Kedves Olvasónk,
Magyarország sorsdöntő választás előtt áll. Nekünk, a Magyar Narancsnak kötelességünk, hogy a legjobb tudásunk szerint beszámoljunk az odáig vezető útról, a kampány eseményeiről, azokról az emberekről és szervezetekről, amelyek részt vesznek a hazánk kormányzásáért folyó egyenlőtlen küzdelemben. Mi ezzel tudunk hozzájárulni a szavazói döntések és a választás tisztaságának a megőrzéséhez. Azt tesszük, ami újságíróként a dolgunk, és ezzel a demokráciát is védjük.
Éppen ezért ezek a cikkeink – a többi cikkünktől eltérően – szabadon hozzáférhetők. A Narancs ezzel közfeladatot lát el – de közfinanszírozás nélkül. Miközben a választás törvénytelen és manipulatív befolyásolására közpénzmilliárdokat költ a hatalom, mi továbbra is csak az előfizetőinkre és a támogatóinkra számíthatunk.
Ez a cikk díjmentesen olvasható. De ha Ön megteheti, kérjük, fizessen elő a Narancsra, vagy küldjön nekünk támogatást. Azért, hogy elvégezhessük a munkánkat, és hogy azok is olvashassák ezeket a cikkeinket, akik az előfizetést nem engedhetik meg maguknak.
Köszönjük!
A Magyar Narancs csapata
Rendkívüli időket élünk: a napokban két hatósági személy is a nyilvánosság elé állt, és élesen kritizálta a rendszert. Laponyi Zsolt a rendőrség ismert arca volt, ám tavaly áprilisban nyilvánosan kérte Rétvári Bencét, a Belügyminisztérium miniszter-helyettesét, hogy ne használják fel PR-célra a portréját egy KDNP-s Facebook-bejegyzésnél. Hiába hangoztatta, hogy rendőrként pártkötődést nem mutathat, ezért nem is szerepelhet politikai marketinganyagban, előbb kitették a seriffprogramból, majd fegyelmit indítottak ellene. Laponyi végül idén márciusban leszerelt. Elmondta, miután tavaly kifejezte ellenérzéseit a fotóval kapcsolatban, minden egyes munkáltatói intézkedés az ellehetetlenítését szolgálta.
Szabó Bence, a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) kiberbűnözés elleni főosztályának kiemelt nyomozója a Direkt36-nak adott másfél órás interjút a „hazai Watergate-botránnyal” kapcsolatban. Az NNI tavaly nyáron lépett fel a Tisza Párthoz köthető két informatikus ellen. A hatóság gyermekpornográfia gyanúja miatt kapott bejelentést, amire az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) is felhívta az NNI figyelmét. A nyomozók házkutatást tartottak mindkét embernél, de nem igazolódott a gyanú, viszont a megszerzett adatokból kirajzolódott egy kép, amely szerint a legerősebb ellenzéki párt informatikai rendszerének feltörése és esetleges bedöntése lehetett valakinek a célja. A dokumentumok alapján a két informatikussal kapcsolatba lépett egy Henry nevet használó személy, aki vélelmezhetően valamelyik titkosszolgálat állományának lehet tagja. Henry információt akart szerezni a Tisza Párt szervereihez (a dokumentumok szerint „megjósolta”, hogy a Tisza Párt adatbázisa ki fog szivárogni és nyilvánosságra kerül). Ám a két informatikus le akarhatta buktatni őt, ezért készítettek egy apró kamerával felszerelt övet. Emiatt az AH nyomására meggyanúsították őket haditechnikai eszközzel való visszaéléssel. Az NNI nyomozóinak az AH nem engedte, hogy a Tisza Párt elleni beavatkozás részleteit is felderítsék.
