Ha egy londoni látogatás idején szeretnénk kiszakadni a folyton nyüzsgő, turistákkal teli metropoliszból, akkor jó lehetőség elutazni vidékre, a hampshire-i Chawtonban, megnézni a Jane Austen's House-t, az írónő lakhelyéből kialakított múzeumot. Austen nyolc évig élt és alkotott itt, 1817-ben bekövetkezett haláláig. Az írónő máig tartó népszerűsége, illetve a szerelmi történetei mögött meghúzódó társadalomkritikája a szakértőket is foglalkoztatja. Nem mellékes, hogy ebben az évben ünnepelték a világhírű angol írónő születésének 250. évfordulóját. Egykori lakhelye és az egész környék megidézi regényeinek hangulatát.
A múzeumnak helyt adó falu a fővárostól dél-nyugatra, egy-másfél óra utazással érhető el. Vonattal Altonig tudunk utazni, a kisvárosból mehetünk busszal, taxival vagy gyalog tovább Chawtonba. Amennyiben a félórás sétát részesítjük előnyben amellett, hogy elvarázsol az angol vidék bája, ahol csak az autók és az utak emlékeztetnek arra, hogy a 21. században vagyunk, máris Jane Austen regényeinek világába csöppenhetünk, hiszen az írónő ezekben nem kis jelentőséget tulajdonított a vidéki élet kedvelt sétáinak.
A múzeum, kisebb változtatással, megőrizte az egykori lakóház eredeti helyiségeinek elrendezését. A nagyjából másfél órás múzeumlátogatás a robosztus, vöröstégla ház hátsó részéből indul, az egykori konyhából. A korhűen berendezett helyiség érdekessége, hogy itt helyeztek el több olyan ruhát, melyek a Jane Austen-adaptációk, -filmek, -sorozatok szereplőinek kosztümjei voltak, és ezeket bárki felpróbálhatja.
A ház szalonjában kiállított korabeli bútorok mellett eredeti tárgy a mahagóni könyvespolc és szekreter, amely az írónő édesapjáé, George Austen tiszteletesé volt. Az ugyanitt látható pianínó csak mása annak, amelyen Jane játszott, de olvasói tudják, mennyire fontos szerepet szánt műveiben a hangszernek és a rajta játszó hölgyeknek. Érdemes megjegyezni, hogy egy-egy helyiségben a falon lévő tapéták tökéletes utánzatai a korabeliknek, ugyanis a ház felújítása és feltárása során találtak tapétadarabokat – ezeket ki is állították –, és ezek alapján reprodukálták a mintákat.
Az emeleten Jane Austen nem túl nagy, egykori hálószobájában látható egy róla készült kép, az egyetlen hitelesnek tartott rajz reprodukciója, melynek eredetijét nővére, Cassandra készítette. A nagyobb szobában, mely az anyjáé volt, az Austen-család történetéhez, életéhez kapcsolódóan családtagokról készült valódi portrék és hozzájuk tartozó eredeti tárgyak is láthatók, valamint egy-egy regényének első kiadása. Kiállított darab, egy fontos ékszer; aranygyűrű topáz kővel, fivére ajándéka, a kevés ékszerek egyike, amelyet az írónő hordott. Másolata felpróbálható
A házban berendeztek egy tengerészeti szobát is, írásaiban többször érinti a témát, melyhez nyilvánvalóan ötletet adhatott, hogy két bátyja is a haditengerészetnél szolgált. Gondoljunk a Meggyőző érvekből Wentworth kapitányra és társaira. Ebben a helyiségben látható, az a patchwork takaró, amelyet még az írónő és a nővére készítettek. A múzeum legikonikusabb tárgya, kétségkívül, az a kecses, sokszögletű asztalka, amely Austen munkaasztala volt, és ahol hat regénye született, melyet cikkünk megemlít.
Egyszer valaki találóan azt írta, hogy
a ház úgy néz ki, mintha a regényszereplők hagyták volna ott a különböző tárgyaikat.
Valóban, az épület teljes atmoszférája, sőt szűkebb és tágabb környezete is egyaránt visszaadja az olvasmányélményeket. Az 1775-ben, Steventonban (Hampshire megye), nyolcgyermekes családban született írónő 35 éves volt, amikor ideköltöztek a nővérével és édesanyjukkal. A házat egyik fivére, Edward vette számukra, hogy elhozza őket rosszabb életkörülményeik közül Southamptonból. Egyébként Austen ehhez hasonló élményt örökített meg az Értelem és érzelem című regényében, ahol a Dashwood nővérek és anyjuk szorulnak egy gazdag rokon támogatására. A ház, mielőtt Austen utolsó otthonává vált, fogadóként szolgált, haláluk után pedig mezőgazdasági munkások szálláshelye volt. Az erősen leromlott épületet az 1950-es években mentették meg, civil összefogással.
