Nem adják fel. A tüntetők, akik estéről estére Tbiliszi utcáira vonulnak, nem hajlandók elfogadni, hogy Bidzina Ivanisvili, Grúzia leggazdagabb embere, a kormányzó Grúz Álom Párt legfontosabb alakja a hozzá hű parlamenti többséget felhasználva arra kényszerítse az ellenzéki erőket, hogy „idegen ügynököknek” nyilvánítsák magukat.
Moszkvában ez már megtörtént, a folytatás pedig ismert. Ezután következik, hogy eltűnik a szabad sajtó, börtönbüntetést, vagy rosszabbat von maga után a hatalommal szembeni bármilyen kritika, visszatér a félelem és intézményesül a diktatúra. Ez a Putyin-modell.
Ami ellen Tbiliszi tiltakozik, az nem más, mint a Kreml legújabb kísérlete Oroszország birodalmi határainak visszaállítására.
Először 2008-ban támadták meg Grúziát, amelynek következtében két tartománya ismét orosz ellenőrzés alá került. Aztán jött a Krím elcsatolása, a Donbasz elszakadása és Ukrajna megszállása, most pedig Vlagyimir Putyin ismét megtámadja Grúziát, vazallusa és lekötelezettje, Ivanisvili közvetítésével.
A folyamat rémisztő, annál is inkább, mert a hírszerző szolgálatoknak, úgy tűnik, minden okuk megvan arra, hogy az Európában elszaporodó szabotázsakciókat a Kremlnek tulajdonítsák. A demokráciák minden eddiginél kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy lankadjon a figyelmük Ukrajnában. De van egy másik következtetés is, amit ebből a grúziai erőpárbajból le kell vonni.
Azon kívül, hogy Grúzia a függetlenségéért és a demokráciáért tüntet, és bizonyítja, hogy a szabadságra való törekvés általános emberi vonás, Ukrajnához hasonlóan a lakosság 80 százaléka az Európai Unióhoz akar csatlakozni. Az Oroszországi Föderáció és az Európai Unió közötti választást illetően a grúzok olyan egyértelműen döntöttek az Unió mellett, hogy Ivanisvili pártjának el kellett köteleznie magát a csatlakozás iránt.
Más szóval: Vlagyimir Putyinnak és a rezsimjének azért kell kieresztenie a karmait, mivel látják, hogy a demokrácia ragályos, és az ő hatalmukat gyengíti. Ukrajnában gyilkolnak, Grúziában elfojthatják a tiltakozást. De vajon sikerülhet-e nekik Tbilisziben az, amire Kijevben nem képesek?
A válasz: nem. Az a győzelem, amit a Kreml képtelen egyetlen fronton kiharcolni, egyszerre két fronton még inkább elérhetetlen lenne. Az orosz elnöknek nincsenek eszközei arra, hogy visszaállítsa a cári birodalmat, de még a Szovjetuniót sem, hiszen a diktatúrája elidegeníti Oroszországtól azokat a volt szovjet köztársaságokat, amelyeket annyira szeretne visszacsatolni. Oroszország kizárólag demokratizálódással orvosolhatná a helyzetet, de amíg Vlagyimir Putyin nem kényszerül arra, hogy kivonuljon Ukrajnából és átadja a hatalmat, addig ez álom marad.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
(Címlapképünkön: Tüntetők a külföldiügynök-törvény ellen tiltakoznak a parlament épülete előtt Tbilisziben 2024. április 15-én. Fotó: MTI/AP/Shakh Aivazov)
