Most, hogy hivatalosan is elbukott a nemzet sokáig egymással versengő két nagyasszonya, és nagyon, de tényleg csak nagyon kicsi ízelítőt kaphatunk belőle, mi történik egy olyan országban, ahol ismerik a politikai felelősséget, érdemes elmorfondírozni rajta, miről szól az a kegyelmi botrány, aminek köszönhetően újra teljes sausage party lett a Fidesz erős embereit gyűjtő klubban egy ideig (Szentkirályi Alexandrát azért csak nem hívják meg). Novák Katalin és Varga Judit botránya ugyanis csak látszólag szólt a pedofíliáról, hiszen ez 2024-ben a jolly joker ügy, szemben az olyan nehezebben megfogható dolgokkal, mint a közszolgálat értelmezése, a közjogi méltóságok komolyan vehetősége, a fideszes mélyállam működése és úgy általában az ország irányításának teljes központosításának és egyszemélyivé válásának hatásai. Elvont téma, de ha pár naiv tanácsadónak, de még Varga Judit exférjének is feltűnt belőle valami szombaton, akkor talán másnak is fel fog.
Mivel értelmezhető magyarázatot persze továbbra sem kaptunk a két távozó közreműködésére K. Endre, híres bicskei pedofilsegítő elnöki kegyelmében, ezért sajnos már megint csak a jeleket tudjuk vizsgálni: ezek alapján ha csak nem gondoljuk, hogy Novák vagy Varga kifejezetten bagatell ügynek tartanák a legkiszolgáltatottabb körülmények közt élő gyerekek terrorizálását – márpedig ezt azért csak nem gondoljuk –, akkor az a legvalószínűbb magyarázat, hogy ezek az emberek csak úgy kaptak egy paksamétát valahonnan, amit aláírva tovább kell küldeni. Nyilván sok munkája volt mindkettőnek, hiszen aktív politikusi korukban valakinek tele kellett hánynia az internetet az influenszerre vett képekkel sütésről, New York-i kalandokról és hasonlókról, tehát érthető, ha ezekkel a döntésekkel nincs idő foglalkozni.
Ténylegesen valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogyan kapott kegyelmet K. Endre, az viszont nagyon sokat elmond az elmúlt 14 évben kialakult rendszerről, hogy mit vesz a magyar közeg természetesnek: azt, hogy a köztársasági elnök el sem olvassa az ilyen papírokat aláírás előtt, miközben nyilvánvalóan valamiféle fideszes lobbi lehet K. Endre kegyelme mögött, ami miatt egyáltalán eljuthatott a megfontolás fázisába az egész. Ha igaz, ha nem, ez a verzió az első, ami az emberek eszébe jut.
Valószínűleg még az ország nagyon kormánypárti részében sem vetődött fel komolyan az a gondolat, hogy tényleg Novák Katalin döntése lett volna akár a K. Endrének adott kegyelem, akár a lemondás, akár tulajdonképpen bármi, amit köztársasági elnökként csinált.
Azt is hétköznapi hírként olvastuk, hogy Orbán Viktor nem fogadta el Novák magyarázatát és bocsánatkérését, és 14 év NER után talán csak akkor tűnik fel a hatalmi helyzet torzulása, ha elképzeljük, hogy Gyurcsány Ferenc hazarendelhette volna-e Sólyom Lászlót rapportra, vagy mondjuk Antall József Göncz Árpádot.
A hivatalos magyarázat szerint a rendszerváltás után azért nem szeretett volna az SZDSZ a Fidesszel együtt elnöki demokráciát (valójában Pozsgay Imre megválasztásától féltek, de ez most mindegy), hogy a négyigenes népszavazáson leszavaztatták a köztársasági elnök közvetlen megválasztásának gondolatát. A demokrácia ennek ellenére elgördült valahogy, hogy aztán a Fidesz műve beteljesedjen: az elnöki demokrácia mostanra végleg és stabilan megszületett, a főnök döntésén múlik minden, ő dönti el például, hogy le kell-e mondania a tőle elvileg független köztársasági elnöknek. Mit is eredményez egy ilyen rendszer? Azt, hogy autonómiát még csak hírből sem ismerő bábok ülnek be a teljesen kiüresített pozíciókba. Olyan bábok, akik aláírnak bármit, nem akadékoskodnak, nem kérdőjelezik meg például azt, hogy a koronavírus óta stabilan rendeleti kormányzás van Magyarországon.
A baj akkor jön, amikor a patyomkin pozíciók mögött megjelenik az élet: például a ki tudja, milyen hivatalokon és bicskei támogatókon keresztül előkerült K. Endre ügye, vagyis hát annak nyilvánosságra kerülése. Ilyenkor meg lehet hoznia Orbán Viktornak egy kvázi lex Novákot, amivel törvény segítene abban a helyzetben, amikor neadjisten egy hülye kerülne a köztársasági elnöki székbe, – ha már ugye az nem játszik, hogy mondjuk ne kerülhessen ilyen oda – és ilyenkor mondhat annyit Novák, hogy „bocs, de hülye voltam”. Hiszen még hülyének lenni is kevésbé kínos, mint beismerni, hogy fogalma sincs, mi és hogyan történt körülötte. Hogy mennyire jelentéktelen, ki éppen az ügyvezető bizonyos őrhelyeken, azt jól mutatja, hogy Novák Katalin és Varga Judit dolgait már a lemondásuk előtt is simán össze lehetett keverni: elintézték, amit kért tőlük Orbán Viktor, és ha úgy hozta az élet, értetlenkedtek (az igazság kedvéért azért adjuk meg Vargának, hogy ő többre vitte ebben azzal, amikor még egy lehallgatási és egy minisztériumában folyt korrupciós botrány idején is elő tudta adni lemondás nélkül, hogy fogalma sem volt semmiről). És akkor ennek ismeretében gondoljunk bele, hogy ha olyan kirakat pozíciókba, mint a köztársasági elnök vagy az igazságügyi miniszter, ilyen minőség kerül, akkor mire számíthatunk egy kisváros polgármesteri hivatalában dolgozója esetében?
Azzal, ha influenszerek kerülnek elvileg fontos pozícióba, nem az a legnagyobb baj, hogy senki nem mond ellent Orbán Viktornak. Az csak néha idegesítő, de főleg választáson lehet rajta változtatni. Az autonómia eltűnése viszont a felelősség eltűnésével is jár: ha úgyis mindig fent döntenek, akkor a mi tettünk tulajdonképpen nem is a mi tettünk, ezért nem is kell megmagyarázni azt. Akinek meg kéne, az már úgyis elérhetetlen: az teljesen rendben van, hogy Novák Katalin és Varga Judit lemondtak, de Orbán Viktor még mindig adós annak a magyarázatával, hogy
az első magyar közjogi méltóság, „aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”, mellesleg a Magyar Honvédség főparancsnoka, az általa felépített rendszerben miért lett kétszer is olyan ember, akiről végül szinte élő adásban derült ki, hogy alkalmatlan ilyesmire.
Hogy történhet, hogy egy ország veszi szinte biztosra, kormánypárti kapcsolatok segítségével simán megúszható, ha gyermekeket kényszerítünk hamis vallomásra a saját molesztálásukról? És hogyan szokhattunk hozzá a gondolathoz, hogy különféle államtitkárok, köztársasági elnökök és miniszterek úgysem dönthetnek maguktól semmiről? Ezekre a kérdésekre reméljük, több TikTok videónyi időt is szán egyszer a miniszterelnök.
