Lengyel futballviszály: Sír a labda

  • 1999. március 18.

Belpol

Közel egy éve dúl a harc a Lengyel Labdarúgó-szövetség (LLSZ) és a sport- és turisztikai minisztérium között. A konfliktus 1998. április elején Miroslaw Szymkowiaknak, az elsõ osztályú Widzew Lódz játékosának a minisztérium által vitatott átigazolása miatt robbant ki. Ez volt az az ügy - vagy ürügy -, amelyet követõen Jacek Debski sportminiszter elõbb ellenõröket küldött a szövetség nyakára, majd felfüggesztette az LLSZ 33 tagú elnökségét és felügyelõbizottságát, élén Marian Dziurowicz szövetségi elnökkel. S jóllehet hónapokkal késõbb - a FIFA és az UEFA nyomására - visszahelyezte tisztségébe a szövetség vezérkarát, azóta sem oldódott meg semmi. Lengyelországot egyébként mindig is azért volt érdemes nekünk, magyaroknak nagy erõkkel sasolnunk, mert minálunk általában mindig az szokott történni, mint õnáluk, csak egy kis spéttel. Figyelsz-e, Deutsch Tamás?

Lengyel futballviszály

A háborúskodás közel egy éve alatt a lengyel labdarúgás reformjának jelszavával hadba induló sportminiszter népszerûsége hihetetlenül megnõtt, jóllehet három pert is vesztett a szövetséggel szemben, s bírói ítélet mondta ki, hogy törvénysértõ módon igyekezett beavatkozni az LLSZ mûködésébe. Ezzel szemben a jogra és a törvényre hivatkozó Lengyel Labdarúgó-szövetségnek, különösen pedig elnökének, Marian Dziurowicznak a presztízse még sohasem volt olyan alacsony, mint most. Pedig a szövetség a nyert perek mellett már három ellenõrzésen is átesett anélkül, hogy bármilyen komoly elmarasztalásban részesült volna.

Jól záró védelem

"A konfliktus akkor kezdõdött, amikor a lengyel sport elsõ számú vezetõje a Szolidaritás Választási Akció és a Szabadság Unió által képviselt új politikai kurzus embere, Jacek Debski úr lett. Hivatalba lépése elsõ napján megfogalmazta vágyát, hogy ráteszi kezét a Lengyel Labdarúgó-szövetség pénzére, és megszerzi a hatalmat a szövetségben. Nagy tájékozatlanságában úgy gondolta: mint a lengyel sport felügyelõje, képes lesz ezt a fordulatot a sztálinista évekbõl származó érvekkel végrehajtani, mint például hogy az LLSZ vezetõsége egy korábbi, úgymond, posztkommunista korszak képviselõibõl áll. A lengyel sport elsõ emberét a konfliktus kezdetétõl magánérdekei vezérelték: drága ajándékot kívánt adni barátjának, Boleslaw Krzyzostaniaknak, a negyedosztályú Olimpia Bolplast Poznan elnökének, aki ma 3,5 millió márkára, illetve ennek kamataira perli az LLSZ-t Miroslaw Szymkowiak átigazolásának elmaradása miatt" - vezet be bennünket kissé morózusan a konfliktus LLSZ-féle olvasatába Stanislaw Jagodzinski, a szövetség szóvivõje.

Jagodzinski kissé ingerült, bár tény: nem ránk haragszik. A szövetség székházának portása félórás vita után sem volt hajlandó kinyitni neki, a szóvivõnek a szövetség "tisztaszobáját", ahol méltó körülmények között nyilatkozhatna a külföldi stábnak. A nagy tárgyalóban viszont épp a szövetség jogászcsapata dolgozik a sportminiszterrel szemben indított rágalmazási peren.

"Persze ennek a helynek is megvan a varázsa - párállik be késõbb Jagodzinski tekintete -, hiszen tavaly április 20-án innen távozott dolgavégezetlenül a sportminisztérium elsõ ellenõrzõ csapata, mondván: a szövetség megtagadta a revízióhoz szükséges dokumentumok átadását." E vád alapján történtek április 21-én az elsõ felfüggesztések - Marian Dziurowicz elnöké, Jerzy Kozinski elnökhelyettesé és Michal Listkiewicz fõtitkáré -, s ez indította el a szövetséggel szembeni ellenõrzések lavináját is.

