Vajon kinek kémkedett a bírósági takarítónő, akinek Novák Katalin kegyelmet adott?

Publicisztika

A lezárt bírósági iratokat fotózó, és kegyelmet kapott takarítónő ügyében nagy a csönd, senki nem igyekezett eloszlatni az olyan gondolatokat, hogy a nő esetleg nem saját érdekkörében végzett tiltott adatgyűjtést. 

Miközben a közbeszéd a pedofil bűncselekményeket eltussolni próbáló bicskei K. Endre ügyével van tele, előkerült egy másik kegyelmi ügy is: Novák Katalin kegyelmet adott egy bírósági takarítónőnek, aki egy vidéki járásbíróság irodáiban és postázójában felkutatott iratokat fotózta ki.

A köztársasági elnök jogász, neki kéne a leghangosabban tiltakozni, hogy ez az igazságszolgáltatás meggyalázása, csakhogy nem tiltakozott az ügyészség és a rendőrség sem. Az ügyészség közleményei közt nem találni ezt az esetet, pedig más takarítók sokkal apróbb bűnei is pellengérre kerülnek itt. Hasonlóképpen semmi nyoma az ügynek az illetékes vármegyei rendőrség közleményeiben sem.

A Kaposvári Járásbíróság vonatkozó ügyének mindössze nyolcadik irata az ítélet. Az anonimizált határozatból az elkövetés idejét is törölték, pedig az ugyanezen a bíróságon ugyanebben az évben folyt ugyancsak tiltott adatszerzés (zuhanyzói rejtett fotózás) tárgyú büntetőper irataiból ezeket az adatokat nem tüntették el.

Fékezett habzású kémjáték (nem játék)

A takarítónő elismerte, hogy munkahelyén, a járásbíróságon tiltott adatszerzés bűncselekményt követett el, a tárgyaláson azonban vallomást nem tett. Másodfokra úgy került az ügy, hogy a vádlott és védője az első fokon kiszabott egy év tíz hónap letöltendő börtönbüntetés felfüggesztettre változtatását kérte. Ezt a Kaposvári Törvényszék elutasította.

A Kúriára úgy került az ügy, hogy a védő felülvizsgálatot kért, azzal érvelve, hogy az ügyészség 2 év, végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetést és 4 év hivatali, irodai munkavégzéstől, mint foglalkozástól eltiltást kért a vádlottra, aki ezért ismerte el a bűncselekményt és mondott le a tárgyalás jogáról. A Kaposvári Járásbíróság azonban 1 év 10 hónap letöltendőre és a közügyektől 3 év, az állami hivatali foglalkozástól végleges eltiltásra ítélte a nőt, ami azért lényeges eltérés. Csakhogy a Kaposvári Járásbíróság nem fogadta el a beismerő vallomást, és tárgyalást tartott. A Kúria végül hatályában fenntartotta a másodfokú ítéletet, de a kúriai ítéletben az is szerepel, hogy időközben a köztársasági elnök kegyelmet adott a bíróságról személyes- és ügyadatokat lopó takarítónőnek.

A nő a munkahelyén, a járásbíróságon az elnöki irodában, valamint a bíróság hivatali helyiségeiben iratok között keresve aktákat kutatott fel, adatokat ismert meg jogosulatlanul; postázandó leveleket bontott fel, fotózott ki, majd zárta vissza a borítékot. Hajnali 5 órától 13 óráig tartó munkaidejéből legalább két órát tölthetett zavartalanul az épületben. Az ítéletben hat konkrét eset van felsorolva, az egyik egy bírói kizárási kérelem. Valószínűtlen, hogy a hat feltárt adatlopási eset ugyanahhoz az ügyhöz tartozott volna.

A másodfokú bíróság ítélete szerint: „…a vádlott cselekménye a bíróságok működésébe vetett közbizalom megrendítésére alkalmas volt...  A bűncselekmény tárgyi súlyára valamint a társadalomra veszélyességére tekintettel, a törvényszék álláspontja szerint is indokolt a vádlottal szemben a törvény szigorával élni, így helyesen helyezkedett az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a vádlottra nézve irányadó középmértéktől kis mértékben a terhére kell eltérni. Az elsőfokú bíróság e körben kifejtett érvelésével a törvényszék maradéktalanul egyetértett. Így az enyhítésre irányuló fellebbezés eredményre nem vezetett.”

