Megszólalt a taxis, akinek ellopta az Árpád hídi ámokfutó az autóját

  • narancs.hu
  • 2024. július 6.

Bűn

Dulakodás előzte meg a taxi elkötését, a nő meg volt ijedve. 

„Nem a holttestek, vagy a sérültek látványa visel meg, hanem az, hogy az emberi életet nem lehet visszahozni” – mondta az RTL Híradónak Ábrahám Györgyi taxisofőr, akitől elrabolta autóját az Árpád hídon három ember halálával járó balesetet okozó ámokfutó. 

A férfi a forgalommal szemben, a Vörösvári úti lehajtón ment fel az Árpád hídra, és már ezen a szakaszon összeütközött egy szembejövő autóval, de nem állt meg. Nem messze onnan, a margitszigeti lehajtó után összeütközött a szürke Suzukival és egy másik taxival. Ebben a karambolban hárman haltak meg. 

A taxis szerdán délután négy körül kezdte a munkát, este 10 után nem sokkal, egy fuvar után állt meg pihenni a Szentlélek téren. Kiszállt az autóból, egyik kezével a parkolóhely melletti oszlopra támaszkodva, másik kezével az ajtót fogva szívott el egy cigit. „A semmiből jött az ember, előtte sehol sem láttam. Teljesen hangtalanul termett ott, még mindig érzem a szagát az orromban” – idézte fel Ábrahám.

A taxis megijedt a férfi közeledtére, de a karosszéria miatt nem tudott hátrébb lépni tőle. „Halvány mosollyal rám nézett, és azt kérdezte: »Mi van?« Mondom, megijedtem. Ezután azt kérdezte, így egyben, hogy »szabad vagy, vársz valakit, elviszel? «” Miután megmondta a férfinak, hogy nem viszi el,

„hátralépett, ránézett a lábamra, aztán megpróbált bebújni a combom és az ajtó közötti résen, engem félrelökve. Onnantól kezdődött a dulakodás”.

A támadó megpróbálta elgáncsolni, ez nem sikerült. Ezután Ábrahám lábfejét rúgta meg, rácsapta az ajtót a kezére.

Miután a férfi bejutott a sofőrülésbe, két kézzel próbálta behúzni az ajtót, de Ábrahám bal kézzel tartotta azt, míg a jobbal hol az oszlopba kapaszkodott, hogy a támadót rángatta. „Gyorsan zajlott a rúgok-vágok-ütök, adtunk-kaptunk mindketten” – mondta. Közben segítségért kiáltozott, de senki nem állt meg. 

A magas, jó erőben lévő férfi „a dulakodás során végig hallgatott, egy hangot sem adott ki. A szemkontaktust is csak egyszer vette fel, amikor gyomron akart ütni. Aztán picit sikerült is neki, de ez nem volt vészes”.  Felidézte, hogy a férfi nehézkesen indult el az autóval, mert szokatlan volt számára a műszerfal és az automata váltó. Végül még nyitott ajtóval beüzemelte a járművet, mire Ábrahám megpróbált közelebb lépni. Ekkor ismét megpróbálta gyomron vágni. A taxis aggódott, hogy ráhajthat a lábára, ezért hátrébb lépett.

„Itt vesztettem el a csatát. Túl nagy volt a táv, túl kevés az erőkifejtés. Elindult nyitott ajtóval, amit próbált behúzni, én futottam utána” – emlékezett vissza. Végül csak telefonját sikerült kiütnie az autó rostélyáról. A férfi elhajtott, ő pedig megfordult, és segítségért kiáltozott. Többen is elhajtottak mellette, kikerülték az úton. Végül „két hölgy állt meg egy fehér autóban, azért, mert konkrétan eléjük álltam. Én úgy voltam, hogy most már inkább gázoljanak el”.

Ábrahám üldözőbe akarta volna venni a rablót, és reménykedett, hogy autója lopásgátlója is működésbe lép. Az őt felvevő két nő azonban inkább a rendőrséget segített tárcsázni neki. Ők rendkívül gyorsan ki is érkeztek, de már késő volt: az ámokfutó időközben felhajtott a hídra, ahol megtörtént a tragédia. Ő már csak a rendőrautóból látta a halottakat, a sérülteket, illetve az összetört autókat. „Nem a holttestek, vagy a sérültek látványa visel meg, hanem az, hogy az emberi életet nem lehet visszahozni” – tette hozzá.

A balesetben hárman haltak meg, köztük a Völner-Schadl-ügy egyik tanúja. A tragédiát okozó férfit a baleset előtt előállították, de elengedték

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.