Szabó Bencénél házkutatást tartottak, miután a Direkt36 cikket közölt erről az eljárásról. „Hogy lehet az, hogy embereket, akik egyébként nem feltétlenül követtek el bűncselekményt, begyanúsítunk, és embereket, akik meg ténylegesen elkövettek bűncselekményt, nem is egyet, nem is nyomozunk le?” – fogalmazott a videóban a nyomozó, aki azért fordult a sajtóhoz, mert úgy látta, nem foglalkozna egyik hatóság sem érdemben az ügyével.
Hogy szavaznak a rendőrök?
Sok cikkben mutattuk be az utóbbi években, milyen feszültségek dúlnak a rendőrségen belül. A megbecsültség hiánya, az alacsony bérezés, a túlterheltség, a létszámhiány, a politikai nyomásgyakorlásról árulkodó intézkedések – például az ún. „drogháború” során – egyaránt hozzájárultak ahhoz értesüléseink szerint, hogy általános az elégedetlenség az állomány tagjaiban. Laponyi Zsolt egyenesen azt mondta a Telexnek, hogy az az érzése, a rendőrök kilencven százaléka a Tisza Pártra fog szavazni.
Megkerestük több hatósági forrásunkat, köztük jelenleg is szolgáló rendőröket, illetve olyanokat, akik a közelmúltban szereltek le. Az állítás, miszerint általános az elégedetlenség, beigazolódott. Ugyanakkor, ami a preferenciákat illeti, egy sokkal színesebb kép rajzolódott ki előttünk.
Egyik forrásunk például azt válaszolta: „érződik, hogy a kollégák is rendszerváltást szeretnének.” Egy másik, szintén állományban lévő informátorunk szerint pedig ugyan a hangulat nem jó, amiben benne van „az utóbbi 36 év összes elcseszett intézkedése”. De hogy „hogy ki kire szavaz, én azt nem tudom megmondani”. Ebből viszont nem úgy tűnik, hogy az elégedetlenség mindenhol átformálódik hangos politizálásba.
Egy harmadik beszélgetőpartnerünk már közel harminc éve lát el rendőri feladatokat, részletesen leírta, hogyan látja a hangulatot belülről. Mint fogalmazott, a rendészeti területen valóban van „harminc százaléknyi elégedetlen, frusztrált munkavállaló”, de nagy része nem tudja megnevezni elégedetlenségének okát. „Kizárólag a »csak ne az Orbán« kezdetű beidegződések ismétlése teszi ki a mondanivalójukat”. Másik harminc százalék kormánypárti, akiknek a meggyőződése szinte megingathatatlan; bár ők is szeretnének számos területen változásokat látni, de ezek az elvárások nem olyan volumenűek, hogy befolyásolják a világlátásukat. A további harminc százaléknak pedig szinte mindegy, ki és miért van hatalmon; élvezik, amit kapnak, de nem folynak bele a politikai vitákba, melyek bent zajlanak. „Ezek az arányok persze nem mindenhol alakulnak így, de a saját környezetemben ezt tapasztalom. Azonban bármilyen irányultságú az adott kolléga, úgy gondolom, szükség esetén pártállástól függetlenül maximálisan helytáll az adott szituációban. Persze, néhány »extrém esetet« kivéve.”
Széllel szembeni hugyozás
„2010 és 2018 között szolgáltam, mint járőr, de tartom a kapcsolatot jelenleg is aktív egykori kollégákkal. Vannak, akik leszereltek, mint én, és vannak, akik a rendszer elemei maradtak. A hangulat mindig kritikus volt, főleg a végrehajtó állomány részéről. Csupán a tettek maradtak el...” – fogalmazott. Szerinte nem kérdés, hogy az állomány java része, ha elmegy szavazni, akkor a Tiszára húzza be a voksát. De a kormányváltást érintően szkeptikus. „Elméletileg demokráciában élünk, de valójában egy modern diktatúrában. A végrehajtó kollégák részéről a »parancs, értettem« az elfogadható válasz. Más esetben széllel szembeni hugyozás történik. Ezért is szerelnek le sokan...”
