MaNcs: Mennyire halad az Európai Unió környezetpolitikája a fenntartható fejlõdés felé? Hiszen a fejlett országok is ragaszkodnak a saját gazdasági növekedésükhöz, lásd például a szén-dioxid-kibocsátás korlátozásának terén az ipari lobby nyomását.
Õri István: Teljes mértékben átalakulóban van az EU környezetpolitikája. Az amszterdami találkozó óta kapott hangsúlyt a fenntartható fejlõdés, ennek csírái léteznek a gyakorlatban. Ami a korszerû környezetvédelmi követelményekbõl az Európai Uniónál leginkább jelentkezik, az az integrált megközelítés, tehát hogy a környezetvédelem önmagában nem mûködik, hanem a fontos szektorokba kell beépülnie. Ez a kezdeti lépés ahhoz, hogy majdan az egész gazdaságba úgy épüljön be, hogy a fenntarthatóság elve jobban érvényesüljön.
MaNcs: Ebben az integrált megközelítésben hogy áll Magyarország?
ÕI: A környezetvédelmi törvényünk deklarációs szinten ezt tartalmazza, de gyakorlatilag mi sem tartunk sehol a megvalósításában, vagy mint az EU, csak a kezdeti lépéseknél. A nemzeti környezetvédelmi programnak a készítése és elvileg a megvalósítása is az integrált megközelítésen alapul, de ez sem úgy mûködik, ahogy annak idején elterveztük.
MaNcs: Az EU országjelentése a környezetvédelmet nevezte meg csatlakozásunk legkritikusabb pontjai egyikeként. Hátráltatja-e ez a csatlakozásunkat?
ÕI: Nem. A tárgyalások elsõ szakaszában, az átvilágítások alatt az Európai Bizottság deklarálta, hogy noha a környezetvédelem a legfontosabbá váló fejezet az EU jogrendjében, ezen a téren a csatlakozni kívánó országoktól a nagyon ambiciózus csatlakozási idõpontra nem fogják elvárni a teljes megfelelést. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bármit el lehetne halasztani, hiszen kérik azokat a konkrét megvalósítási terveket, amik a jelen pillanattól egy idõtávra szólnak, és ezeket nagyon keményen ellenõrzik. Csak akkor fogadják el ezeket az igényeket, türelmi idõszakokat, ha hihetõ stratégiát tud letenni az adott ország. Azért is nagyon fontos, hogy ne csukják be az ajtót elõttünk környezetvédelmi okok miatt, mert kívülrõl lehet bizonyos dolgokat kikényszeríteni az adott nemzeti kormányból, ha annak mondjuk nem éppen a környezetvédelem áll a programja középpontjában. Másrészt taggá válásunk esetén hozzájuthatunk támogatásokhoz, többhöz, mint így.
MaNcs: Februárban zárultak le a környezetvédelmi tárgyalások. Miben kérünk halasztást?
ÕI: A mandátumunk alapján megjelöltük azokat a konkrét joganyagokat, amelyekben további tárgyalásokat tartunk szükségesnek. Huszon-egynéhány esetben kérünk további tárgyalásokat. 2001. december 31-ig elvállaltuk a teljes jogharmonizációt, a jogszabályok megjelentetését, de ezek a beruházások olyan költséget jelentenek, 2500 milliárd forintot, amit nem lehet néhány év alatt elõteremteni. Ezek a fõbb területek megegyeznek azzal, amit az országvélemény említ, tehát a hulladékos témakörre, a vízminõség és a levegõtisztaság védelmére, vagy ha úgy tetszik, az ipari környezetvédelem néhány területére vonatkoznak.
MaNcs: Mennyire kísérték figyelemmel az EU illetékesei a magyar kormányváltással kapcsolatos módosulásokat?
ÕI: A jogharmonizációt, az ehhez kapcsolódó intézményrendszert, illetve a végrehajtással összefüggõ feladatokat folyamatosan figyelik gyakorlatilag 1996 óta. Ez független az aktuális kormánytól. Tehát tökéletesen tisztában vannak a folyamatokkal. A jogharmonizáció lelassulását is észrevételezték, ugyanakkor elismerték, hogy jogszabályi megalapozás nélkül is folyik a szennyvíztisztítási és a kommunálishulladék-kezelési program. Végeredményben Magyarország minõsítése a környezetvédelem tekintetében javult. Ugyanakkor folyamatosan nem hivatalos észrevételek érkeztek arra vonatkozóan, hogy jelen pillanatban az intézményrendszer is gyengül. És mi olyan mértékû jogharmonizációs feladatot vállaltunk most el az átvilágítás alatt, ami miatt szükséges a minisztérium és a felügyelõségek szakmai állományának megerõsítése, elsõsorban a minisztériumi kodifikációs jogi egységeknél. Egy kormányváltásnál mindig van bizonyos fennakadás, egy féléves türelmi idõszak elfogadható, de most már mûködnie kéne a dolognak. A Környezetvédelmi Minisztériumnál olyan mértékû átalakulás zajlott le, hogy ez a folyamat rosszabb, mint normális kormányváltáskor. Jelenleg egy intézményrendszer szétverése folyik.
