Huszonkét évvel ezelőtt a Vörösmarty térre szervezett demonstrációt a Kendermag nevű civil egyesület a drogliberalizáció jegyében. Vélhetően arra számítottak, hogy olyan támogató szónokokkal, mint Jancsó Miklós vagy Konrád György, még talán valami történelmi is kisülhet. Ám az eseményt a 2002-es választások után begőzölt, Orbán Viktor akaratából polgári körökben pallérozódó lakossági önkéntesek tették emlékezetessé sípokkal, fenyegetéssel, fölényeskedéssel.
A Kendermag ekkor még nem adta fel: az alapító Juhász Péter polgári engedelmességi mozgalmat indított, egy marihuánás cigaretta elfogyasztása után feljelentette magát a rendőrségen, és erre biztatott mindenkit. „Arról van szó, hogy vegyük komolyan a törvényeket. Márpedig a jelenlegi törvény szerint – vagyis hogy minden drogfogyasztó ellen eljárást kell indítani – legalább négyszázezer ember törvényellenes cselekedetet hajt végre. Azt gondolom, ha hozzánk hasonlóan az összes fogyasztó feladná magát, bebizonyosodna, a törvény egyszerűen rossz?” – nyilatkozta akkor Juhász a Magyar Narancsnak, külön is kihangsúlyozva, hogy ő semmi egyebet nem akar, csak egy normális országban élni, törvénytisztelő állampolgárként. „De ehhez olyan törvények kellenek, amiket be lehet tartani” – szögezte le.
Juhász Péter húsz éve az értelmes párbeszéd reményében akciózott, abban bízva, hogy muszáj lesz enyhíteni a szigoron, ahogy ez egyre több EU-tagállamban történt. Honnan is sejtette volna, hogy a Fidesz a hatalomra kerülése után az Unió legszigorúbb drogtörvényét szavazza meg, és olyan képtelen stratégiával áll elő, mint hogy „2020-ra drogmentes lesz Magyarország”? Ugyanakkor a Fideszt teljesen hidegen hagyják a részletek: a megelőzés, az ártalomcsökkentés, a rehabilitáció…
2020-ra nem lett drogmentes Magyarország, emelkedett a fogyasztók száma, és akik 2013-ban nagy mellénnyel jelentették be a kábítószerfogyasztás végső dátumát – Orbán Viktorral az élen – csak lapítottak, és soha nem vallották be, hogy ennek az egésznek így semmi értelme nem volt. Ám a miniszterelnöknek idén váratlanul eszébe jutott az „ottfelejtett gyermek”, ami immár egy rögeszme megtestesülése. Mi más is lehetne, ha Orbán Viktor hajtóvadászatot hirdetett a drogok ellen, még az alaptörvénybe is beemelte a zéró toleranciát, azzal pedig, hogy a téma kormánybiztosának a vándormadár Fidesz-kádert, Horváth Lászlót nevezte ki, ugyancsak azt bizonyította, hogy a téma valójában nem foglalkoztatja.
Jelenleg Horváth a legújabb, a legszigorúbbnál is szigorúbb drogtörvénnyel haknizza végig Pest megyét, ami ettől függetlenül nem egyéb, mint ócska politikai bóvli, hízelgés a hangoskodók felé, akik 2003-ban a Vörösmarty téren köpködtek és verekedtek volna, akasztófás táblát mutogattak, és örömtüzeket gyújtották, miután a rendőrök a Kendermag szimpatizánsait küldte haza. Akik csak beszélgetni akartak, érvelni és meghallgatni a másikat. Aznap este vélhetően jelentős mennyiségű sör és pálinka is előkerült, mert a győzelemre inni kell.
Mivel lassan 15 éve áll nekik zászló, megszokhatták már, talán bele is untak. Ehhez képest új minőség, hogy immár kormányzati szinten kezdődött a köpködés, a fenyegetőzés, a hadonászás akasztófás táblával. De amikor ezen felül is mondani illene valamit, az előretolt Fidesz-kormánybiztosnak legfeljebb az efféle aranyköpésekre futja: „Ami kábítószerként működik, az kábítószer”; „kutyavilág jön a terjesztőkre”; „a kábítószer elleni küzdelem megkerülhetetlen része, hogy felismerjük azokat, akik nem mondanak igazat és próbálják torzítani a valóságot”.
Noha a kormánybiztos kinyilatkoztatásaival szemben vitának helye nincs, és tevékenységét a legfelsőbb szintről támogatják, az állampolgár pedig okkal érzi tehetetlennek magát, az lehet az egyetlen lehetséges út, amelyen a Magyar Kétfarkú Kutyapárt indult el. Április 20-án nemcsak megtartották tüntetésüket a marihuána legalizálása mellett, de nem indult ellenük hajtóvadászat sem. Semmi más nem történt, csak felhívták a figyelmet arra, hogy ha ennyire eszköztelenekké váltunk az ostobasággal, a gonoszsággal és cinizmussal szemben, legalább tegyük nevetségessé.
