Kicsinálják, mert kilépett – Lakatos Béla, Ács polgármestere

Megbosszulja a kormány, hogy Ács roma származású polgármestere nyíltan nekiment Orbánéknak: hirtelen milliókat követelnek vissza a várostól. Könnyen lehet, hogy Lakatos Bélát meghurcolják, mert véleményt formált egy botrányos igazoltatás miatt.

Magyar Narancs: Csak a közelmúltban lépett ki a Fideszből, holott korábban többször nyíltan bírálta a pártot – egyebek közt a kormány oktatáspolitikája, a botrányos romaprogramok vagy éppen a menekültválságra adott válaszok miatt. Mi volt az utolsó csepp a pohárban?

Lakatos Béla: Ezt azért nehéz megfogalmazni, mert már egy jó ideje éreztem, hogy nekem nagyon nem tetszik az, amit a Fidesz-kormány csinál. Ami a legjobban szíven ütött, az az elhibázott oktatáspolitika, amellyel a hátrányos helyzetű gyermekeket még a korábbinál is jobban letaszítják a mélybe. Aztán jött a menekültválság és az azokra adott, propagandaszövegekkel átitatott, hajmeresztő válaszok, és itt van a romakérdés is. A kormányzat asszisztálásával a szemünk láttára herdálják el cigány vezetők azokat a forrásokat, amelyeket a felzárkóztatásra kellene költeni. Itt nemhogy felzárkóztatás nincs, de egyre jelentősebb a leszakadás. Éveken keresztül harcoltam azért, hogy felhívjam a figyelmet a hiányosságokra, de rám se bagóztak. Pedig tapasztalatom az lenne, és segítenék is, de itt már régóta nem arról szólnak a dolgok, hogy a hasznosítható javaslatokat beépítik a szakpolitikába. A 2010-ben indult polgármes­terségem előtt iskolaigazgatóként is dolgoztam, kialakítottam egy olyan intézményi modellt, amely eredményesen dolgozik a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásáért úgy, hogy közben a tehetségek is fejlődnek. Mindez nem érdekelte őket, mint ahogyan az sem, amikor a botrányok kirobbanása előtt felhívtam a figyelmet az Országos Roma Önkormányzatnál régóta látható anomáliákra.

Ha én ezt a kormányt továbbra is felvállalom, hiteltelenné váltam volna azok előtt a roma szakemberek és értelmiségiek előtt is – higgye el, van belőlük szép számmal, csak a kormánynál éppenséggel nem kíváncsiak rájuk –, akikkel kölcsönösen tisz­teljük és szeretjük egymást. Nem akarok a Fidesz vezető roma politikusainak a sorsára jutni, akik teljesen hiteltelenné váltak a romák körében. Ha például Farkas Flórián elmenne vidékre teljesen egyedül, kiszállna a kocsijából egy cigány­telepen, és megpróbálna beszélgetni a nyomortelepeken élő romákkal, lehet, hogy agyonütnék. Horn Gyuláék óta az összes kormánynak dolgoztam, romaügyekben és oktatási területen ­tevékenykedtem, voltam az Európa Tanácsnál is, de aztán visszajöttem Ácsra, és most itt állok diplomás, tapasztalt roma szakemberként úgy, hogy még segítenék is javítani ezen az egyre csak romló helyzeten, de a Fideszt ez nem érdekelte akkor sem, amikor még az ő polgármesterük voltam. Ez az, ami a legjobban elszomorít.

MN: A tavalyi önkormányzati választások előtt kevesebb mint egy évvel felfüggesztette a tagságát. Annak mi értelme volt?

LB: Utólag nézve semmi. De még volt némi bizodalmam abban, hogy változhat a helyzet. Aztán változott, csak éppen nem jobb, hanem rosszabb lett. Azt reméltem, hogy végre egyszer azt mondják a Fidesz nagyokosai, hogy na, hozzuk már ide ezt a hülyét, nézzük meg, tud-e valamit csinálni; és ha nem sikerül, akkor mondhatták volna, hogy na, ez a roma csak a száját jártatta.

MN: Mit akart, hova vigyék?

LB: Azt akartam, hogy végre a közoktatás vagy a romák ügyében tudjunk előrébb lépni olyan módszerekkel és példákkal, amelyeket mi már itt, Ácson kipróbáltunk. Nem kell nekem sokmilliós állás, csak a lehetőség, hogy megmutassuk, lehet ezt jól is csinálni. Mindig kiálltam a romák mellett, de ott fent nem ez számít.

