Karsai László

A történészek felelőssége

Válasz Gerő Andrásnak a Sorsok Háza ügyében

  • Karsai László
  • 2014. november 23.

Publicisztika

Gerő András úgy tesz, mintha nem értené Lázár Jánost (lásd: A felülről megosztott felelősség, Magyar Narancs, 2014. október 9.). Gerő szerint a nagy hatalmú politikus vétójogot akarna adni olyan nemzetközi és hazai zsidó szervezeteknek a Sorsok Háza állandó kiállítása koncepciójának kialakításában, amelyeknek „sem intellektuális, sem politikai felelősségük” nincs a magyar választók előtt.

Ha jól értem Gerőt, akkor Lázár teljesen jogosan járt el, amikor Schmidt Máriát kinevezte a józsefvárosi holokausztprojekt teljhatalmú úrnőjének, de azonnal „hazaárulóvá” válik, amikor nemzetközi és hazai zsidó és nem zsidó szakértőknek, szervezeteknek is lehetőséget kíván biztosítani, hogy a kiállításról véleményt mondjanak. Schmidtnek pedig nyilván Lázártól, Istentől, sőt talán magától Orbán Viktortól eredeztetett joga van bárkit felkérni, hogy a munkáját segítse. Például a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány (HDKE) tönkretételében 2011 óta múlhatatlan érdemeket szerzett Haraszti Györgyöt (eredeti képzettségére nézve vegyészmérnök) vagy a holokauszt tárgyú publikációval szintén alig rendelkező Pelle János műfordítót. Gerő furcsa módon önmagát alkalmasnak gondolja arra, hogy egy holokausztkiállítás koncepciójának kidolgozásában részt vegyen, bár ezt a témát soha nem kutatta, erről szakmai szempontból értékelhető publikációja neki sincs. Zavaros fejtegetése az érzelmekre is ható kiállításról, meg arról, hogy milyen nagyon jelentős esemény, sőt mi minden más is volt a holokauszt, csak azt bizonyítja, hogy nem ismeri sem a holokauszt szakirodalmát, sem a legújabb európai, izraeli és amerikai holokausztkiállításokat sem.

 

*

Gerő vonzónak találta a feladatot, hogy részt vegyen egy új budapesti holokausztkiállítás, emlékhely, oktatási központ létrehozásában. Őszintén érdekelne, hogy miért gondolta, hogy ő együtt tud működni Schmidt Máriával, aki szerint a holokauszt nemhogy nem volt az „egész kultúrkörünk talán legmegrázóbb tragédiája”, mint Gerő írja, hanem a második világháború jelentéktelen, lényegtelen apró eseménye csak. Gerő rendszeresen bírálja a Horthy-kultuszt és magát a Horthy-rendszert is, Schmidt szerint őfőméltósága kormányzósága alatt normálisan működő demokrácia volt Magyarországon. Gerő most közli, hogy amikor (a legnagyobb titokban) vitatkoztak arról, mi legyen a Sorsok Háza koncepciója, akkor soha nem volt szó arról, hogy a magyar felelősséget el kell kenni, vagy hogy hiteltelen dolgokat kellene a kiállításba be­emelni. Halleluja! Ez csodálatos, ennek minden jóérzésű ember csak örülhetne, ha a kétely, a haloványnál talán kissé erőteljesebb gyanú nem motoszkálna mindazokban, akik egy kicsit is ismerik Schmidt Máriát és mindazt, amit az elmúlt 25 évben a Horthy-korszakról vagy a holokausztról írt, mondott, alkotott. Ha Gerő igazat írt most, és miért kételkednénk ebben, akkor biztosra vehetjük, hogy rövidesen el fog kezdődni az Andrássy út 60.-ban az állandó kiállítás alapvető átalakítása. Hiszen ott még ma is azt láthatják a látogatók, hogy hazánkat 1944. március 19-én a nácik megszállják, majd a nyilasok elkezdik a zsidókat a Dunába lőni. Később ugyanezek a nyilasok a meglehetősen zsidó Péter Gábor vezetésével átöltöznek kommunistának, és mint ÁVH-sok gyötrik, ölik a magyar népet. Ma még a Terror Háza Múzeum állandó kiállítása elhallgatja a zsidótörvényeket, a kamenyec-podolszkiji deportálást és mészárlást, a munkaszolgálatot, egyetlen szót sem ejt a magyar felelősségről az 1944-es deportálásokban. Ma még Schmidt azt állítja, hogy mindenről a német (majd a szovjet) megszállók tehetnek, no meg egy maroknyi hazai kollaboráns (nyilasok, majd zsidó kommunisták vezette exnyilasok). Minden, ami antikommunista, ünneplésben részesül a Terror Háza Múzeumban, és mindent, ami antifasiszta, elhallgat, nem létezőnek tekint. Ma még Schmidt védelmezi a Szabadság téri megszállási emlékművet (amelyet Gerő vehemensen bírál), holnap, talán éppen a Sorsok Háza ünnepélyes megnyitóján nyilván már élesen bírálni fogja, Boross Péter, sőt akár Orbán Viktor jelenlétében is. Már persze abban az esetben, ha Gerő igazat írt a józsefvárosi kiállítás koncepciójáról.