MaNcs: A környezetvédelmi felügyelõségekre gondol?
ÕI: A teljes intézményrendszerre. A szakemberek elvándorlása véleményem szerint olyan mértékû, ami már szinte helyrehozhatatlan. Olyan szakemberek jönnek a tárcához, akik abszolúte nem rendelkeznek környezetvédelmi szakmai vagy államigazgatási múlttal.
MaNcs: Ez a miniszter személye miatt történik, netán a koalíciós kormányzás vagy a kormányprogram miatt?
ÕI: Szerintem ebben a miniszter személyének van döntõ jelentõsége.
MaNcs: Mennyire szaporodtak meg a minisztériumban a kormányváltás után a politikai és nem közvetlenül környezetpolitikai döntések? A fõváros-vidék ellentétet érezni leginkább.
ÕI: Az, hogy a vidékre nagyobb hangsúly kerüljön, benne van a kormány programjában. Nyilván minden kormány hozzáteszi a saját politikáját ahhoz, amit a szakma képvisel, de jelenleg túlságosan nagy a politika befolyása a szakmai érvek rovására. Hogy a füstgáztisztító hány ezer lakost szolgálna Budapest ikszedik kerületében, ahol jelenleg káros anyagok kerülnek a levegõbe, az politikamentes kérdés. A jelenlegi minisztériumi politikai vezetés kevésbé fogadja be a szakmai érveket, mint az elõzõ kormányok. Keresztes, Gyurkó, Baja idejében a szakmának volt súlya, jelen pillanatban, úgy érzem, nincs.
MaNcs: Ennek köszönhetõ az a bizonyos január 28-i tárgyalás is, amikor az EU képviselõi felálltak az asztaltól?
ÕI: Én nem voltam ott ezen a tárgyaláson, mert Brüsszelben vettem részt az átvilágítási tárgyalásokon. Az elõcsatlakozási alappal kapcsolatban szeptemberben megállapodtunk az Európai Bizottsággal: 2000-re vonatkozóan olyan projekteket fogadunk el, amiket biztosan támogat az EU. Hogy ne dobjunk ki több száz millió forintot az ablakon a projektek elõkészítésére, hatásvizsgálatok írására, megegyeztünk abban, hogy mi a közös prioritásoknak megfelelõen egy hosszú listát állítunk össze a szennyvíztisztítás és hulladékgazdálkodás tekintetében, mert ezt a két területet biztos támogatni fogják. Ennek megfelelõen az õsz folyamán egy tárcaközi szakmai bizottság összeállította a listát, amit a Boros miniszter úrék december elején kiküldtek Brüsszelbe. Az én eltávolításomnak az volt az oka, hogy ez a bizottság az én nevemhez kapcsolódik, bár több minisztérium benne volt. A bizottság szerepeltette ezeket az elõkészített projekteket, történetesen a budapesti hulladékhasznosítót is.
MaNcs: A füstgázmosót vagy a pusztazámori lerakót?
ÕI: Ezeket és a szennyvíztisztítót is. Ez nyilván nem egyezett meg a miniszter úr személyes elképzeléseivel.
MaNcs: Ezek tehát elõkészített projektek voltak, amiket a tárcaközi bizottság elfogadott.
ÕI: Így van. Ez egy hosszú lista volt, egy menüt küldtünk, több tíz projektet, a vidékieket is. Ebbõl január 28-án a magyar kormánnyal együtt ki lehetett volna választani azokat, nem feltétlenül a hulladékégetõt, amelyeket közösen támogathattunk volna. Ez nem történt meg. Engem január 12-én a miniszter felfüggesztett ebbõl a tevékenységbõl, aztán mindenki összevissza küldözgette ezzel kapcsolatban az információkat, a listákat, és emiatt 28-án nem tudtak megegyezni a projektekben.
MaNcs: Tehát önt már január elején fölfüggesztették.
ÕI: Január 12-ével beolvasztották a fõosztályomat a nemzetközi kapcsolatok fõosztályába, nekem visszavonták a fõosztály-vezetõi megbízásomat, és felajánlottak egy fõosztályvezetõ-helyettesi státust a nemzetközi kapcsolatok fõosztályánál, hogy vezessem az integrációs egységet. Véleményem szerint az átszervezésnek pont fordítva kellett volna történnie, hisz még a névbõl is eltûnt az EU-integráció szó. Ezek után egy héttel a miniszter felfüggesztette az EU-projektekkel kapcsolatos összes jogomat, még a javaslattételit is, azzal indokolva, hogy az elmúlt féléves tevékenységem nem tette lehetõvé, hogy a kormány integrációs politikája érvényesüljön. Egyrészt nem függeszthette föl a jogaimat, mert kormányhatározat nevezett ki a Martonyi úr által vezetett tárgyalódelegáció tagjává és ezen belül környezetvédelmi fõtárgyalóvá. A másik az, hogy az összes, általunk készített dokumentumot a kormány január hetedikén megtárgyalta és elfogadta. Ha a munkám akadályozta volna a kormány politikáját, akkor nem fogadta volna el ezeket. Ebbõl is látszik, hogy a miniszter személyes problémáiról van szó.
