Kevés a szakszó, túl sok a rap? - Héra Gábor -Ligeti György: Módszertan. A társadalmi jelenségek kutatása (tankönyv)

  • Szabó Zoltán
  • 2006.02.16 00:00

Tudomány

Nemrégiben megjelent az első, kifejezetten BA-hallgatóknak szóló szociológia-tankönyv, amit van, aki dicsér, van, aki viszont tudománytalannak tart.

Nemrégiben megjelent az első, kifejezetten BA-hallgatóknak szóló szociológia-tankönyv, amit van, aki dicsér, van, aki viszont tudománytalannak tart.

Megállíthatatlanul dübörög a bolognai folyamat: a következő tanévtől már Magyarország is átáll az úgynevezett lineáris felsőoktatási rendszerre. De sok még a teendő ahhoz, hogy a 3 + 2 éves képzés ne csak annyit jelentsen: a hallgató az egyetem kellős közepén hivatalosan is feladhatja erőfeszítéseit. A legsürgetőbb talán a bachelor-képzés tartalmi feltételeinek a kialakítása; egyelőre szűkösek az ismereteink arról, hogy az egyes szakokon hogyan adják majd át ősztől az értelmiségi léthez szükséges alapvető kulturális ismereteket, a választott tudományág alapjait.

Az Oktatási Minisztérium becslései szerint néhány éven belül a 18-26 éves fiatalok 50 százaléka fog felsőoktatási intézménybe járni, szemben a ma még csak 28-30 százalékos aránnyal, ami azt jelenti, hogy a bachelorképzésbe bekerülők közt egyre nagyobbak lesznek a kulturális különbségek; a tömegképzés következtében akár most is ugyanolyan típusú fejtágításban vesz részt a gyengébb vidéki gimnáziumokból kikerülő fiatal és a budapesti versenyistállók három nyelven beszélő diákja. A kulturális különbségek csökkentéséhez új módszerekre, új tanítási szemléletre és nem utolsósorban új tankönyvekre lenne szükség.

Az egyik első, kifejezetten az új képzési rendszerhez igazodó tankönyv a Módszertan. A társadalmi jelenségek kutatása, amely nem kevesebbre vállalkozik, mint 350 oldalban összefoglalni a társadalomtudományok alapjait, és bevezetni a szocioló-giai kutatások metodikájába. A kiadvány a magyar módszertani könyvektől egyáltalán nem megszokott módon együtt tárgyalja a kvantitatív és a kvalitatív módszereket, vagyis a hallgatók éppúgy megismerkedhetnek a kérdőívek számítógépes feldolgozá-sának a részleteivel, mint a fókuszcsoport kialakításának vagy a mélyinterjú felvételének a nehézségeivel.

Mindezt teljesen egyszerűen, a lehető legkevesebb szakszóval, viszont annál több, a tizennyolc évesek számára is érthető, életszerű példával tálalja a könyv. Így fordulhat elő, hogy talán ez az első tananyag, amely egy rapszám szövegével kezdődik (B‘lga: Nemzeti Hip-Hop), és amiben egy egész fejezet szól a népszerű iwiw-ről. (Az más kérdés, hogy ezek a példák a budapesti elitgimnáziumok tanulóinak jellemzően egyértelműek, a többiek számára inkább a kulturális felzárkóztatás részei.)

A szerzők nem várják el ugyan az olvasótól, hogy a könyv végére érve kész kutatóvá képezze magát, de legalább megismerkedhet a tudományos gondolkodás alapjaival és hazai vetületeivel. A könyv ugyanis nem amerikai vagy nyugat-európai példákon keresztül mutatja be a szociológiai kutatómunka hétköznapjait, ahogy azt eddig a legtöbb tankönyv tette, hanem

pár éves magyar kutatásokat

használ illusztrációként, emellett az apró mesterfogásokat is kifejezetten a magyar viszonyokhoz igazították; megtudjuk, hogyan érdemes csoportosítani a településeket, de még a kutatás helyszínének megközelíté-séhez is kapunk ötleteket. (Szegények lakta falu hepehupás utcáján például jóravaló szociológusnak állítólag nem illik vadonatúj BMW-vel megjelennie.) A Módszertan az elsőéves szociológushallgatók eltérő kulturális háttere miatt a tudományos alapozás mellett azt is elmagyarázza például, hogyan kell bemutatkozni egy telefonos interjú előtt, vagy tankönyvektől szokatlan részletességgel tárgyalja, miért nem érdemes csalni a társadalomtudományi kutatások során. (Eláruljuk: azért, mert könnyen lebukhat az ember, és egyébként is a szociológiában, mint a szerzők állítják, nincs annyi pénz, hogy megérné a csalás.) Megtudjuk azt is, hogyan érdemes tálalni a kutatási eredményeket: milyen prezentációt küldjünk a megbízónak, milyen összefoglalót írjunk a szakmai közönségnek, illetve milyen sajtóközleményt nyomjunk le a médiamunkások torkán.