Április 21-e után a sportminiszter még kétszer élt a felfüggesztés eszközével: május 5-én, amikor a szövetség négy elnökhelyettesét és felügyelõbizottságának négy tagját penderítette ki, mivel a szövetség nem tett eleget a minisztérium Szymkowiak átigazolásáról hozott döntésének, továbbá megtagadta a miniszter által elrendelt ellenõrzéshez szükséges dokumentumok átadását; végül pedig május 13-án, amikor az elnökség további 22 tagjának intett pát, mivel május 8-án részt vettek egy, a miniszter megítélése szerint törvénytelen találkozón, amely megpróbálta összehívni az LLSZ rendkívüli közgyûlését.

Jó az iksz

A miniszteri blitzkrieg nem bizonyult túl szerencsésnek. A FIFA fõtitkára, Michel Zen-Ruffinen - a nemzetközi szervezet alapszabályának 7. cikkelyére hivatkozva - már május 11-én értesítette Jerzy Buzek kormányfõt: komoly a veszélye annak, hogy a szervezet felfüggeszti az LLSZ tagságát, és kizárja a lengyel klubcsapatokat meg a válogatottat a nemzetközi versenyekbõl. Erre kizárólag amiatt nem került sor, hogy a lengyel politikusoknak - elsõsorban Kwasniewski elnöknek - a FIFA és az UEFA által kitûzött határidõ lejárta elõtt tíz perccel (augusztus 7-én 23.50-kor) sikerült rávenniük Debskit és fõnökeit a sportminiszter döntéseinek visszavonására. Az eset azért volt felettébb kínos, mert idõközben mind Buzek kormányfõ, mind Hanna Suchocka igazságügy-miniszter határozottan kiállt a sportminiszter döntése mellett, olyannyira, hogy Suchocka asszonynak késõbb elnézést kellett kérnie még jogász kollégáitól is.

A bajt csak tetézte, hogy szeptemberben a legfelsõbb közigazgatási bíróság is törvénysértõnek ítélte a miniszter lépéseit, mondván: az 1996-os sporttörvény a bíróságok hatáskörébe utalta a sportszövetségek bejegyzésének és ellenõrzésének jogát. Vagyis Jacek Debskinek elõször ezekhez kellett volna fordulnia, ha baja volt az LLSZ-szel. "Ebben az esetben viszont a lehetséges módszerek legrosszabbikát alkalmazták: elõbb felfüggesztették az embereket, és csak azután kezdték el vizsgálni azt, hogy hibáztak-e. Ez a megoldás nem a civilizált országokra jellemzõ" - teszi hozzá Andrzej Wach, az LLSZ jogi fõtanácsadója. Minden különösebb büszkeség nélkül sorolja fel a miniszter által eddig elvesztett pereket, s már-már sajnálkozva jelenti be: a sportminiszter valószínûleg a többit is elveszti majd, mert képtelen szegény felfogni a jogállamiság lényegét.

Ráadásul eddig a szövetség nyakára küldött három ellenõrzés sem talált semmi kompromittálót, pedig a miniszter a vizsgálati idõszakokat rendre meghosszabbította, az ellenõröket cserélte, talán abban a reményben, hogy a végén csak a horogra akad valami gyanús számla. "Az elsõ látványos ellenõrzés a sport- és turisztikai minisztérium revíziója volt. A másodikat, mivel a kormány - Buzek kormányfõvel együtt - azt állította, hogy ez az ellenõrzés közpénzeket érint, a szejm sport- és turisztikai bizottsága útján maga a szövetség kezdeményezte a legfelsõbb ellenõrzõ kamaránál. A kamara megbízottja kiszállt, ellenõrzött vagy egy hónapig, és semmilyen lényeges törvénytelenséget nem állapított meg. Kisebb pontatlanságokat minden intézménynél találnak. Az ellenõrzés megcáfolta azokat a kormány által nyilvánosan is megfogalmazott vádakat, hogy nem tudni, mi a sorsuk a különbözõ társadalmi forrásokból befolyó pénzeknek. A következõ revíziót az adórendõrség indította el tavaly augusztusban, ez tart még ma is. És persze nem maradhatott ki a vámhivatal sem, amely a Nike-kal kötött sportszerszerzõdésünk hitelességét vizsgálta. Persze ez sem derített ki semmiféle szabálytalanságot" - mondja magabiztos mosollyal a szövetség szóvivõje.