Egy másik informátorunk a főváros egyik bűnözéssel terheltebb kerületében közterület-felügyelő, de korábban szolgált rendőrként is. Úgy tudja, hogy a kerületi kapitányságon a kábítószeres bűncselekményeken kilenc fő dolgozott, de az év eleji hathavi fegyverpénz után leszereltek. „Főleg a fiatalok dobbantanak, de már az idősebbek közül is sokan ezt az utat választják” – mondja.
Ettől függetlenül forrásunk szerint túlzás, hogy a rendőrök kilencven százaléka tiszás szavazó lenne, már csak azért is, mert sokuknak a jelenlegi kormánytól – a Belügyminisztériumtól – függ a pozíciója. Illetve a napi feladatvégzés során olyan emberekkel dolgoznak, akiket manapság a Bűnvadászok videóiban lehet látni; a baloldali kormányok pedig a mostaninál is kevesebb energiát fektettek az ilyen helyzetek felszámolására. A rendszerkritikusság egyre hangsúlyosabb, ám már évtizedek óta jelen van például a lakhatási, leterheltségi nehézségek miatt. „A hőbörgés a kormánytól függetlenül fennáll. Ha felvinnék mindenki fizetését bruttó 700 ezerre, lehet, máshogy alakulna...”
A Rétvári-ügynek demoralizáló hatása van, ugyanis a karhatalomnak a politikától függetlenül kellene működnie. Laponyi eltávolítása a Rákosi-rendszert idézi, és jelenleg nincs olyan helyzetben a rendőrség, hogy jó beosztottakat elengedjenek. Forrásunk egyébként a ellehetetlenítést a saját bőrén is megtapasztalta még rendőrként: „ha valamiért nem fekszel a vezetőségnek, akkor minden kérésedet keresztülhúzzák, csak szívességek útján lehet például a beosztásodon változtatni”. Szoros választási eredményre számít, mint mondja, az ellenzék most nem húz szét, mint korábban. De szkeptikus Magyar Péterrel kapcsolatban, aki szerinte komplexusos ember lehet amiatt, hogy évekig a felesége „plusz egy fője” volt. Forrásunk felesége szintén rendőr végzettségű, ő tejesen kormányellenes. Ám beszélgetőpartnerünk magát inkább kormánypártinak vallja a migrációs politika miatt; úgy látja, London, Párizs, Belgium „elesett”, de Magyarországon még ki lehet menni úgy az utcára úgy, hogy nem fut bele egy palesztin demonstrációba vagy balhéba.
Visszaköszön 2006?
Laponyi Zsolt a Partizánnak adott interjújában azt mondta, a rendőrség nagy erőkkel készül a választásra; ún. csapaterős képzéseken vesznek részt a rendőrök, ami arra enged következtetni, hogy nagy demonstrációkra számítanak az eredmények után. Egyik forrásunk szerint ebben nincs semmi szokatlan; választás jön, az egész ország be van feszülve, mindenki sejti, hogy „nehezen úszhatjuk meg zűr nélkül, a cég nem akar úgy járni, mint 2006-ban”. Egy másik informátorunk szerint Karácsony Gergely főpolgármesterré választása során is „sokáig ment a huzavona”, hiszen kétszer újra kellett számolni a szavazatokat; arra számít, hogy a vesztes, bárki is legyen az, megtámadja az eredményt, ami okozhaz megbolydulásokat. „Visszaköszön 2006, de már nem olyan szinten”, véli. Ugyanis szerinte például, ha a kormány elcsalja a választást, a megmozdulásokat pedig leveri, akkor az az Európai Unióban nem tenne jót sem rövid, sem hosszútávon. De arra érdemes számítani, hogy a Készenléti Rendőrséget, valamint akár a honvédeket, köztük a tartalékosokat is mozgósítják április 12-e környékén.
