Lengyel futballviszály
A háborúskodás közel egy éve alatt a lengyel labdarúgás reformjának jelszavával hadba induló sportminiszter népszerûsége hihetetlenül megnõtt, jóllehet három pert is vesztett a szövetséggel szemben, s bírói ítélet mondta ki, hogy törvénysértõ módon igyekezett beavatkozni az LLSZ mûködésébe. Ezzel szemben a jogra és a törvényre hivatkozó Lengyel Labdarúgó-szövetségnek, különösen pedig elnökének, Marian Dziurowicznak a presztízse még sohasem volt olyan alacsony, mint most. Pedig a szövetség a nyert perek mellett már három ellenõrzésen is átesett anélkül, hogy bármilyen komoly elmarasztalásban részesült volna.
Jól záró védelem
"A konfliktus akkor kezdõdött, amikor a lengyel sport elsõ számú vezetõje a Szolidaritás Választási Akció és a Szabadság Unió által képviselt új politikai kurzus embere, Jacek Debski úr lett. Hivatalba lépése elsõ napján megfogalmazta vágyát, hogy ráteszi kezét a Lengyel Labdarúgó-szövetség pénzére, és megszerzi a hatalmat a szövetségben. Nagy tájékozatlanságában úgy gondolta: mint a lengyel sport felügyelõje, képes lesz ezt a fordulatot a sztálinista évekbõl származó érvekkel végrehajtani, mint például hogy az LLSZ vezetõsége egy korábbi, úgymond, posztkommunista korszak képviselõibõl áll. A lengyel sport elsõ emberét a konfliktus kezdetétõl magánérdekei vezérelték: drága ajándékot kívánt adni barátjának, Boleslaw Krzyzostaniaknak, a negyedosztályú Olimpia Bolplast Poznan elnökének, aki ma 3,5 millió márkára, illetve ennek kamataira perli az LLSZ-t Miroslaw Szymkowiak átigazolásának elmaradása miatt" - vezet be bennünket kissé morózusan a konfliktus LLSZ-féle olvasatába Stanislaw Jagodzinski, a szövetség szóvivõje.
Jagodzinski kissé ingerült, bár tény: nem ránk haragszik. A szövetség székházának portása félórás vita után sem volt hajlandó kinyitni neki, a szóvivõnek a szövetség "tisztaszobáját", ahol méltó körülmények között nyilatkozhatna a külföldi stábnak. A nagy tárgyalóban viszont épp a szövetség jogászcsapata dolgozik a sportminiszterrel szemben indított rágalmazási peren.
"Persze ennek a helynek is megvan a varázsa - párállik be késõbb Jagodzinski tekintete -, hiszen tavaly április 20-án innen távozott dolgavégezetlenül a sportminisztérium elsõ ellenõrzõ csapata, mondván: a szövetség megtagadta a revízióhoz szükséges dokumentumok átadását." E vád alapján történtek április 21-én az elsõ felfüggesztések - Marian Dziurowicz elnöké, Jerzy Kozinski elnökhelyettesé és Michal Listkiewicz fõtitkáré -, s ez indította el a szövetséggel szembeni ellenõrzések lavináját is.
Április 21-e után a sportminiszter még kétszer élt a felfüggesztés eszközével: május 5-én, amikor a szövetség négy elnökhelyettesét és felügyelõbizottságának négy tagját penderítette ki, mivel a szövetség nem tett eleget a minisztérium Szymkowiak átigazolásáról hozott döntésének, továbbá megtagadta a miniszter által elrendelt ellenõrzéshez szükséges dokumentumok átadását; végül pedig május 13-án, amikor az elnökség további 22 tagjának intett pát, mivel május 8-án részt vettek egy, a miniszter megítélése szerint törvénytelen találkozón, amely megpróbálta összehívni az LLSZ rendkívüli közgyûlését.