MN: Mi számít?

LB: Az, hogy megfelelően alkalmazkodjunk, és ne legyenek ön­álló gondolataink.

MN: A fideszes polgármesterekre nem jellemző módon ön bírálta is a kormányt.

LB: Mi mást tehettem volna? Mielőtt a médiában elkezdtem nyilatkozgatni, próbálkoztam min­denkinél. A helyi országgyűlési képviselőknél és az országos vezetőknél is, de semmi érdemleges előrelépés nem történt. Amikor látták, hogy nem nyugszom, és korábban leadtam egy szakmai anyagot arról, hogy egyebek közt hogyan lehetne munkahelyteremtő mintaprogramokat kialakítani, felajánlottak nekem néhány százmillió forintot, hogy akkor itt van, csináljam meg. De én nemcsak Ácsnak és magamnak akartam ezt, hanem úgy képzeltem, hogy az ország több pontján is elindulhatna valami. Erre már nem voltak vevők, csak azt akarták, hogy fogjam be a szám.

MN: Honnan jött a felajánlás?

LB: A legmagasabb kormány­zati körökből.

MN: Folyamatosan fogalmazta meg a kritikákat, a stadionépítés miatti kitelepítések ügyében a miskolci polgármestert is hívogatta. Másokat már feleennyiért is sarokba állítottak a Fideszben – önt miért nem kezdték ki?

 

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

LB: A válasz elég egyszerű: mert tudták, hogy függetlenként is én nyertem volna meg a választásokat Ácson. Az sem elhanyagolható részlet, hogy ha kirakják az egyetlen olyan roma vezetőt, aki egy többségi városban lett polgármester, abból biztos nagy botrány lett volna. Roma létemre a városban a többség is elfogadott, nagyon sok emberrel személyesen is jó kapcsolatom van, a helyi Fidesz-csoport tagjaival is. Gondolom, ezeket is mérlegelték. Azt persze megtudtam, hogy 2010-ben és 2014-ben is próbáltak találni valakit, akit győzelmi eséllyel indíthatnak helyettem, de nem sikerült nekik.

MN: Ha egyedül is ilyen erősnek gondolja magát, akkor a párttagsága felfüggesztése után, az országgyűlési választások előtt miért lépett vissza a Fideszbe?

LB: Azt mérlegeltem, hogy mi a jó a településnek. Független polgármesterként annyi forrást sem tudtam volna szerezni, mint fideszesként, pedig higgye el, nem vagyunk elkényeztetve. Ez lebegett a szemem előtt. Az a baj, hogy csak így lehet érvényesülni. Pedig ez az első Orbán-kormánynál még nem volt így, de 2010-től megváltoztak a dolgok. A Fidesz teljesen elment egy furcsa populista irányba, miközben már csak egy hajszál választja el a Jobbiktól. Azért csak egy hajszál, mert még talán annyira nem támadják nyíltan a romákat, mint a Jobbik, de azzal nem oldanak meg semmit, ha kitesznek a kirakatba néhány korrupt díszcigányt, jól megsimogatják a buksijukat, akik ennek meg örülnek, mert megtömik a zsebüket. De ettől csak nekik lesz jobb. Egy okos roma nagy gond, egy buta roma kis gond, miközben az, hogy a romáknak mi lenne a jobb, már egy más kérdés. Fidesz-tag voltam, de nem adtam el a lelkem senkinek.

MN: Ígértek valami olyat a tavalyi választások előtt, hogy ha kormánypártiként indul és nyer, akkor extra forrásokhoz juthat a település?

LB: Nem, dehogy. Arra, hogy milyen forrás érkezik és hova, na és arra, hogy mennyi, a híresztelések szerint elég nagy befolyása lehet a választókerületi elnöknek. Ács mintha sohasem tetszett volna Czunyinénak (Czunyiné dr. Bertalan Judit köznevelésért felelős ­államtitkár indult egyéniben és nyert Komárom-Esztergom megye 3-as számú választókerületében – M. K.). Nem nagyon hívtuk őt átadókra szalagokat vagdosni és bájologni sem. A közoktatással kapcsolatban pedig állandóan próbáltam neki elmagyarázni néhány alapvető tévedést, de nem igazán értette meg, vagy csak nem akarta megérteni. Most már hiába mondanám.

MN: Honnan következtet arra, hogy ön szálka volt az államtitkár szemében?