Gerő hosszú cikkében egyetlenegyszer sem nevezte meg az IHRA-t (International Holocaust Remembrance Alliance), melynek 31 állam szakértői, politikusai a tagjai (www.ho­lo­caust­remembrance.com), és sok mindennek nevezhető, de – Gerő állításával ellentétben – zsidó szervezetnek nem. Az IHRA egy nemzetközi kormányközi szervezet, amelynek célja a holokauszttal kapcsolatos kutatások és oktatási programok támogatása. Az IHRA vezetőit és a Mazsihisz vezetőit egy dolog feltétlenül összeköti: vezetőik és szakértőik – ellentétben Gerő állításával – a mai napig semmiféle érdemi tájékoztatást sem kaptak arról, hogy végül is miről fog szólni a Sorsok Háza állandó kiállítása, mit, kinek és kik fognak ott oktatni a magyar és európai holokausztról. Gerő egész egyszerűen nem mond igazat, amikor azt állítja, hogy Schmidt már bemutatta tervezett kiállítása koncepcióját a hazai és nemzetközi szakértőknek. A Terror Háza sajtófőnöke is ugyanazt fabulázza, amit most Gerő: Schmidt már mindent bemutatott, elmondott a Sorsok Házáról. A valóságban, amint ezt Toronyi Zsuzsa, a Magyar Zsidó Levéltár vezetője a szemtanú hitelességével megírta az Élet és Irodalomban (2014. augusztus 29.), Schmidt július 28-án csak színpadias látványterveket mutogatott. Elárulta, hogy személyes visszaemlékezésekkel fogják a holokauszt történetét bemutatni, mert ez nem hagyományos múzeum lesz, hanem oktatási intézmény.

 

*

Gerő elhallgatja, hogy a Mazsihisz egyszer már sikerrel vette fel a harcot Schmidt Mária egy másik állandókiállítás-projektjével. 1998-ban Auschwitzba tervezett egy, a Horthy-rendszert rehabilitáló és a magyar felelősséget elkenő, elhárító és antiszemita felhangoktól sem mentes kiállítást. Akkori forgatókönyv-tervezetét még megkapták többek között a Mazsihisz történész szakértői is, és éles bírálatban részesítették a durva tárgyi tévedésektől is hemzsegő irományt. Akkor Orbán Viktor úgy döntött, hogy amíg a történészek között nem lesz konszenzus, nem létesítenek új állandó kiállítást Auschwitzban. Schmidt azóta szinte már-már betegesen fél a nyilvánosságtól, esze ágában sem volt például a Terror Háza Múzeum forgatókönyvét előzetesen szakmai vitára bocsátani. Olyan is lett.

Annak idején a Páva utcába tervezett első magyar állandó holokausztkiállítás koncepcióját, forgatókönyvét nyilvános szakmai viták nyomán alakítottuk ki. Kádár Gábor és Vági Zoltán 2003–2004 folyamán írta meg a forgatókönyvet, amelyet öt szaklektor véleményezett. 2004. július 9-én a Magyar Nemzeti Múzeumban a Páva utcai kiállítás programirodája (vezetője Molnár Judit történész volt) vitát rendezett, amelyen kb. 80 fő vett részt. A forgatókönyv kemény bírálatban részesült többek között Hosszú Gyula, Kenedi János, Kovács Éva, Schweitzer József, Stark Tamás, Szakály Sándor és Varga László részéről is. 2004 szeptemberére készült el a történeti forgatókönyv második változata, amelynek elkészítésekor természetesen figyelembe vettük a szakmai vitán elhangzottakat is. Most is bekértük az öt szaklektor véleményét, majd a forgatókönyv szövegét és a július 9-ei vita szövegét is feltettük a HDKE honlapjára, ahová még hónapokig érkeztek a hozzászólások, vélemények. 2004. október 28-án a HDKE kuratóriuma és munkatársai külön is megvitatták a forgatókönyv immáron harmadik változatát, amelyről az öt lektor ismét komoly bírálatot írt. Mintegy 100 szakértő vett részt a kutatómunkában (történészek, muzeológusok, levéltárosok, tanárok, kép-, kisnyomtatvány- és filmszakértők stb.).

Csak néhány kérdés maradt megválaszolatlanul: miért állítja Gerő a valósággal ellentétben, hogy a hazai és külföldi szakmai közönség már megismerhette a Sorsok Háza koncepcióját? Miért fél Schmidt Mária ezt a koncepciót nyilvánosságra hozni? Miért kapott Schmidt sikítófrászt 2014. július 28-án, amikor Kovács András az IHRA vezetőinek jelenlétében felvetette, hogy a Sorsok Háza koncepcióját és a HDKE állandó kiállításának koncepcióját össze kellene hangolni? Biztosan nem azért, mert valami egészen mást, mondjuk, a HDKE állandó kiállítása tartalmának és szellemiségének tökéletesen ellentmondó kiállítást akar létrehozni?

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.