A kormány drogpolitikájával szemben az lehet az egyetlen lehetséges út, amelyen a Kutyapárt indult el

  • narancs.hu
  • 2025. április 24.

Narancsblog

2003-ban még csak lakossági önkéntesek tiltakoztak a drogiberalizáció melletti tüntetésen, most kormányzati szinten kezdődött a köpködés, a fenyegetőzés, a hadonászás akasztófás táblával.

Huszonkét évvel ezelőtt a Vörösmarty térre szervezett demonstrációt a Kendermag nevű civil egyesület a drogliberalizáció jegyében. Vélhetően arra számítottak, hogy olyan támogató szónokokkal, mint Jancsó Miklós vagy Konrád György, még talán valami történelmi is kisülhet. Ám az eseményt a 2002-es választások után begőzölt, Orbán Viktor akaratából polgári körökben pallérozódó lakossági önkéntesek tették emlékezetessé sípokkal, fenyegetéssel, fölényeskedéssel.

A Kendermag ekkor még nem adta fel: az alapító Juhász Péter polgári engedelmességi mozgalmat indított, egy marihuánás cigaretta elfogyasztása után feljelentette magát a rendőrségen, és erre biztatott mindenkit. „Arról van szó, hogy vegyük komolyan a törvényeket. Márpedig a jelenlegi törvény szerint – vagyis hogy minden drogfogyasztó ellen eljárást kell indítani – legalább négyszázezer ember törvényellenes cselekedetet hajt végre. Azt gondolom, ha hozzánk hasonlóan az összes fogyasztó feladná magát, bebizonyosodna, a törvény egyszerűen rossz?” – nyilatkozta akkor Juhász a Magyar Narancsnak, külön is kihangsúlyozva, hogy ő semmi egyebet nem akar, csak egy normális országban élni, törvénytisztelő állampolgárként. „De ehhez olyan törvények kellenek, amiket be lehet tartani” – szögezte le.

Juhász Péter húsz éve az értelmes párbeszéd reményében akciózott, abban bízva, hogy muszáj lesz enyhíteni a szigoron, ahogy ez egyre több EU-tagállamban történt. Honnan is sejtette volna, hogy a Fidesz a hatalomra kerülése után az Unió legszigorúbb drogtörvényét szavazza meg, és olyan képtelen stratégiával áll elő, mint hogy „2020-ra drogmentes lesz Magyarország”? Ugyanakkor a Fideszt teljesen hidegen hagyják a részletek: a megelőzés, az ártalomcsökkentés, a rehabilitáció…

2020-ra nem lett drogmentes Magyarország, emelkedett a fogyasztók száma, és akik 2013-ban nagy mellénnyel jelentették be a kábítószerfogyasztás végső dátumát – Orbán Viktorral az élen – csak lapítottak, és soha nem vallották be, hogy ennek az egésznek így semmi értelme nem volt. Ám a miniszterelnöknek idén váratlanul eszébe jutott az „ottfelejtett gyermek”, ami immár egy rögeszme megtestesülése. Mi más is lehetne, ha Orbán Viktor hajtóvadászatot hirdetett a drogok ellen, még az alaptörvénybe is beemelte a zéró toleranciát, azzal pedig, hogy a téma kormánybiztosának a vándormadár Fidesz-kádert, Horváth Lászlót nevezte ki, ugyancsak azt bizonyította, hogy a téma valójában nem foglalkoztatja.

Jelenleg Horváth a legújabb, a legszigorúbbnál is szigorúbb drogtörvénnyel haknizza végig Pest megyét, ami ettől függetlenül nem egyéb, mint ócska politikai bóvli, hízelgés a hangoskodók felé, akik 2003-ban a Vörösmarty téren köpködtek és verekedtek volna, akasztófás táblát mutogattak, és örömtüzeket gyújtották, miután a rendőrök a Kendermag szimpatizánsait küldte haza. Akik csak beszélgetni akartak, érvelni és meghallgatni a másikat. Aznap este vélhetően jelentős mennyiségű sör és pálinka is előkerült, mert a győzelemre inni kell.

Mivel lassan 15 éve áll nekik zászló, megszokhatták már, talán bele is untak. Ehhez képest új minőség, hogy immár kormányzati szinten kezdődött a köpködés, a fenyegetőzés, a hadonászás akasztófás táblával. De amikor ezen felül is mondani illene valamit, az előretolt Fidesz-kormánybiztosnak legfeljebb az efféle aranyköpésekre futja: „Ami kábítószerként működik, az kábítószer”; „kutyavilág jön a terjesztőkre”; „a kábítószer elleni küzdelem megkerülhetetlen része, hogy felismerjük azokat, akik nem mondanak igazat és próbálják torzítani a valóságot”.

Noha a kormánybiztos kinyilatkoztatásaival szemben vitának helye nincs, és tevékenységét a legfelsőbb szintről támogatják, az állampolgár pedig okkal érzi tehetetlennek magát, az lehet az egyetlen lehetséges út, amelyen a Magyar Kétfarkú Kutyapárt indult el. Április 20-án nemcsak megtartották tüntetésüket a marihuána legalizálása mellett, de nem indult ellenük hajtóvadászat sem. Semmi más nem történt, csak felhívták a figyelmet arra, hogy ha ennyire eszköztelenekké váltunk az ostobasággal, a gonoszsággal és cinizmussal szemben, legalább tegyük nevetségessé.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.