A filmtörténet legjobb női 1.: 60-as évek

  • narancsszem
  • 2013. május 16.

Narancsszem

Platinaszőke svéd szépség, a vörös blokk pimasz fekete bandavezére, mesekönyvek tündérkéje és a többiek: ezek a csajok voltak ránk a legnagyobb hatással a 60-as évek filmjeiben.

Bibi Andersson

false

Platinaszőke svéd szépség nélkül egyetlen lista sem lehet teljes, s bár Liv Ullmann és Bibi Andersson sokáig fej fej mellett haladt (képünkön is Liv fogja Bibi szép fejét), merőben szubjektív okokból végül a Persona kevésbé híres sztárja lett a befutó. Esztéták tucatjai építették egzisztenciájukat arra, hogy felfejtsék Bergman leghíresebb filmjének rejtett jelentéseit (egzisztencialista horrorfilm?, ja, ja persze), de mi egészen más esztétika (szőke és svéd) szerint rangsorolunk. Bibi Bergmannál volt a legszebb, a nagy amerikai filmrendezők (Robert Altman, John Huston) csupán az importált svéd szépséget látták benne.

Brigitte Bardot

false

Megkerülhetetlen szereplő ezen a listán. Alighanem még azok fejében is megfordul, hogy döbbenetes tökéletességét közvetlen istenbizonyítéknak tekintsék, akiket egyébként nem a szőke heroinák mozgatnak meg leginkább. Hatalmas ikonná válását jól mutatja, hogy a 60-as években két filmben (Magánélet, Kedves Brigitte) is saját magát alakította. Ekkor játszott ugyanakkor Godard-nál is… de a rendezők személye az ő esetében fölöttébb mellékes volt: a lényeg, hogy amint feltűnt a vásznon, galambok ültek mindjárt a verebekhez.

Karen Black

false

Valami New Orleans-i kupiban szedtük fel, a Szelíd motorosokban. Fonda és Hopper egy rettenetes, ónémet bútorokkal berendezett szobában várakoznak, amikor a madám bevezeti őt és kis társnőjét. Hopper mellé penderül – egy fejjel magasabb, neccharisnyás lába hosszú, mint az álom, ami mindjárt következik. Vágás után a híres temető még híresebb drogjelenete jön: Karen Black pedig elhozta Magyarországra Amerika szirénhangját, a megtalált kurvát és az elveszett anyát. Egy évvel később, Jack (Nicholson) oldalán az Öt könnyű darabban, ahogy az út menti bolhafészekben lehuppan az ágyra… mindenki tudta, az ott egy másik bolygó, a karjai közt pedig egy másik világegyetem.

Claudia Cardinale

false

A Rocco és fivéreitől felfelé Európa formás lábai előtt hevert; a szépségét szicíliai ősöktől öröklő színésznő 20 éves volt, amikor Visconti először szerepeltette Delon mellett (a Roccóban), 24, amikor a napra lehetett nézni, de rá nem a Belmondo nevével fémjelzett Cartouche-ban, és nem volt még 25 sem, amikor Visconti ismét rá gondolt (meg Delonra) A párduc elkészítésekor. A felliniánusok a 8 és félben zúgtak bele visszavonhatatlanul, a westernrajongók emlékezetéből pedig a Volt egyszer egy Vadnyugat óta kitörölhetetlen.

Geraldine Chaplin

false

Ha hatvanas évek, akkor Párizs, ha Párizs, akkor ő, ül egy teraszon, valami divatfotózásról esett be, kér egy tejeskávét, és rágyújt egy olyan cigarettára, amit mi itt még nem is láttunk. Geraldine Chaplin nem kora tucatszépsége, nem Twiggy és még csak nem is Brigitte Bardot, neki titkai vannak, ő megfoghatatlan, éteri és gyönyörű. S mindemellett jelen díszszemle nyilvánvalóan egyik, ha nem a legjobb színésznője, aki ugyanolyan igéző volt elárult fiatal orosz feleségnek, mint spanyol mater familiasnak, s ugyanolyan szépséges volt bakfisnak, mint ezerráncú idős hölgynek ma.