A könyvet már megjelenése előtt is hevesen támadták, általában "tudománytalansága" miatt. A szerzők verziója ezzel szemben, hogy nagynevű oktatók arra vannak kényszerítve, hogy bevezető jellegű órákat tartsanak, melyeken a tömegképzés miatt sok olyan tizennyolc éves ül, aki az alapokkal sincs tisztában. A szakma nagy öregjei szót értenek a budapesti elitgimnáziumokból kikerült, érdeklődő, a tudományban már jártas fiatalokkal, de a tömegképzés farvizén bekerülő hátrányosabb helyzetű, kevésbé művelt hallgatókkal már bajban vannak.

Az egyik első magyar BA-tankönyv a támadások ellenére is valószínűleg felváltja majd a bevezető kurzusokon eddig kötelezőket. Szeptembertől ebből oktatják a szociológia alapjait a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán és a Szekszárdi Főiskola szociális munkás szakán. Ráadásul nemcsak szociológusok használhatják, de írói szerint hasznát vehetik akár a reklámügynökségek munkatársai is, hiszen végre esélyünk van megérteni, hogy a piackutató cégek miért is kérnek annyit mondjuk egy fókuszcsoportos fogyasztói célcsoportvizsgálatért. De akár az egyszerű választópolgár is belelapozhat a könyvbe, ha tudni akarja, hogy a közvélemény-kutatók hogyan próbálják előre kiszámolni a választás eredményét.

Osiris Kiadó, Budapest, 2005, 372 oldal, 4280 Ft

Neked ajánljuk

Velünk élő féltudás

  • Hernádi Elvira

Jó néhány éve már, hogy a Publius Hungaricus a féltudású magyar elit bűneit ecsetelte. Azóta felnőtt egy új generáció, az ország szellemi és politikai vezetése legalább az európai oktatás tisztes középmezőnyébe tartozó intézményekben kupálódhatott. 

Mielőtt eltűnik végleg

Alighanem két dolog jut eszébe mindenkinek a Roberto Baggio nevet hallva: az 1994-es vb-döntőben kihagyott legendás tizenegyes, illetve az élethosszig (tehát ma is) viselt, nem kevésbé legendás copf. Vagy lokni, varkocs, lófarok, akármi is lett légyen az a maestro tarkóján.

Kisujjgyak

  • - köves -

Ha meg kell csinálni a nagy melót, letudni az utolsó bulit, kirámolni a széfet, ami után nincsen több széf, csak a boldog öregkor Kansasben, Soderbergh a mi emberünk.

„Összeáll egy nagy egésszé”

  • Láng Dávid

A 10 éve alakult Verőköltő zenekar frontembere univerzális művész: szinte minden hangszeren játszik, festő szakon diplomázott, és húszéves sem volt, amikor a Magvető kiadta a verseskötetét.

Becsapódás

Az ünnepi vacsoráját elköltő pár, Helen (Lovas Rozi) és Danny (Lengyel Tamás) lakásá­ba berobban a csurom véres Liam (Molnár Áron), akiről hamar kiderül, hogy a feleség testvére.

Az együttélés lehetőségei

A hagyományosan kétévente megrendezett Velencei Építészeti Biennálé is megcsúszott a pandémia miatt, de május 22. óta a Giardini della Biennale parkját és az Arsenalét, azaz az egykori velencei hadihajógyár területét ismét építészek, művészek és látogatók lakják be, egészen november 21-ig.

Szervezett szervezetlenség

  • Áfra János

A kis méretű, mégis zavarba ejtően tartalmas, nehezen áttekinthető tárlat egy nemzetközi kiállítássorozat része, amely a Zürichi Egyetemen 2017 és 2020 között megvalósult kelet-európai performance-kutatás eredményeit hivatott bemutatni.

„Nem hezitált”

Szerb Antal éppen 120 éve született, és 80 éve, 1941-ben jelent meg eredetileg háromkötetes munkája, A világirodalom története. A mű friss, minden eddiginél precízebb kiadásának sajtó alá rendezőjével annak népszerűségéről, hányattatott sorsáról, 21. századi aktualitásáról beszélgettünk.

A szamuráj reggelije

  • Pálos György

Fúziós korban élünk, azon sem lepődünk meg, ha egy kisvárosi étterem étlapján kevert fogásokat találunk. Az más kérdés, hogy a leves, amely se nem vietnami, se nem olasz, nem túl finom, mert nincs karaktere.

Merre vannak?  

  • Schein Gábor

Apró ember éles gombszemekkel. A fején zabolázhatatlan göndör haj. Befogad, figyel, kérdez. Hatalmas vágy él benne, hogy a világban rend legyen, de a világban nincsen rend. Hogy érthető legyen és átlátható. De a világ ellenáll a megértési kísérleteknek, kitüremkedik a réseken, széttöri a kereteket. A világ sokszor homályos, sötét, és soha nem átlátható. Hát akkor legyen a vers az! Legalább a vers.