Egy macsó ország macsó vezetői még a gendertudósoktól is féltik a hatalmukat

Lelki betevő

Nem tudnak mit kezdeni azokkal a férfiakkal és nőkkel, akik természetesnek veszik a nemi egyenlőség gondolatát, és hajlandóak tenni is érte.

Nem fogok belemenni abba, hogy mit jelent az egyetemi autonómia, sem abba, hogy az miért fontos. Arról sem szeretnék írni, hogy mi a MAB (Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság) feladata, miért jött létre és miért fontos ennek az államtól való függetlensége, mint ahogy arról sem, hogy hogyan lehet Magyarországon elindítani egy szakot és azt kinek, mikor, hogyan és miért van lehetősége megszüntetni.

Abba se szeretnék belemenni, hogy hogyan működik a felsőoktatási intézmények finanszírozása, végül pedig azt a ziccert is kihagynám, hogy van-e, kell-e összefüggésnek lennie az egy-egy szakra járó emberek száma és annak működési engedélye között, mert nyilván nincs, illetve a dolog ennél kicsit talán összetettebb. Érdemes végignézni az ELTE BTK szakjait, rögtön látszódni fog, itt bizony bőven több oka lehet annak, hogy egy szak működik, mint az, hogy hány hallgatójuk van. Lehet, hogy inkább a határvadászok szükségességén kéne inkább elgondolkodni.

Néhány elég kellemetlen gendertényen viszont, illetőleg azon, hogy milyen szarul is állunk világviszonylatban nemi egyenlőség terén, azért érdemes lenne kicsit elidőzni, csak hát ez bő két hónapja már megtörtént akkor, amikor Azt hisszük, tenyerünkön hordozzuk a nőket, de közben a tenyerünkkel nyomjuk őket agyon címmel írtam már egy Lelki betevőt.

Szóval bőven lenne miről tanulni, bőven lenne mit megérteni azzal kapcsolatban, hogy az hogy lehet, hogy miközben a két nem közötti biológiai eltérések csekély mértékűek csupán, addig társadalmi szinten a különbségek horrorisztikusak.

Ezek pedig, akárhogy is nézzük, akárhonnan is jöttünk, tények.

Szóval itt nem hitről, nem ideológiáról, hanem egy társadalmi jelenségről van szó, és ez még akkor is így van, ha Novák Katalin, Semjén Zsolt és Hollik István ezt nem akarják megérteni, vagy úgy tesznek, mintha nem értenék.

De vajon miért ennyire kellemetlen, ha Magyarország olyan ország, amiben lehet a társadalmi nemekről egyetemi szinten is tanulni? Miért ilyen nehéz megérteni, hogy a gender és annak tanulmányozása nem arról szól, hogy az emberek meg akarnák változtatni a biológiai nemüket.

Miért ilyen kellemetlen, ha Magyarország lépéseket tesz a nemi egyenlőség felé?

Hát egyrészt azért, mert egy macsó kultúra, egy macsó társadalom hatalommal rendelkező férfiúi nem akarnak veszíteni privilegizált, de egyébként képességeik alapján nem feltétlenül megérdemelt helyzetükből. Egy macsó, patriarchális társadalom nem tud mit kezdeni sem az egyenlőséget értő, azt elfogadó és azt tettekkel is támogató férfiakkal, sem pedig az egyenlőségért küzdő nőkkel.

Másrészt azért, mert, ahogy a nemi erőszak sem a szexről, hanem a hatalomról, de még inkább a félelemről és a komplexusokról szól, úgy a mostani történet sem önmagában a gender szakról, de még csak nem is feltétlenül az egyetemi autonómia csorbításáról szól, nem.

Hanem a hatalomról. És még inkább a félelemről és a komplexusokról. Fitogtatni kell tehát úton-útfélen a hatalmat és az erőt, nehogy kiderüljön, hogy emögött is ott a rettegés az ellenkező véleménytől és a hatalom elvesztésétől, a rettegés az egyenlőségtől és a nemi egyenlőségtől.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."