Működhet-e az idei választáson a korábban jól bevált fideszes módszer?

Sokak félelme, hogy a Fidesz olyan láthatatlan választótömeget visz el a szavazni április 12-én, akik sok helyen eldönthetik az eredményt, elvégre korábban többször is így tettek. Korábban is aligha csak a kormánypárt alkalmazott fekete/szürke módszereket, de az anyagi, infrastrukturális erőfölény monopolistává tette őket ezen a sajátos politikai piacon.

Az elterjedt vélekedés szerint a közvélemény-kutatók már csak azért sem tudják elérni a Fidesz örök szavazói aranytartalékát, mert ők nem egyszerűen rejtőzködnek (rácsapják a telefont a kérdezőbiztosra, amennyiben ismeretlen számról telefonál), hanem a választás napjáig nem is léteznek, ám különböző, lassacskán mégis napvilágra kerülő módszerekkel hogy, hogy nem, mégiscsak mozgósíthatók. Csatába küldésük magyarázhatná a Fidesz még a számítotthoz képest is nagyobb arányú győzelmeit, leginkább a 2018-as és a 2022-es választáson (ahol ezzel garantálták a kétharmadot), de még a tavalyelőtti eddig utolsó, fideszes sikerrel zárult EP-választás számukra kiugró eredményét is. Elég csak megnézni a Választási Földrajz oldal (először a Telexen publikált) adatait. Bódi Mátyás és kutatótársai többek között a hasonló kategóriájú települések között, regionálisan, de országosan is szokatlan (és egyidejű!) napközbeni részvételi csúcs, a Fidesz egyéni jelöltjeire, illetve listájára jutó, egyes szavazókörökben relatíve kiugróan magas arányban adott voksokból és a rontott szavazatok magas arányára való tekintettel következtettek arra, hogy a Fidesz az utolsó pillanatban (illetve a nap egy bizonyos órájában) kíméletlenül elviszi szavazni a maga tartalékát. Közöttük azokat is, akik amúgy önként és lelkesen nem teljesítenék állampolgári kötelezettségüket és ebbéli ismereteik is hiányosak. A választáson való részvétel nálunk persze csupán jog és senkire nézve sem kötelező – de már ezen is változtathat egy kis keretezés.

Buszra szállnak

A mintegy 500, az országban korántsem egyenletesen megoszló gyanús szavazókör beazonosítása révén nem csupán egy távoli (300-400 ezret is elérő) becslést lehet készíteni, de lokalizálni is lehet a Fidesz számára aranybányaként szolgáló övezeteket. Ezek bizony nem kis részben szegregátumok, rendkívül szegény emberek, az esetek nem kis hányadában cigányok által lakott településrészek, telepek, gettószerű képződmények. Ehhez jönnek a mindentől elzárt, sokszor idős emberek által lakott zsákfalvak, a tanyák népe és végül,

a sajátos fideszes végső mozgósítás részeként, a nem véletlenül a bűnügyi zsargonnal illetett „öregezés” mélypontjaként az idősotthonok

– mint ígéretes és már többször bevált szavazatbányák. Az elmúlt évtizedek során kevés konkrét bizonyíték került elő a tömeges leszavaztatás konkrét mechanizmusáról, annak anyagi feltételeiről, ami a csoportos utaztatástól a pénzbeli vagy esetleg élelmiszerben, tűzifában megtestesült ellentételezésig terjedhet; utóbbi esetekben sokáig csak hipotézisek és a szóbeszéd maradnak. És akkor nem is beszéltünk még a választási folklór nagy szőrös farkasáról, a láncszavazásról. E tekintetben megtörni látszik a jég, elég csak a most bemutatott, A szavazat ára című dokumentumfilmre utalnunk. De az abban szerepet kapott kollégánk, Bod Tamás nemrég publikált  cikkét is csak ajánlani tudjuk, amelyben behatóan elemzi a cigány népességre rádolgozó kampánymechanizmust.

A tények és a balsejtelmek ismeretében mindenesetre valószínűnek látszik, hogy nem a legjobb helyen kutakodtak azok a választás tisztaságát ellenőrizni hivatott önkéntes szavazatszámlálók, akik négy éve a már leadott voksok korrekt számolásában való részvétellel kontrollálták volna a választások tisztaságát. Az efféle rejtett választói tömegek kétféle okból is pótolhatatlan kincsnek számítanak a Fidesz számára. Egyrészt ők másoknak többnyire láthatatlanok (habár az elmúlt tíz évben sem a Fidesz volt az egyetlen politikai erő, aki rájuk dolgozott), másrészt a kormánypárt számára, pontosan a korábbi választásokon begyakorolt masinéria működésbe hozásával látszólag könnyen újra és újra elérhetők. Sőt, pont az Orbán-rezsim elhibázott, de leginkább e téren tudatosan nemtörődöm politikájának köszönhetően még nőtt is a reménytelen helyzetbe csúszottak száma, akiket viszont meg lehet szólítani a minimum szürke, de inkább fekete kampányeszközökkel. Ha térképre tesszük az érintett szavazóköröket, látható, hogy az ország északkeleti és délnyugati régiójában koncentrálódnak a legnagyobb számban, bár – ha nem is ekkora sűrűséggel – máshol is akad belőlük bőven. Ráadásul ha Bódi Mátyásék alsó becslését osztjuk el a választókerületek számával (106), kiderül, hogy átlagosan választókerületenként 3000 választóról beszélünk, és ha az erősebben érintett szegény régiókat nézzük, ennek a többszörösét is elérheti a számuk.

