Orbán Viktor miniszterelnök csütörtök este úgy gondolta, megmenti az ország valamennyi kiskorúját – elvégre ő miszlikbe, nem is, sokkal inkább misz-lik-be vágná azt, aki hozzányúl a gyerekeihez vagy az unokáihoz. Be is nyújtotta az Alaptörvény soron következő módosítását, amely szerint kész, vége, többet nem adhat kegyelmet a köztársasági elnök pedofiloknak.
Kár, hogy a miniszterelnök sosem praktizált jogászként, különben – ha mással nem is – azzal mindenképp tisztában lenne, hogy nem olyan egyszerű azért a jogszabályok szövegezése. Még akkor sem, ha csak egy nyúlfarknyit teszünk hozzá hatályos jogszabályokhoz. Az is lehet persze, hogy azt hiszi, már annyira jól megy neki az ország irányítása, hogy az Alaptörvényt is elengedett kézzel tudja módosítani.
Ehhez képest egy kicsit mellé ment az általa – nem is általa, hivatalosan az igazságügyi tárca által – benyújtott módosító. Csak bízni lehet abban, hogy az igazságügyi minisztériumnak nem sok köze volt azért ehhez a dologhoz. A benyújtott módosító a következő:
„(8) A köztársasági elnök a (4) bekezdés g) pontjában foglalt egyéni kegyelmezési jogát a kiskorú személy sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény esetén nem gyakorolhatja.”
Na most, ebbe nemcsak a pedofilok tartoznak bele. Mondhatjuk ugyan, hogy tökmindegy, rohadjon le a keze annak, aki fiatalkorút bánt. Ám ha így megy át az Országgyűlésen a szöveg, így lép hatályba az Alaptörvény módosítója, akkor az egy csomó olyan esetre is vonatkozni fog, amit biztosan nem akarunk ilyen keményen büntetni.
Például akkor is megtörténik a kiskorú ellen elkövetett bűncselekmény, ha tizenhat-tizenhét éves tinik pucér képeket küldözgetnek egymásnak, és ez kiderül, esetleg nyilvánosságra is kerül. Ha egy dühös szülő feljelentést tesz, eljárás indul, akkor egy kölyök börtönbe kerülhet és ott is marad. Pedig csak irtózatosan hülye volt. A köztársasági elnök pedig nem adhat neki kegyelmet, ott lesz a flepni, hogy ő tulajdonképpen bűnöző.
Hasonló történne azokkal a szülőkkel, akik halálos beteg, szenvedő, kiskorú gyereküknek segédkeznének a kegyes halálban.
Nem kell egyetérteni ezekkel a szülőkkel, de az biztos, hogy ha őket elítéli a bíróság emberölés miatt, akkor nem kaphatnak kegyelmet. Nem elég, hogy halott lesz a gyerekük, emellett még bűnözők is lesznek.
Biztos, hogy ez annyira jó lesz? Biztos, hogy ez a cél? Mondhatjuk, hogy ahol fát vágnak, ott hullik a forgács, hát majd kicsit rosszul járnak mások is, a lényeg, hogy bűnös ember felmentést ne kaphasson. Ám még ez sem garantált. A szöveg szerint ugyanis akkor nincs helye a kegyelemnek, ha a sértett kiskorú. Ám K. Endre – és általában a hozzá hasonló, ügyeket eltussoló, kummantó és bűnösöket mentegető emberek – által elkövetet cselekménynek nincs sértettje. Ő nem a gyerekek ellen cselekedett, hiszen ez a személy a zaklató, a pedofil maga. A falazásnak, hazudozásnak nincs sértettje.
Ez azt jelenti, hogy K. Endre eme Alaptörvény-módosítást követően is nyugodtan benyújthat – vagy benyújthat más helyette – kegyelmi kérvényt, mert azt simán megkaphatja a jövőben is.
Mindennek fényében nem igazán tudni, mit is akar a miniszterelnök: kinek akar és kinek nem akar kegyelmet adni. Ha így lép hatályba a módosítás, akkor csak részben éri el a célját, részben azonban kárt is okoz.
A Novák Katalin kegyelmezési botrányával kapcsolatos összes cikkünk ide kattintva érhető el.