Nem úgy Novák Katalinnál, aki szerint ez bocsánatos bűn. Itt még a családbarátság sem játszik, hiszen a vádlottnak nincs kiskorú gyereke. 

De miért?

Miért ad egy ilyen elkövetőnek kegyelmet Novák Katalin? Ha az ügyészségnek, a rendőrségnek, az igazságügy-miniszternek, a köztársasági elnöknek valamilyen szinten fontos lenne a közbizalom, akkor a hvg.hu-nak a kegyelemről beszámoló cikke után lóhalálában siettek volna szorgos és szapora nyilatkozatokkal eloszlatni az olyan gondolatokat és sejtéseket, hogy a takarítónő esetleg nem saját érdekkörében végzett tiltott adatgyűjtést. (Persze az is nagyon gáz, ha péládul az unokaöccse gyorshajtási ügye érdekelte illetéktelenül, de nyilván senki sem szeretne azzal számolni, hogy a peres ügyében esetleg zártan kezelendő adatok kerülnek megszellőztetésre, esetleg ellenérdekű félhez.)

A Fidesz által a jelek szerint tudatosan erodált közmorál közepette azonban további, nagyon is logikus kérdések merülnek fel:

talán más kérte meg a nőt az adatok gyűjtésére? Ha igen, ki volt a megbízó és milyen célra kellett neki az info? Talán valamilyen előnyért végezte a tiltott adatgyűjtést?

A hat képen kívül, amit az iPhone-ján találtak, továbbított-e adatokat esetleg élő közvetítéssel, aminek felvételei nem a vádlott eszközén találhatók? Ki és hogyan fedezte fel, hogy illetéktelenül kutat bírói asztalokon? A tiltott adatszerzés befolyásolhatta-e azokat az ügyeket (alperesi, vádlotti lépéseket), amelyekben a takarítónő adatot szerzett? Ha igen, lett-e ennek következménye?

Félkegyelem

Napok teltek el azóta, hogy kiderült ez a második ügy, de azóta sincs hivatalos magyarázkodás. Az illetékesek azonban továbbra sem sietnek megnyugtatni a közvéleményt, hogy ez egyedi, kivételes és elítélendő eset, a takarítónő által kikémlelt ügyekben mások perbeli érdekei nem sérültek, senki nem szerzett ebből jogosulatlan előnyt, ilyesmi. A kommunikációs guruk bevették a fogalmazásgátlót, vagy más fontos kiosztást kaptak.

Pedig amíg ilyen hivatalos cáfolatok, kopogós tényadatokkal alátámasztott hihető szánom-bánomok nincsenek, addig a mai magyar viszonyok tapasztalatai szerint a rosszabb eshetőség is feltételezhető. 

Ezen túlmenően normális országban illetékes részről keményen el kellene ítélni azt is, hogy ilyesmi egyáltalán előfordulhatott, hatékonyabb éberséget ígérni, odacsördíteni valami jogszabálymódosítással, ahogy a közvélemény ingerküszöbét elérő másik ügyben, a pedofilsegítő kegyelme esetében történt, ami máris alkotmánymódosítást fog eredményezni. Most nem térnénk ki arra, hogy ez már régen nem normális ország, mindenesetre odafentről feltűnően nagy a csönd. És ez újabb felségsértő gondolatokat kelt.

Mert a periratokat olvasva csak találgathatunk, hogy melyik az a feltehetően somogyi járásbíróság, ahol elnöki iroda és konyha van a második emeleten. És az is óhatatlanul felmerül, hogy

a bíróságok, amelyeket az Orbán-rezsimnek még nem sikerült maga alá gyűrnie, számíthatnak-e hasonló, iratkezelésben, adatrögzítésben és -továbbításban ily jártas takarítónőkre.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

„Elindult a hír, hogy a Samsung vásárolta meg” – milyen üzem létesül az őrbottyáni téglagyár helyén?

Új tulajdonosa akadt az őrbottyáni téglagyárnak, ahol az eddigiektől eltérő tevékenység folyik majd. Rögtön elindultak a találgatások, hogy kinek az érdekeltségébe került az üzem. Az önkormányzat igyekszik megnyugtatni a lakosságot: az eddig ismert információk szerint nem lesz akkumulátor-feldolgozás, sem veszélyesanyag-raktározás.