Ez pedig már amúgy egy nem is annyira szoros eredményt is megfordíthat!

Ezek olyan számok, amelyek arra kell, hogy ösztönözzenek minden szereplőt, akár hivatalból vesz részt a választási folyamatban, versengő félként vagy civil megfigyelőként, tudósítóként, esetleg kutatóként, hogy ne hagyják elveszni a figyelem fókuszából ezeket a szabálytalanul viselkedő szavazóköröket szülő vidékeket. Legyenek bármennyire is aszimmetrikusak az inkumbens párt és a kihívók anyagi, kommunikációs, szervezési, mozgósítási lehetőségei.

Természetesen a Fidesz választási riválisai, mindenekelőtt a legfőbb kihívó ellenzéki erő is megtehetik a magukét: a szavazatszámláló és a különböző szintű választási bizottságokba delegáltak jelenthetik a gyanított visszaéléseket; persze kétséges, hogy ennek milyen hatása lesz az állampárttal összefonódó kormánygépezet állapotát nézve. Az viszont biztos, hogy efféle szürke zónás mozgósítást akkor tud halálos nyugalommal megtenni egy politikai erő (nevezetesen, a félelmek szerint ezúttal is a Fidesz), ha tudják, hogy ezzel sem kerülnek fürkész szemek fókuszába. Márpedig egy erős és helyi szinten is szervezett, sűrű hálózattal bíró ellenzéki erő megjelenése sokat bonyolít számukra is a képen. És bár az efféle mozgósításról aligha tudnak majd lemondani, igyekezetüknek határt szabhat, ha a választás szürke zónája ezúttal erősebb fényt kap: mert mondjuk civil szervezetek, önkéntesek dokumentálhatnak és a független sajtó is nagyobb számban tudósíthat visszaélésgyanús esetekről. 

Az efféle szavazatbányászat visszaszorításán dolgozik a Tiszta Szavazás Facebook-kampány, amelynek szervezője a Civil Kollégium Alapítvány. A projektet az aHang, a Társaság a Szabadságjogokért és a Political Capital még 2021-ben indította, többek között a VIII. kerületi 2018-as időközi választáson tapasztalt szavazatvásárlás és buszoztatás nyomán. Más kérés, hogy a magyarországi politikai pártok és jelöltjeik 2023 óta (az orosz mintájú törvényi szabályozásnak hála) nem vehetnek igénybe ingyenes szolgáltatást civil szervezetektől, főleg ha azok részesülnek nemzetközi támogatásból.       

Talpra magyar külhoni

A mozgósítás különböző formái azokat is eléri, akik külföldről szavaznak – magyarországi lakcímmel nem rendelkezőként levélben, a még itthon honosak a szavazásra kijelölt, mostanában már nem is feltétlenül külképviseleti pontokon, épületekben tehetik ezt meg. A két csoport látszólag sokban eltér egymástól: mind a múltban mutatott szavazási hajlandóságuk, preferenciáik mentén, de az alapján is, hogy mennyit ér a szavazatuk, és hogy érdemes e velük szemben beindítani a szavazatbányászatot. Az egyéni választókerületi mandátumok felé torzító, orrnehéz választási rendszerben kevesebbet ér azok (levél)szavazata, akik csak listára szavazhatnak. Oda ugyanis rajtuk kívül mindenki más is szavazhat, ráadásul a külhoniaké csak egyszer ér. A nyertes- és veszteskompenzációs magyarországi rendszerben ugyanis nem csupán azért ér többet egy egyéni jelöltre is szavazó állampolgáré, mert az már magában is két szavazat, hanem azért is, mert a második valójában több. Mind a kétfajta, utóbb az országos listához csapott kompenzációba beleszámít az egyéni jelöltre leadott szavazata. Ehhez képest ez a csoport mégiscsak a Fidesz választási masinériájának egyik célpontja, különös tekintettel arra, hogy ők szinte elképzelhetetlenül magas arányban szavaztak Orbánra és pártjára: négy éve a 268 766 érvényes szavazatból 251 468 jutott a Fidesznek. Más kérdés, hogy az érvényes voksokhoz még hozzá lehet számítani azt a 49 317 voksot, ami érvénytelen lett (a „kis borítékba be, mellé nyilatkozat, majd az egész lezárva nagy borítékba” kissé bürokratikus rendszere sokakat megzavarhatott). Ráadásul az elmúlt években, vagy pláne idén, ha hinni lehet a választási rendszerből kihüvelyezhető információknak, növekvő számban kérték felvételüket a levélszavazók közé azok, akik közben kijelentkeztek/lemondtak magyarországi lakcímükről is - a négy évre vetítve mintegy 40 ezres növekményben annál nagyobb arányban kerültek elő a Magyarországról többek között Európa más részeire kiköltözöttek. Nos, az ő körükben sokkal inkább a négy évvel ezelőtt a külképviseleteken szavazókéhoz hasonló választói viselkedés várható, ami csökkentheti a kubai/észak-koreai választási eredményekre emlékeztető pro-Fidesz szavazati hányadot.