Jó az iksz
A miniszteri blitzkrieg nem bizonyult túl szerencsésnek. A FIFA fõtitkára, Michel Zen-Ruffinen - a nemzetközi szervezet alapszabályának 7. cikkelyére hivatkozva - már május 11-én értesítette Jerzy Buzek kormányfõt: komoly a veszélye annak, hogy a szervezet felfüggeszti az LLSZ tagságát, és kizárja a lengyel klubcsapatokat meg a válogatottat a nemzetközi versenyekbõl. Erre kizárólag amiatt nem került sor, hogy a lengyel politikusoknak - elsõsorban Kwasniewski elnöknek - a FIFA és az UEFA által kitûzött határidõ lejárta elõtt tíz perccel (augusztus 7-én 23.50-kor) sikerült rávenniük Debskit és fõnökeit a sportminiszter döntéseinek visszavonására. Az eset azért volt felettébb kínos, mert idõközben mind Buzek kormányfõ, mind Hanna Suchocka igazságügy-miniszter határozottan kiállt a sportminiszter döntése mellett, olyannyira, hogy Suchocka asszonynak késõbb elnézést kellett kérnie még jogász kollégáitól is.
A bajt csak tetézte, hogy szeptemberben a legfelsõbb közigazgatási bíróság is törvénysértõnek ítélte a miniszter lépéseit, mondván: az 1996-os sporttörvény a bíróságok hatáskörébe utalta a sportszövetségek bejegyzésének és ellenõrzésének jogát. Vagyis Jacek Debskinek elõször ezekhez kellett volna fordulnia, ha baja volt az LLSZ-szel. "Ebben az esetben viszont a lehetséges módszerek legrosszabbikát alkalmazták: elõbb felfüggesztették az embereket, és csak azután kezdték el vizsgálni azt, hogy hibáztak-e. Ez a megoldás nem a civilizált országokra jellemzõ" - teszi hozzá Andrzej Wach, az LLSZ jogi fõtanácsadója. Minden különösebb büszkeség nélkül sorolja fel a miniszter által eddig elvesztett pereket, s már-már sajnálkozva jelenti be: a sportminiszter valószínûleg a többit is elveszti majd, mert képtelen szegény felfogni a jogállamiság lényegét.
Ráadásul eddig a szövetség nyakára küldött három ellenõrzés sem talált semmi kompromittálót, pedig a miniszter a vizsgálati idõszakokat rendre meghosszabbította, az ellenõröket cserélte, talán abban a reményben, hogy a végén csak a horogra akad valami gyanús számla. "Az elsõ látványos ellenõrzés a sport- és turisztikai minisztérium revíziója volt. A másodikat, mivel a kormány - Buzek kormányfõvel együtt - azt állította, hogy ez az ellenõrzés közpénzeket érint, a szejm sport- és turisztikai bizottsága útján maga a szövetség kezdeményezte a legfelsõbb ellenõrzõ kamaránál. A kamara megbízottja kiszállt, ellenõrzött vagy egy hónapig, és semmilyen lényeges törvénytelenséget nem állapított meg. Kisebb pontatlanságokat minden intézménynél találnak. Az ellenõrzés megcáfolta azokat a kormány által nyilvánosan is megfogalmazott vádakat, hogy nem tudni, mi a sorsuk a különbözõ társadalmi forrásokból befolyó pénzeknek. A következõ revíziót az adórendõrség indította el tavaly augusztusban, ez tart még ma is. És persze nem maradhatott ki a vámhivatal sem, amely a Nike-kal kötött sportszerszerzõdésünk hitelességét vizsgálta. Persze ez sem derített ki semmiféle szabálytalanságot" - mondja magabiztos mosollyal a szövetség szóvivõje.
A dolog az LLSZ felõl nézve tehát pofonegyszerû: a sportminiszter törvénytelenül cselekedett, és politikai harakirit követett el; az LLSZ most addig folytatja a háborút, míg Jacek Debski a lengyel sport elsõ embere.
