„Nem a holttestek, vagy a sérültek látványa visel meg, hanem az, hogy az emberi életet nem lehet visszahozni” – mondta az RTL Híradónak Ábrahám Györgyi taxisofőr, akitől elrabolta autóját az Árpád hídon három ember halálával járó balesetet okozó ámokfutó.
A férfi a forgalommal szemben, a Vörösvári úti lehajtón ment fel az Árpád hídra, és már ezen a szakaszon összeütközött egy szembejövő autóval, de nem állt meg. Nem messze onnan, a margitszigeti lehajtó után összeütközött a szürke Suzukival és egy másik taxival. Ebben a karambolban hárman haltak meg.
A taxis szerdán délután négy körül kezdte a munkát, este 10 után nem sokkal, egy fuvar után állt meg pihenni a Szentlélek téren. Kiszállt az autóból, egyik kezével a parkolóhely melletti oszlopra támaszkodva, másik kezével az ajtót fogva szívott el egy cigit. „A semmiből jött az ember, előtte sehol sem láttam. Teljesen hangtalanul termett ott, még mindig érzem a szagát az orromban” – idézte fel Ábrahám.
A taxis megijedt a férfi közeledtére, de a karosszéria miatt nem tudott hátrébb lépni tőle. „Halvány mosollyal rám nézett, és azt kérdezte: »Mi van?« Mondom, megijedtem. Ezután azt kérdezte, így egyben, hogy »szabad vagy, vársz valakit, elviszel? «” Miután megmondta a férfinak, hogy nem viszi el,
„hátralépett, ránézett a lábamra, aztán megpróbált bebújni a combom és az ajtó közötti résen, engem félrelökve. Onnantól kezdődött a dulakodás”.
A támadó megpróbálta elgáncsolni, ez nem sikerült. Ezután Ábrahám lábfejét rúgta meg, rácsapta az ajtót a kezére.
Miután a férfi bejutott a sofőrülésbe, két kézzel próbálta behúzni az ajtót, de Ábrahám bal kézzel tartotta azt, míg a jobbal hol az oszlopba kapaszkodott, hogy a támadót rángatta. „Gyorsan zajlott a rúgok-vágok-ütök, adtunk-kaptunk mindketten” – mondta. Közben segítségért kiáltozott, de senki nem állt meg.
A magas, jó erőben lévő férfi „a dulakodás során végig hallgatott, egy hangot sem adott ki. A szemkontaktust is csak egyszer vette fel, amikor gyomron akart ütni. Aztán picit sikerült is neki, de ez nem volt vészes”. Felidézte, hogy a férfi nehézkesen indult el az autóval, mert szokatlan volt számára a műszerfal és az automata váltó. Végül még nyitott ajtóval beüzemelte a járművet, mire Ábrahám megpróbált közelebb lépni. Ekkor ismét megpróbálta gyomron vágni. A taxis aggódott, hogy ráhajthat a lábára, ezért hátrébb lépett.
„Itt vesztettem el a csatát. Túl nagy volt a táv, túl kevés az erőkifejtés. Elindult nyitott ajtóval, amit próbált behúzni, én futottam utána” – emlékezett vissza. Végül csak telefonját sikerült kiütnie az autó rostélyáról. A férfi elhajtott, ő pedig megfordult, és segítségért kiáltozott. Többen is elhajtottak mellette, kikerülték az úton. Végül „két hölgy állt meg egy fehér autóban, azért, mert konkrétan eléjük álltam. Én úgy voltam, hogy most már inkább gázoljanak el”.
Ábrahám üldözőbe akarta volna venni a rablót, és reménykedett, hogy autója lopásgátlója is működésbe lép. Az őt felvevő két nő azonban inkább a rendőrséget segített tárcsázni neki. Ők rendkívül gyorsan ki is érkeztek, de már késő volt: az ámokfutó időközben felhajtott a hídra, ahol megtörtént a tragédia. Ő már csak a rendőrautóból látta a halottakat, a sérülteket, illetve az összetört autókat. „Nem a holttestek, vagy a sérültek látványa visel meg, hanem az, hogy az emberi életet nem lehet visszahozni” – tette hozzá.
A balesetben hárman haltak meg, köztük a Völner-Schadl-ügy egyik tanúja. A tragédiát okozó férfit a baleset előtt előállították, de elengedték.
