étel, hordó - MEGA PUB

  • .
  • 2008. június 5.

Trafik

Vacsoraidőben gyakran megesik, hogy a szürkületi zónából kipörögve az egyetlen fényforrás a reménytelenség szikrája. Feloldhatatlan ellentmondás, hogy míg a képernyőbaráttá idomított meteorológus derűről és melegségről gügyög a tévében, odakint a patás játszadozik egy vödör fekete páccal.
Legfeljebb ünnepnapokon veszi elő a szertárból ócska játékszerét, az ezüst strandlabdát.

Zugló külvárosában járunk, amikor harapdálni kezd bennünket az alkonyat. Maradék jókedvünk is odalesz, étvágyunkkal egyetemben. Agyunkra ment a meleg, nekünk semmi se jó. A megállóhely a vészjósló Öv utca nevet viseli, valaha itt húzódott Budapest határa, de ha szíjat hasítanak a hátunkból, akkor sem tudnánk megmondani, hogy ma mire használják a patinás épületet az Erzsébet királyné útján, ami valaha vámházként okozott oly sok keserű pillanatot az agglomerációból érkező kereskedők légiójának. Távolabb viadukt, mögötte mindaz, ami 1950-ig vidéknek számított.

De elég legyen! Az igazi mélyütést nem a távoli, inkább a nagyon is közeli múlttól kapjuk, az 1990-es évektől. Egy bal kanyar után olyan épület homlokzata lóg be az utcaképbe, amit magunk sem hinnénk el, ha csak mesélnék. Nem tévedés, a Flintstone család sziklás odújának másolatát láthatjuk, feltűnő "pub/restaurant" felirattal, mint a korai vadkapitalizmus gátlástalanságának az emlékművét. A bejáratnál unott képű fickó locsolja slaggal a járdát, valószínű, hogy az ezredfordulóval eltűnt innen a magabiztosság is.

Akkor most itt fogunk enni.

Az utcára néző kőkorszaki szaki hangulat odabent vadnyugatra vált, de még ennél is meglepőbb, hogy a helyiség első ránézésre legalább futballpálya-méretű. Szinte minden fából készült, így hát a barna meg zöld dominál, nagyon hiányolunk egy "Saloon" feliratot. Voltaképpen óriási játékteremmel van dolgunk. A csocsó meg a biliárd az úr, de van két flipper is, közülük az egyik, a Williams/Getaway - amit sebváltókarral kell indítani - már túl van a felnőttkoron. A bárpult legalább egy kilométer hosszú, a színpadon elférne a teljes Pannonia Allstars Ska Orchestra.

Az ételválaszték nem okoz meglepetést. Paszták, pizzák, grillezett húsok, éheseknek, nem ínyenceknek való fogások. De annyi baj legyen, pontosan erre számítottunk. Szimpatikus és kifejezetten szolgálatkész fiatalember a felszolgáló, noha öltözéke alapján arra tippelnénk, hogy csak kiugrott a konditeremből felvenni a rendelést. Természetesen a harcsahalászlét (900 Ft) választjuk, hiszen messze ez a legizgalmasabb, utána paradicsomos és tejfölös fokhagymás alapú pizzát (800 Ft), amit mi magunk rakhatunk össze fejben (feltétenként + százötvenért). A halászlé ízesítése a paprikás vonalon tökéletes, a hal kissé zsíros, de még éppen elfogadható. Kár, hogy a jellegzetes "iszappakolás", amit "folyami mellékíznek" is nevezhetünk, sokat ront a helyzeten. A pizzával alapjában semmi bajunk, pont annyira ropogós, amennyire kell, sőt kimondottan megható, hogy bazsalikomos paradicsompürét kapunk az általános ketchuposflaska helyett. Nem lehet egy rossz szavunk a vaslapon sült csirkemellre (1000 Ft) sem, sokkal jobb a vártnál, talán a rizs főhetett volna pár perccel tovább.

Mindennel együtt a Mega Pub kellemes csalódást okozott, bár kellett ehhez az is, hogy előítéletekkel felszíva érkezzünk. Soha ne kövessék a példánkat!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.