Megújuló rohamok
Magabiztosságért a másik oldal sem megy a szomszédba. Jacek Debski ma sem bánja tetteit. "Ha megújult lengyel labdarúgást akarunk, akkor nem elég a szurkolókat gumibotozni és lecsukni, hanem a szövetség reformjával kell kezdeni. A fejétõl bûzlik a hal!" - foglalja össze véleményét a MaNcsnak. Azt, hogy a FIFA és az UEFA kis híján felfüggesztette a lengyel szövetség jogait, csupán epizódnak tekinti, miként azt is, hogy eddig minden egyes pert elveszített a szövetséggel szemben. Büszke viszont arra, hogy nyíltan és névvel beszél a futballvilágban jelen lévõ korrupcióról, a bírók megvesztegethetõségérõl, a televíziós közvetítési jogok áron aluli eladásáról, a viszonylag gazdag szövetségnek a vidéki klubokkal és az ifjúsági labdarúgással szembeni fukarságáról, s eddig egyetlenegy polgári pert sem indítottak ellene, ami szerinte sokatmondó. Azt már mi tesszük hozzá: legalább ennyire sokatmondó, hogy Lengyelországban mindeddig egyetlen sportkorrupciós ügy sem végezte a bíróságon.
"Mivel erõs a gyanú, hogy az LLSZ tisztviselõi között is terjed a korrupció, erre reagálnia kell az állami hivataloknak is, hiszen a szövetség pénzének egy részét a költségvetés, az adófizetõk állják - indokolja a szövetséggel szembeni vizsgálatokat a sportminiszter. - Mi biztosítjuk a pénzt a gyermek- és ifjúsági sportra, az olimpiai csapat felkészülésére. Ez több százezer dollár, még ha a szövetség költségvetésének nagy része a saját bevételeibõl is származik. Mellesleg a kincstári ellenõrzési hivatal (az adórendõrség - a szerk.) most folyó vizsgálata kiderítette, a szövetségnek két mérlege van, egészen más pénzügyi eredményekkel. Felmerül tehát a bevételek eltitkolási kísérletének a gyanúja."
A lengyel sportújságírók jóval szkeptikusabbak a vizsgálatok eredményét illetõen. "Dziurowicz tapasztalt játékos, több évtizedes szövetségi múlttal, jól kiismeri magát a szövetségen belüli mechanizmusokban, pontosan tudja tehát, mit engedhet meg magának, és mit nem. Aligha valószínû tehát, hogy a vizsgálatok olyan adatokat tárnának fel, amelyek miatt idõ elõtt távozni kényszerülne" - jegyzi meg Stefan Szczeplek, a Lengyel Televízió sportfõosztályának egykori helyettese, aki szerint Jacek Debski akciója szinte minden szempontból indokolt, és teljesen más kérdés az, hogyan miként hajtotta azt végre. A sportminiszter elszámította magát; és tény az is, hogy jelszavainak népszerûségével csak populizmusuk vetekszik. Ma az LLSZ-ben mindenki csak a rosszat látja: a szurkolók a szövetség minden lépését - azokat is, amelyek a lelátók rendje érdekében születnek - személyük és csapataik elleni támadásként fogják fel. "Jelenleg annak a képtelen helyzetnek vagyunk tanúi, hogy a bíróságokon és az ellenõrzések során gyõztes szövetség elnöke, Dziurowicz - saját egykori csapatának, a kiesés ellen küzdõ GKS Katowicének a stadionján kívül - nem jelenhet meg úgy Lengyelország egyetlen futballpályáján sem, hogy ne fütyülnék ki, és ne szidnák az édesanyját. Jacek Debskit, a törvénysértõ és pervesztes minisztert viszont mint ünnepelt popsztárt fogadják a szurkolók, ha megjelenik egy-egy meccsen. Ez az ellentmondás aligha oldható fel egyhamar" - tárja szét karját végül Szczeplek.
Tálas Péter
