Egy macsó ország macsó vezetői még a gendertudósoktól is féltik a hatalmukat

Lelki betevő

Nem tudnak mit kezdeni azokkal a férfiakkal és nőkkel, akik természetesnek veszik a nemi egyenlőség gondolatát, és hajlandóak tenni is érte.

Nem fogok belemenni abba, hogy mit jelent az egyetemi autonómia, sem abba, hogy az miért fontos. Arról sem szeretnék írni, hogy mi a MAB (Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság) feladata, miért jött létre és miért fontos ennek az államtól való függetlensége, mint ahogy arról sem, hogy hogyan lehet Magyarországon elindítani egy szakot és azt kinek, mikor, hogyan és miért van lehetősége megszüntetni.

Abba se szeretnék belemenni, hogy hogyan működik a felsőoktatási intézmények finanszírozása, végül pedig azt a ziccert is kihagynám, hogy van-e, kell-e összefüggésnek lennie az egy-egy szakra járó emberek száma és annak működési engedélye között, mert nyilván nincs, illetve a dolog ennél kicsit talán összetettebb. Érdemes végignézni az ELTE BTK szakjait, rögtön látszódni fog, itt bizony bőven több oka lehet annak, hogy egy szak működik, mint az, hogy hány hallgatójuk van. Lehet, hogy inkább a határvadászok szükségességén kéne inkább elgondolkodni.

Néhány elég kellemetlen gendertényen viszont, illetőleg azon, hogy milyen szarul is állunk világviszonylatban nemi egyenlőség terén, azért érdemes lenne kicsit elidőzni, csak hát ez bő két hónapja már megtörtént akkor, amikor Azt hisszük, tenyerünkön hordozzuk a nőket, de közben a tenyerünkkel nyomjuk őket agyon címmel írtam már egy Lelki betevőt.

Szóval bőven lenne miről tanulni, bőven lenne mit megérteni azzal kapcsolatban, hogy az hogy lehet, hogy miközben a két nem közötti biológiai eltérések csekély mértékűek csupán, addig társadalmi szinten a különbségek horrorisztikusak.

Ezek pedig, akárhogy is nézzük, akárhonnan is jöttünk, tények.

Szóval itt nem hitről, nem ideológiáról, hanem egy társadalmi jelenségről van szó, és ez még akkor is így van, ha Novák Katalin, Semjén Zsolt és Hollik István ezt nem akarják megérteni, vagy úgy tesznek, mintha nem értenék.

De vajon miért ennyire kellemetlen, ha Magyarország olyan ország, amiben lehet a társadalmi nemekről egyetemi szinten is tanulni? Miért ilyen nehéz megérteni, hogy a gender és annak tanulmányozása nem arról szól, hogy az emberek meg akarnák változtatni a biológiai nemüket.

Miért ilyen kellemetlen, ha Magyarország lépéseket tesz a nemi egyenlőség felé?

Hát egyrészt azért, mert egy macsó kultúra, egy macsó társadalom hatalommal rendelkező férfiúi nem akarnak veszíteni privilegizált, de egyébként képességeik alapján nem feltétlenül megérdemelt helyzetükből. Egy macsó, patriarchális társadalom nem tud mit kezdeni sem az egyenlőséget értő, azt elfogadó és azt tettekkel is támogató férfiakkal, sem pedig az egyenlőségért küzdő nőkkel.

Másrészt azért, mert, ahogy a nemi erőszak sem a szexről, hanem a hatalomról, de még inkább a félelemről és a komplexusokról szól, úgy a mostani történet sem önmagában a gender szakról, de még csak nem is feltétlenül az egyetemi autonómia csorbításáról szól, nem.

Hanem a hatalomról. És még inkább a félelemről és a komplexusokról. Fitogtatni kell tehát úton-útfélen a hatalmat és az erőt, nehogy kiderüljön, hogy emögött is ott a rettegés az ellenkező véleménytől és a hatalom elvesztésétől, a rettegés az egyenlőségtől és a nemi egyenlőségtől.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.