Fivére otthona is ihlet forrása volt
Ha a múzeumból felfedezőútra indulunk, rövid sétára van a Chawton House, ahol teázni is lehet. Ez a 16. század végén épült nemesi kúria, amely pazar látványt nyújt az odavezető útról, Austen említett bátyjának, Edwardnak volt az otthona. Jane gyakran tett látogatást itt, a „nagy házban”, ahogy ő nevezte. Az Austen-család nem volt vagyonos, Edward úgy lett tehetős, hogy birtokos rokonuk, a gyermektelen Knight família örökösévé vált 12 éves korában. Húgát ez a Mansfield Park című regényében ihlette meg, ahol hősnője, Fanny Price élt jómódú nagynénjénél.
A látogatható Erzsébet korabeli épület, a körülötte lévő hatalmas park, a bebarangolható birtok és a közeli 13. századi plébániatemplom tökéletes díszletei és ihletforrásai a Jane Austen-regényeknek. Ezt magunk is megtapasztalhatjuk egy padon elüldögélve, olyan mintha A klastrom titkába csöppentünk volna. Ha máshol nem, itt már biztosan világossá válik, Austen nem azokról a grandiózus eseményekről írt, ami még az életében megtörtént, a Nagy Francia Forradalomról vagy a Napóleoni háborúkról, hanem az érdekelte, hogy milyen viszonyok vannak és mi zajlik a szűkebb környezetében. Zsenialitása pedig éppen abban rejlik, hogy az „egyszerű”, hétköznapi történeteket tudta úgy megfűszerezni és tálalni, hogy ezzel olvasmányossá lettek művei, miközben kibomlik egy észrevehetően kritikus társadalmi rajz.
Normális, ha utálom Emmát?
Emma az azonos című Austen-regény kotnyeles, önjelölt házasságközvetítője, a kérdés pedig Lucy Worsley angol történésznek szólt egy kultúrtörténeti műsorban. Jane Austen kutatója azt mondja, nincs azzal baj, ha utáljuk a szereplőt, sokan nem kedvelik Emmát, utalva ezzel arra, hogy Austen remek megfigyelője volt az emberi természetnek és jó jellemábrázoló. Feltételezhető, hogy szereplőinek megformálására is a környezetéből merített ihletet.
Például Edward Cooper, aki az unokatestvére volt és akinek portréja a Jane Austen’s House-ban is látható, mintát adott Mr. Collins, az undok lelkész megformáláshoz a Büszkeség és balítéletben. Vagy éppen az Emmában is van egy kitalált patikus, akit az írónő még a szomszédos Altonból ismerhetett. Lucy Worsley ebben a videóban megosztott néhány forradalmi gondolatot is: szerinte annak oka, hogy a Jane Austen név mint szerző nem került rá a regények korai kiadásaira, egyebek mellett az is lehetett, hogy rokonainak nem volt ínyére a kevésbé jó családi kapcsolatok ábrázolása. A történész ezzel magyarázza azt is, ami
az irodalomtörténeti kutatások egyik talánya, hogy vajon miért égette el Austen nővére Jane halála után a megmaradt levelei egy részét. Mi lehetett ezekben az írásokban?
Lucy Worsley azt mondja, elképzelhető, hogy támadó jellegű, tréfás megjegyzések családtagokról, barátokról, ismerősökről.
Egyik első feminista volt, önálló keresettel
A történész szerint Austen életének chawtoni időszaka úgy jellemezhető, hogy boldog, révbe ért és írói szempontból termékeny – három regénye született itt. Pénzügyileg sem volt rossz a helyzete. Érdemes néhány mondattal kitérni erre, mert ez szerepet játszhatott fontos döntéseiben. A Jane Austen’s House-ban látható egy táblázat, amely azt ábrázolja, hogy milyen anyagi elismerésben részesült könyvei után a többi női szerzőhöz képest. A 19. század elején, a legtöbb, amit kifizettek egy regényért, 2100 font volt, Austennak 515 fontot fizettek.