LB: Fideszes polgármesterként tagja voltam a megyei választmánynak, az üléseken már számon kértek, hogy miért kellett ilyen vagy olyan kritikákat nyilvánosan megfogalmaznom. Ott azt is megemlítette Czunyiné dr. Bertalan Judit, hogy miért nem szóltam inkább neki előtte. Erre azt ­reagáltam, hogy már jeleztem korábban vagy ötször, hogy például mekkora gond van a hátrányos helyzetű gyermekek kezelésében, de semmi érdemleges nem történt. Persze, egy idő után elkezdtem nyilatkozni, mert ha nincs politikai akarat ezek megoldására a Fideszben, akkor minek szóljak házon belül még huszonnyolcszor.

Egy érdekes történet jól mutatja, hogyan működik a párt helyi szinten: Komáromban volt egy Fidesz-találkozó, ahol finoman jeleztem Czunyinénak, hogy Ácson nagyon örülnének a lakosok egy tanuszodának, és nekünk sem ké­ne utaztatni a gyerekeket. Ő erre azt mondta, nem gondolja, hogy egy 7 ezer fős városnak szüksége lenne egy ilyen létesítményre. Aztán nem sokkal ezután napvilágot látott a hír, hogy Bábolnára terveznek egy tanuszodát. Nos, Bábolna feleakkora sincs, mint Ács, csak elég jók a kormánypárti kontaktjai. Ezek szerint ennyin múlik, nem máson.

MN: Nem ment belülről, most kilépett, megpróbálja kívülről. Nem tart a bosszútól?

LB: Dehogynem. Tudja, eddig sem kaptunk méretünkhöz és elhelyezkedésünkhöz képest elég forrást, minden bizonnyal ezután sem fogunk. A város ellen és ellenem meg is indult az offenzíva. Például az utóbbi hetekben arra szólítottak fel bennünket, hogy egy 2014-es támogatás több mint felét fizessük vissza. Összesen 80 millió forintot kértünk a hátrányos helyzetű településeknek folyósítható támogatásból, utaltak 20 milliót, amiből az állam szerint 11-et nem jól használtunk fel. Annyi történt, hogy közétkeztetésre és rezsiköltségre kaptuk a pénzt, de nálunk egy önkormányzati cég, az Ács Üzemeltetési Kft. fizeti a rezsiszámlákat. A támogatás egy részét átutaltuk a kft.-nek, és szerintük ez nem volt szabályos, pedig minden egyes fillérrel el tudunk számolni. Most fizethetjük vissza a pénzt, de fogalmam sincs, hogy miből.

Országos roma polgármesteri konferencia

Fotó: MTI

Aztán itt egy másik övön aluli ütés, ami „egészen véletlenül” szintén a kilépésem után érte a várost. Ácsról nagyon sokan vonattal járnak elsősorban Győrbe vagy Komáromba dolgozni, gyorsabb és kényelmesebb így, mint ha busszal mennének. A közeli Bábolnáról, Banáról vagy Nagyigmándról is eljönnek kocsival hozzánk, és itt felszállnak a vonatra. A pályaudvar mellett rengeteg biciklit is lát és nagyon sok autót, külön parkolót is kellett építenünk. Erre most a MÁV bejelentette, hogy az új menetrendben sokkal kevesebb vonat áll majd meg Ácson. Eddig úgy járt a gyorsvonat, hogy a fővárosból érkező járat előttünk megállt Kelenföldön, Bicskén, Tatabányán, Tatán és Komáromban. Ez nem változik, csak éppenséggel nálunk nem lehet majd felszállni a gyorsra vagy az Inter­cityk­­re. Próbálok küzdeni a MÁV-val ebben az ügyben, de nem tudom, lesz-e valamilyen eredménye. Azt mondták, írjak levelet, de már herótom van az ilyen és ehhez hasonló témákban írott levelektől.

MN: A botrányos igazoltatása miatti ügyben van valami fejlemény?

LB: Van bizony, de közel sem olyan, mint amilyenre számítottam, hiszen most engem vádolnak ötrendbeli becsületsértéssel. Állítólag csúnya szavakkal illettem a rendőröket, ezeket most nem idézném. Én azt ismertem el, és továbbra is fenntartom, hogy előítéletes volt az igazoltatás, és mivel a kérdésemre nem válaszoltak, egy kicsit felemeltem a hangom, de ha megsértettem őket, akkor elnézést kérek. Az ügyészen múlik, hogy bírósági szakaszba lép az ügy, vagy sem.