Julie Christie

false

A brit szőkeség, a swinging 60’s néven elhíresült londoni ledér idők ikonja és poszterarca világéletében túl szép volt bármiféle realista irányzathoz, a brit free cinemának azonban így is, tökéletesen is jó volt; a Hazudós Billy után jött a Darling, melyben már kicsit sem kellett titkolnia, hogy világszép. Megbabonázta Truffaut-t (451 Fahrenheit) és Warren Beattyt (őt a magánéletben is), és levetkőzött Nicolas Roeg kamerájának: a Ne nézz vissza nemcsak a horrorisztikus útifilmek, hanem a meztelenkedő hírességek kategóriájában is igen előkelő helyen szerepel.

Audrey Hepburn

false

Hatalmas barna szemeivel és finoman másvilági törékenységével Audrey Hepburn olyan volt, mintha a szomszédunkban lakó, kedves-helyes leányka mesekönyvbe illő figurává változott volna át az éjszaka során. Filigrán testén hordott fekete Givenchy-ruhája (Álom luxuskivitelben) a filmtörténet egyik megkérdőjelezhetetlen fétistárgya maradt, Audrey pedig most is elsőként jut eszünkbe, ha azt halljuk valahol, hogy tündérszép színésznő.

Vera Kresadlová

false

Dehogy volt még a Jirka gyerek a nagy Jiří Menzel, amikor 1966-ban a Bűntény a leányiskolában című szkeccsfilmben a címadó epizódot rendezte Josef Škvorecký
írásából. Ebben a kis darab Menzel még olyan volt, amilyen aztán később soha, önfeledt és szertelen, pont olyan, mint hősnője az iskolai, fekete szerkós – szügyig a komcsiban jártunk – lánybanda megállíthatatlan főnöke. Hosszú combú, pimasz képű, vagány és szédítő fekete förgeteg, akiről tudod, hogy úgy is elragad, röpülsz vele, majd elejt, s visszafelé még rád is tapos. Mégis csak lesed, hogy ragadjon már el… Ilyen csajok nem teremtek tömegével akkoriban a világ boldogabbik felén sem, nemhogy a vörös blokkban. Vera Kresadlová a konszolidáltabb szerepeiben (Intim megvilágításban, Pacsirták cérnaszálon stb.) is ezt hozta, ment minden rendesen, aztán egy hirtelen mozdulat, amiben újra ott mélylett a fekete örvény…

Monica Vitti

false

A modern európai művészfilm női arca szabálytalan, kiismerhetetlen szépségével hipnotikussá formálta Michelangelo Antonioni örök érvényű bánatfilmjeit, melyekben többnyire az ürességtől szenvedő, jobb sorsra érdemes fiatalasszonyokat alakított. Ha kellett, vígjátékokban is helytállt, de a nem halálosan komoly mezőnyből – a korszakra most visszanézve – leginkább egy csodálatosan önfeledt, gátlástalanul giccses képregény-adaptáció, a Modesty Blaise címszereplőjeként emelkedik ki.

Marina Vlady

false

Ismerünk olyanokat, akik gyerekkorukban ötször is megnézték (egy héten) Bernard Paul egyebekben méltán elfeledett Idő a magánéletre (1969) c. művét, mert volt benne egy – a maga nemében hosszúnak számító – jelenet, amiben teljes és fedetlen szépségében mutatkozott meg a művésznő. Sőt még fogdosta is valaki! Valóban lenyűgöző volt, holott volt az bármilyen gyönyörű, Marina Vlady mégis az arcával, a szemével tett csodát! Piha, tesz a mai napig. A boszorkány az ötvenes években készült, a szívünknek oly kedves Sirokkóval (sose felejtjük takaros bekecsét benne) indultak a hetvenesek, de ő maga a hatvanas évek, amikor látjuk még az ártatlanságot, de már mellészegődik egy láncdohányos, nyilvánvalóan alkoholista ruszki halálraítéltnek.

Sorozatunkat hamarosan folytatjuk a 70-es évek szépségeivel!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.