.

Arról akartunk itt szólni, hogy a múlt héten kicsit agyunkra ment a kora nyár, és elbarmoltunk minden cseh nevet megint, s most akkor mindet leírjuk újra, immár szépen, rendesen, így ni: Cinoherní klub; Jirí Krejcík; U Fleku·; Cenda... Amikor odaértünk Katerina Posovához... Akinek közben megérkezett a halálhíre (1930-2008).

Amikor e sorok megjelennek, még dübörögnek a Wagner-napok, és előránthatnánk ismét egy jópofa Nietzsche-szöveget, de ha ennyi német ügy kerül szőnyegre, inkább Heine jut eszünkbe, aki ugyebár azt írta, hogy ha a magyar szót hallja, szűknek érzi német zekéjét. A jeles német a magyar szabadságharc táján dallotta ezt, melynek "ideológiai előkészítésében" kétségkívül volt némi szerepe Kölcsey Ferencnek, akinek válogatott műveit nemrég adta ki az Osiris.

Magyar Narancs, 2008. május 8. Hibás tánclépések Magyar Narancs, 2008.

Magyar Narancs, 2008. május 29. Tollat kellett ragadnom, mert Várhegyi Éva mindenfelé vagdalkozó cikke jórészt társaságunkról, a CIG Közép-európai Biztosítóról szól, sőt közvetve én is találva érzem magam. Első gondolatmenete számunkra igen kedvező.

kulthírek

cyberhírek

Vacsoraidőben gyakran megesik, hogy a szürkületi zónából kipörögve az egyetlen fényforrás a reménytelenség szikrája. Feloldhatatlan ellentmondás, hogy míg a képernyőbaráttá idomított meteorológus derűről és melegségről gügyög a tévében, odakint a patás játszadozik egy vödör fekete páccal.

Rettentő, mert egyrészt lelkesítő, másrészt rémisztő napok és azok éjszakái következnek minden zenegyűlölő számára a következő hetekben. Fischer Ádám spiritusz rektori irányításával megkezdődnek ugyanis a Wagner-napok, mégpedig a Ring második estéjével, a Siegfried előadásával (MűPa, június 7., 16.00!), 14-én az Istenek alkonyával, hogy aztán 19.

"Na igen, ha jól megy, akkor a legszebb érzés ott állni a színpadon és együtt lélegezni a nézőkkel. Melyik szerepemet szerettem a legjobban? Hát persze hogy a Panzió részeges vén diákját, Halibutot.

Galambbegy, jégsaláta, rukkola, endívia, lollo rosso, frisée, cikória - és még sorolhatjuk a szép neveket. A hagyományos - fapados - fejes saláta kezd kimenni a divatból, de valljuk be, a már nálunk is könnyen beszerezhető különlegesebb társai árnyékában nem túl sok eséllyel indul a versenyben.

"Férfiúról szólj nékem Múzsa, ki sokfele bolygott / s hosszan hányódott, feldúlván szentfalu MűPát..." A Zenegyűlölő eme torz sorokkal ébredt valahol, amikor a rózsásujjú Hajnal kelt ki a ködből és elhagyta a mézízű álom. És a hullaszappanos kocsmafalakat, a zilált ételroncsokat, a lezüllött poharakat, megalázott tányérokat elnézve eszébe ötlött, hogyan zengett egykoron a vak dalnok az éles hangú lanton ama régi - és miféle! - lakomákról a jól bevacsorált Devecseri Gábor fordításában: "Hozta a szolgaleány a vizet s öntötte kezükre, / szép szinarany kancsót az ezüsttálkába ürítve, / hogy kezüket mossák, s a gyalult asztalt odatolta.

A HÉV első megállójáig még türtőztette magát az emberük, de a Kvassay-hídnál már úgy viselkedett, mint egy rutinos idegenvezető. Vicceskedett valamit a szabad kikötőről, Troché arra gondolt, hogy jó lesz a későbbiekben egyáltalán nem számítani "Ómafa úrra", hisz nyilvánvalóan fél valamitől, ha ennyire nem tudja tartani a száját - hogy ez a Francia öbölről vagy a Rendőr dombról jutott-e az eszébe, azon épp a Szent Imre téri megállóig gondolkodott (közben volt valami kecskés gyerek szobra is).