MN: Hogy történt pontosan ez az eset?

LB: Az év elején kocsival indultam el a hivatal mellől, és egy rendőrautó látványosan utánam iramodott úgy, hogy még a villogót is kitették. A győri készen­lé­tisek megállítottak, elkezdték az igazoltatást, ekkor hallottam, hogy a rádióban azt mondja egy női hang, hogy „kisebbségi igazoltatása van folyamatban”. Ezen nagyon felhúztam magam, kikértem magamnak, hogy láthatóan azért igazoltattak, mert egy termetes cigány férfi ült egy nagy autóban. Erre hívtak még erősítést, és már öten állták körbe a kocsit. Majd hoppon maradtak, amikor megtudták, hogy én vagyok Ács polgármestere, és a papírjaim is rendben voltak. Itt nem az igazoltatással volt a bajom, hiszen tegyék a dolgukat, hanem azzal, hogy egyértelműen azért szedtek ki, mert látták, hogy cigány származású vagyok, és ennek még hangot is adtak.

MN: A várost ért hátrányos intézkedések egyértelműen azért születhettek, mert bírálta a Fideszt és ki is lépett?

LB: Persze, vannak ilyen gondolataim. Pitiáner eszközökkel próbálnak keresztbe tenni, és nem jönnek rá arra, hogy ezzel elsősorban nem velem szúrnak ki, hanem azokkal, akik rájuk szavaztak. Ácson toronymagasan nyert a Fidesz, és Czunyiné sokat köszönhet nekem is, mert arra biztattam a helyieket, hogy szavazzanak rá.

MN: A képviselő-testületben van négy fideszes, nekik nem jelezték a központból, hogy lehetetlenítsék el a munkáját?

LB: Azt, hogy jelezték-e, nem tudom, de a viszonyom továbbra is jó velük. Nem szavaznak ellenem.

MN: Kitart 2019-ig?

LB: Most úgy érzem, igen, de néha nagyon el tudok keseredni ezen az országon. Én is tagja voltam ennek a közösségnek, és lehet is emiatt velem szemben jogos kritikákat megfogalmazni, de egyszerűen úgy éreztem, nem tehetem meg a várossal azt, hogy hátrányból induljon például a fejlesztési pénzek megszerzésekor.

MN: Most mégis hátrányból indul.

LB: Igen, ez egy nehéz helyzet, de remélem, a helyi Fidesz tud majd lobbizni azért, hogy ne felejtsék el Ácsot a kormányzati szereplők.

MN: Ha azt mondanák, hogy holnap kap 3-4 milliárd forintot a város, csak adja át a helyét egy másik polgármesternek, lemon­dana?

LB: Minden további nélkül, de csak akkor, ha tudnám, hogy jó kezekben lesz a város.

Torkán akadt a „túrós csusza”

Lakatos Béla 2013 decemberében jelentkezett először az Indexnél, hogy elmondja, mennyire elege van a kormány romapolitikájából és Farkas Flórián dominanciájából. Interjújában élesen bírálta a Fideszt, az Országos Roma Önkormányzatot, és cigányozós cikkei miatt Bayer Zsoltnak is beszólt. A polgármester felfüggesztette a párttagságát is, mert szerinte az új nemzetiségi törvény hátrányosan érintette a kisebbségeket, mivel a 2014-es választáson már nem szavazhatott pártlistára az, aki nemzetiségiként akart voksolni. Lakatost végül meggyőzte a Fidesz, és nem sokkal később visszalépett, majd 2014 októberében a kormánypárt jelöltjeként második alkalommal nyert az ácsi önkormányzati választásokon, és lett a település polgármestere.

Legutóbb viszont már arról szóltak a hírek, hogy Lakatos Bélának elege lett, és kilépett a pártból. Döntését nem sokkal azután közölte, hogy Orbán Viktor egy szeptemberi beszédében a menekültügy kapcsán ezt mondta: „…minden népnek joga, hogy az ottani őshonos nép határozza meg, kivel kíván együtt élni. Mint ahogy nekünk is az adottságunk, hogy függetlenül, hogy ki mit gondol róla, hogy szereti-e a túrós csuszát, vagy nem, Magyarországnak az a történelmi adottsága, hogy együtt él néhány százezer romával. Ezt valakik valahol valamikor eldöntötték, amit mi megörököltünk.”