A dolog az LLSZ felõl nézve tehát pofonegyszerû: a sportminiszter törvénytelenül cselekedett, és politikai harakirit követett el; az LLSZ most addig folytatja a háborút, míg Jacek Debski a lengyel sport elsõ embere.

Megújuló rohamok

Magabiztosságért a másik oldal sem megy a szomszédba. Jacek Debski ma sem bánja tetteit. "Ha megújult lengyel labdarúgást akarunk, akkor nem elég a szurkolókat gumibotozni és lecsukni, hanem a szövetség reformjával kell kezdeni. A fejétõl bûzlik a hal!" - foglalja össze véleményét a MaNcsnak. Azt, hogy a FIFA és az UEFA kis híján felfüggesztette a lengyel szövetség jogait, csupán epizódnak tekinti, miként azt is, hogy eddig minden egyes pert elveszített a szövetséggel szemben. Büszke viszont arra, hogy nyíltan és névvel beszél a futballvilágban jelen lévõ korrupcióról, a bírók megvesztegethetõségérõl, a televíziós közvetítési jogok áron aluli eladásáról, a viszonylag gazdag szövetségnek a vidéki klubokkal és az ifjúsági labdarúgással szembeni fukarságáról, s eddig egyetlenegy polgári pert sem indítottak ellene, ami szerinte sokatmondó. Azt már mi tesszük hozzá: legalább ennyire sokatmondó, hogy Lengyelországban mindeddig egyetlen sportkorrupciós ügy sem végezte a bíróságon.

"Mivel erõs a gyanú, hogy az LLSZ tisztviselõi között is terjed a korrupció, erre reagálnia kell az állami hivataloknak is, hiszen a szövetség pénzének egy részét a költségvetés, az adófizetõk állják - indokolja a szövetséggel szembeni vizsgálatokat a sportminiszter. - Mi biztosítjuk a pénzt a gyermek- és ifjúsági sportra, az olimpiai csapat felkészülésére. Ez több százezer dollár, még ha a szövetség költségvetésének nagy része a saját bevételeibõl is származik. Mellesleg a kincstári ellenõrzési hivatal (az adórendõrség - a szerk.) most folyó vizsgálata kiderítette, a szövetségnek két mérlege van, egészen más pénzügyi eredményekkel. Felmerül tehát a bevételek eltitkolási kísérletének a gyanúja."

A lengyel sportújságírók jóval szkeptikusabbak a vizsgálatok eredményét illetõen. "Dziurowicz tapasztalt játékos, több évtizedes szövetségi múlttal, jól kiismeri magát a szövetségen belüli mechanizmusokban, pontosan tudja tehát, mit engedhet meg magának, és mit nem. Aligha valószínû tehát, hogy a vizsgálatok olyan adatokat tárnának fel, amelyek miatt idõ elõtt távozni kényszerülne" - jegyzi meg Stefan Szczeplek, a Lengyel Televízió sportfõosztályának egykori helyettese, aki szerint Jacek Debski akciója szinte minden szempontból indokolt, és teljesen más kérdés az, hogyan miként hajtotta azt végre. A sportminiszter elszámította magát; és tény az is, hogy jelszavainak népszerûségével csak populizmusuk vetekszik. Ma az LLSZ-ben mindenki csak a rosszat látja: a szurkolók a szövetség minden lépését - azokat is, amelyek a lelátók rendje érdekében születnek - személyük és csapataik elleni támadásként fogják fel. "Jelenleg annak a képtelen helyzetnek vagyunk tanúi, hogy a bíróságokon és az ellenõrzések során gyõztes szövetség elnöke, Dziurowicz - saját egykori csapatának, a kiesés ellen küzdõ GKS Katowicének a stadionján kívül - nem jelenhet meg úgy Lengyelország egyetlen futballpályáján sem, hogy ne fütyülnék ki, és ne szidnák az édesanyját. Jacek Debskit, a törvénysértõ és pervesztes minisztert viszont mint ünnepelt popsztárt fogadják a szurkolók, ha megjelenik egy-egy meccsen. Ez az ellentmondás aligha oldható fel egyhamar" - tárja szét karját végül Szczeplek.

Tálas Péter

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?