A levélszavazásra regisztráltaknak négy éve is csak kevesebb, mint 70 százaléka juttatta el postán, magyar külképviselet útján, magyar választókerületbe átrándulva vagy más módon levélszavazatát (amiben annak is szerepe lehetett, hogy idővel sokan elhunytak közülük). Ha pedig az érvényes voksokat nézzük, akkor ez már csak alig 59 százalék, ami a jelenlegi és akkori magyar választási gépezet szempontjáéból nem éppen kiemelkedő hatékonyság.

A Fidesz helyi ágensei és a szövetséges magyar pártok káderei, sőt a kettős állampolgárokat regisztrálásra, majd a regisztráltakat választói aktivitásra serkentő Nemzeti Választási Iroda régóta bíztatják szavazásra az arra jogosultakat, majd kiderül, milyen eredménnyel. Külön kategória a romániai magyar politikát domináló RMDSZ, amelynek aktivistái a Telex cikke szerint személyesen mennek ki a kettős állampolgár szavazókhoz, töltetik ki, és juttatják el megfelelő helyre a szavazatokat. A levélszavazás amúgy már zajlik: eddig 1092-en adták le így szavazatukat. Mindenesetre annyit lehet tudni, hogy a levélszavazatok legfeljebb néhány listás szavazat sorsáról döntenek.

Más a helyzet a külképviseleten szavazókkal, akiknek ugyan sokszor komoly költségekkel kell szembenézniük (utazás, időveszteség, esetleg a munkából való kiesés) ahhoz hogy a földrajzilag, területileg országonként ritkásan elhelyezett szavazóhelyekre jussanak, viszont annál többet ér a szavazatuk – pontosan annyit, amennyit egy itthon élő választópolgáré. Az ő utólag befutott szavazataik már négy éve is fordítottak meg szoros (budapesti) választókerületi eredményt az akkori ellenzéki jelölt (az idén függetlenként indult, majd visszalépő Vajda Zoltán) javára. Feltesszük, hogy idén, amikor még a négy évvel ezelőttinél is jóval több lehet a szoros választási eredmény, a külföldi szavazóhelyekről beérkezett voksok néhol sokat nyomhatnak a latban. Tudjuk jól, hogy a többnyire európai célpontú migráció sem egyformán érintette az ország minden régióját és választókerületét, de azért juthat belőlük kritikus helyekre is – gondoljunk a vidéki megyeszékhelyekre vagy Pest környéki választókerületekre. Nagy a valószínűsége annak, hogy ők idén is inkább az ellenzéket, annak is legnagyobb erejét fogják támogatni szavazataikkal. Hogy a Tisza ennek tudatában van, jelzi az is, Magyar Péter már februárban petíciót indított, hogy könnyebben szavazhassanak a  külföldön élő magyarok – kiszámíthatóan csekély eredménnyel, de ilyen esetben a gesztus is fontos lehet.

Hasonló módon működik a Tisza Szavazz haza! kampányoldala, amellyel amúgy nem a csak a külföldre –átmenetileg vagy állandóan – kiköltözötteket, de a határon túl élő, esetleg szórványmagyarságot is próbálják megszólítani, talán az óellenzéknél nagyobb sikerrel. Az sem titok, hogy nyugati nagyvárosokban is működnek Tisza Szigetek és a párt ottani aktivistái, szimpatizánsai próbálják szervezni a szavazást, illetve átsegíteni a külhoni magyar állampolgárokat névjegyzékbe jelentkezéssel illetve a regisztrációval járó bürokratikus formaságokon.

Bár a külképviseleti szavazás határideje nem járt le, az látható, hogy a négy évvel ezelőtti adatokat (akkor 65 480 ezren kerültek be a névjegyzékbe, közöttük igen magas, a népesebb szavazóhelyeken is többnyire 90 százalék feletti volt a megjelentek száma) máris meghaladó számokat (lapzártánkig 71 248) látunk, és ez csak bővülni fog az április 2-i határidóig. Ráadásul a teljes képhez tartozik, hogy sokan határoztak úgy (ez a témával foglalkozó oldalakon, posztokon olvasható kommentekből is kitűnik), hogy idén inkább hazajönnek szavazni: ha már úgyis időveszteséggel és hercehurcával, no meg hosszú sorokkal jár állampolgári jogaik kinti gyakorlása, akkor ezt inkább kis vakációval, utólagos húsvétolással, családjuk, itthoni barátaik meglátogatásával kötik össze.