MaNcs: Tehát a külügyminiszter vezette küldöttségben önnek megvan még a mandátuma.
ÕI: Azt csak kormányhatározattal lehet módosítani. Hogy a környezetvédelmi szakmai munkacsoportot ki vezeti, az a miniszter úr szakmai hatáskörébe tartozik.
MaNcs: Ebbõl még lehetnek érdekes helyzetek.
ÕI: Igen. A munkacsoportot egyelõre Medgyesi úr vezeti, a nemzetközi kapcsolatok fõosztályának vezetõje. De ha igazak a sajtóhírek, miszerint õ közigazgatási államtitkár lesz, akkor további változások várhatók, és akkor mindkét vezetõ, aki eddig kapcsolatban állt az EU-val, távozik a funkciójából.
MaNcs: Miért nincs még mindig EU környezetvédelmi attasénk?
ÕI: Ez is érdekes történet. Amikor szeptemberben kint voltunk a miniszterrel Brüsszelben, Juhász Endre nagykövet úrral hárman megbeszéltük, hogy már régóta húzódik az attasé kiküldése, ami egyre sürgetõbbé válik, ahogy közelednek a konkrét tárgyalások. Juhász Endre és a miniszter úr megegyeztek, hogy felgyorsítják ezt a folyamatot. Ezért az integrációs fõosztály õsszel elõkészített egy pályázati kiírást a szakmai nyilvánosságnak, amit a minisztérium vezetõi értekezlete megtárgyalt, elfogadott, és Tarnóczi államtitkár úr kiírta. Erre most a miniszter úr azt mondja, hogy én írtam ki, holott én még a saját felügyeletem alá tartozó posztra sem írhatok ki magam pályázatot. A miniszter úr azt mondja, õ nem is tudott róla, ami olyannyira nem igaz, hogy részt is vett a bíráló- bizottságban, a személyes meghallgatáson. Ezen mi három kiváló szakembert találtunk alkalmasnak a miniszter úrral egyetértésben, ezt fel is terjesztettük hozzá, mire õ a legnagyobb meglepetésre azt mondta, hogy egyik sem alkalmas, és új pályázatot fog kiírni, mert ezt az ország nagy nyilvánossága elõtt kell tenni. Ilyen követelmény nincs, külszolgálatra nem szoktak az utcáról felvenni embereket, hisz ehhez nagy államigazgatási ismeret, a területen folytatott szakmai gyakorlat szükséges. A miniszter úr pedig ebben a minden magyar állampolgár számára kiírt pályázatban a környezetvédelmi szakmai és az államigazgatási gyakorlatot lecserélte a jogi végzettségre.
MaNcs: Önt végül is felmentették?
ÕI: Közös megegyezéssel távoztam. Ez úgy zajlott, hogy folyamatosan korlátozták a tevékenységemet: fõosztály-megszüntetés, vezetõi rangban való visszavetés, majd az összes jogosultság visszavonása,ami után minden tárgyalási fordulóra a fõosztályvezetõ írásos utasítására mentem, és a folyamatos támadások. Nyilvánvaló volt, hogy a miniszter úr keresi a fogást, amivel meg tud tõlem szabadulni. Február 26-án, pénteken egy órakor Medgyesi Balázs, közvetlen fõnököm az orrom alá dugott egy még nem aláírt papírt, miszerint március elsejétõl visszavonják a fõosztály-vezetõi megbízatásomat is. Alternatívaként felajánlotta, hogy ha kölcsönös megegyezéssel és azonnal távozom, akkor a fõosztály-vezetõi fizetésemnek és a közigazgatási törvénynek megfelelõ végkielégítéssel azonos jutalmat kapok. Ez nyilvánvalóan elõnyös volt számomra, hiszen közös megegyezés esetén nincs végkielégítés. Ez azért érdekes dokumentum, mert így a birtokomban van a miniszter úr aláírásával egy hetekkel ezelõtti papír, amit az EU-projektekkel kapcsolatos jogosítványaim megszüntetésekor kaptam, miszerint az elmúlt féléves munkám nem felel meg a kormány integrációs követelményeinek, most viszont jó munkám eredményeként jutalmat kapok, de megszûnik a munkaviszonyom.
Kerényi György