Worsley is azt mondja, Austen időnként egy kicsit jobban, néha pedig egy picit rosszabbul élt, mint a középréteg, egy múzeumi kurátor szerint alapvetően kényelmesen. Lucy Worsley tudni véli, hogy az írónő a könyveivel összesen annyit keresett, amennyit akkor egy orvos vagy egy ügyvéd fél év alatt, tehát nem volt egy nagy pénz, de egy nevelőnői fizetésnek majdnem a húszszorosát kapta. A kutató szerint, ennek köze lehetett ahhoz, hogy miért nem ment soha férjhez, miközben regényeinek mindig a házasság volt a központi témája. Kérői voltak, egy ízben el is fogadott egy lánykérést, ám másnap meggondolta magát. Kiderült, akkoriban jelent meg A klastrom titka című regénye, és Worsley szerint a könyvért kapott javadalmazás után Austen úgy gondolhatta, hogy akár professzionális íróvá válhatna. Emellett vőlegényjelöltje sem volt számára teljesen megfelelő, és a feleség szerepe sem feltétlenül vonzotta, hiszen látta maga körül a sógornői sorsát.
A történész azt is megjegyzi, hogy Austen csodaszép szerelmi történetei mögött éles bírálat húzódik meg a György korabeli társadalomról, amelyben a nőknek korlátozott lehetőségeik voltak. Ezekről a mérsékelt esélyekről beszél Ruff Orsolya is, aki Szeder Katával együtt a Kultúrflipper megálmodója, és Az Austen-projekt című podcastsorozatuk műsorvezetője. „Austennel kapcsolatban persze a legtöbben az angol vidéki élet ábrázolását meg a lányok férjfogását emelik ki, de azt a kérdést már elfelejtik feltenni, hogy mindez miért alakult így. Kulcsfontosságú volt, hogy a 19. század elején a fiatal angol lányok mindenképpen férjhez menjenek, mert örökösödési szabályok limitálták a lehetőségeiket, és nagy kérdés, milyen sors várt arra, aki pártában maradt” – magyarázta lapunknak.
Az emberi kis gyarlóságok örökérvényű gyűjteménye
Köztudott, hogy az angol írónő világszerte nagy rajongótáborral rendelkezik, Magyarországon is népszerű. Ruff Orsolya rámutat, hogy ugyan itthon először kötetben az eredeti, 1813-as megjelenéshez képest 145 éves csúszással jelent meg a Büszkeség és balítélet Szenczi Miklós fordításában, de ez nem jelenti azt, hogy Austen neve korábban ismeretlen volt. Az egyik legrégebbi magyarországi említés az 1835-ös Schedel (Toldy) Ferenc irodalomtörténész által szerkesztett Tudománytárban olvasható. Az 1930-as években a fentebb említett regény, Bennet család címmel jelent meg folytatásokban a Budapesti Szemlében, Hevesi Sándor fordításában. Ebből az időszakból Ruff Orsolya még megemlíti Szerb Antalt, aki Az angol irodalom kis tükrében „nagy realista regényírónőnek” nevezte, és az Uj Idők Lexikonát, amely 1936-ban „a szelíd, csöndes családi élet művészi ábrázolójaként” jellemezte az írónőt.
„Az austeni univerzumba a legtöbben a Büszkeség és balítélettel lépnek be, személy szerint én is ezt ajánlanám az Austen-szüzeknek, nem utolsósorban a BBC legendás sorozatának köszönhetően. Sokan kedvelik az Értelem és érzelem című regényt is, az olyan könnyű kezes feldolgozásokról nem is beszélve, mint a Spinédzserek vagy a Bridget Jones naplója” – összegzi Az Austen-projektből szerzett tapasztalatait Ruff Orsolya. A projektben egyébként a hat Austen-könyv elolvasása és újraolvasása során arra voltak kíváncsiak, hogy mitől működnek még ma is ezek a regények. Egy egész korszakra ránézve kerestek ok-okozati összefüggéseket, és adtak új szempontokat az olvasáshoz.
„Az biztos, hogy ha csupán a házasságról, párkapcsolatokról szólnának ezek a művek, nem lennének még két évszázaddal később is ennyire népszerűek”
– mondta Szeder Kata. Hozzátette, hogy őket is meglepte az az érdeklődés, ami már a podcast első epizódja után megjelent, de a regények népszerűségének okát meg is tudja magyarázni. „A kulisszák ugyan sokat változtak, ám a bennük mozgó karakterek motivációi, ahogy a világot szemlélik, terveik és vágyaik nem. Így aztán ezek a könyvek amolyan útmutatóként vagy enciklopédiaként is működnek az emberi kis gyarlóságok örökérvényű gyűjteményeként” – állapította meg.
