Kábítószeretet máig nincs benn a köztudatban (majd lesz: a könyv kvalitását értékelő Bestline kiadja újra).
A kiadó hangsúlyozza: a döntés után közös munka kezdődött, melynek során a szerző az ő javaslatait figyelembe véve visszavett az önsajnálatból, fokozta az öniróniát, ő pedig a szerzővel egyeztetve, annak vágyait, ötleteit figyelembe véve (címlapfotó, design), producerként irányította a könyv gyártását és marketingjét - átlagkiadványaik 25-30 ezer forintos reklámköltségéhez képest közel egymilliót költöttek rá. (E szerint másként működött a kampány, mint az Rácz Zsuzsa szeptember 19-i interjújából kiderült - a szerk.) A könyvszakma legfeljebb háromezer példányt látott a névtelen írónő művében, a Terézanyu most hetvenezer körül tart, tavaszig elérheti a százezret: "Minden könyvnek megvan a maga sorsa, a Terézanyué ez volt" - mondja Novák András.
H
A Magvetőt irányító Morcsányi Géza szerint az Apám beájulna, a Terézanyu és a rájuk villámgyorsan megszületett reakciók (Sáringer Károly: Nőt akarok! Válasz Terézanyunak; Zoltán Diána [Dián Tamás-Belinszky Zoltán]: Terézapu beájulna, avagy állítsátok meg a szőke nőket) mutatják: immár akkora tőkék halmozódtak fel a magyar könyvkiadásban, hogy reklámmal komoly sikert lehet alapozni a megfelelő kötetre. Akár első kötetre is, ha olyan. A piac ismerői szerint az összforgalmon belül a médiasztár/lektűr-bestsellerek arányának növekedése Esterházynak, Závadának (és egy hónapja Kertész Imrének) nem árt, viszont rosszul érinti a kevésbé ismert, első-második kötetes írókat.
A Magvető megfontoltan, de folyamatosan ad ki pályájuk elején járó szerzőket, esetükben a mű színvonala és a szerzőben rejlő lehetőség az elsődleges, nem a gyors bevétel. Az utóbbi évekből: Cserna-Szabó András (Fél négy. Séta tizenhat lépésben), Erdős Virág (Lenni jó), Varró Dániel (Bögre azúr), Jake Smiles (1 link), Terézia Mora (Különös anyag), a Narancsban nagyon lerántott Kerékgyártó István (Vagyonregény), legújabban Bánáti Péter (Sanyikám, Gabikám) vagy, a börtönből, Novák Tünde (Miskolci Bonnie és Clyde). Morcsányi Géza azt mondja, egy-két speciális eset kivételével a Magvető nem ad ki azért valamit, mert a szerző hoz rá pénzt: ilyesmivel nem akarja kockára tenni a kiadó hírnevét, és nem is a támogatásokra bazíroz, mert az ellustít. "A szépirodalom vesztes helyzetben van, mégis mindig próbálkozunk, és nálunk nincs szegényházi könyv."
Csordás Gábor, a Jelenkor vezetője sajnálja, hogy ma már semmivel sem könnyebb támogatást szerezni kezdők köteteire (a Magyar Könyv Alapítványnál megszűnt ez a preferencia). Ez is belejátszik, hogy nagyon óvatosan vállalkozhatnak csak új szerzők elindítására, akiknek viszont a példányszámhoz igazodó honorárium alacsonyságáért kárpótlást jelenthet, hogy a kiadóhoz tartozó nagy nevek (Mészöly, Nádas, Petri) fényéből rájuk is hull valamennyi, és hogy a Jelenkor megpróbál számukra külföldi kiadót is találni. Használható kéziratra a legritkább esetben lelnek postájukban, inkább irodalmi folyóiratokat figyelve kérnek fel új szerzőket. Az utóbbi években náluk indulók közül Halász Margit és Orbán János Dénes kötetét (Csillagkerti szonáta, illetve Vajda Albert csütörtököt mond) kevésbé, Grecsó Krisztiánét egyértelműen sikernek értékeli (a Pletykaanyu lett 2002 Bródy-díjas pályakezdő prózakötete; Narancs, 2001. december 13.), de fontosnak tartja a szintén költőként indult Schein Gábor és Simon Balázs első regényének megjelentetését is (Mordecháj könyve, illetve Parafakönyv; Narancs, 2002. november 14.).
H
"Az, hogy megírsz valamit, és beküldöd egy kiadónak, sose működött. A kiadóvezetők rendszeresen nyilatkoznak úgy, hogy utcáról beesett szerzőt adnak ki mint felfedezettet - ez hazugság. Ha nincs valaki, aki barátként, mentorként beajánl, soha nem lehet elhelyezni egyetlen kéziratot sem pusztán azért, mert jó" - mondja Böszörményi Gyula, aki első regénye, a Kucó megjelenését a Mandátum (azóta Új Mandátum) kiadónál szerencsés véletlenek sorának köszönheti (a megfelelő társaság asztalán felejtődött a kézirat), legújabb műve, a Gergő és az álomfogók elkészültét és megjelenését pedig annak, hogy egy barátja közvetítésével az egyik legnagyobb itthoni kiadó, a Magyar Könyvklub ifjúsági meseregényt rendelt tőle. A kiadót vezető Révai Gábor szerint a kvázi magyar Harry Potter "letehetetlen", bízik a sikerében, reklámozza is.
A Könyvklub két éve ad ki kortárs hazai szerzőket, szeretne az értékes magyar irodalom irányába elmozdulni, díjalapítással, pályázattal ösztönözni ilyen művek megszületését. Böszörményi Gyula szerint a kiadók többségénél hiányzik az a törődés, amelyet ő a Könyvklubtól megkapott: "Az első kötetes szerzők helyzete kétségbeejtő. Kiadótól kiadóig kuncsorognak, könyörögnek, szinte már fizetnek, hogy adják ki őket, és marketinget, gondozást nem is remélhetnek."
Szőnyei Tamás
