Várhegyi Éva: Ekotrip

  • .
  • 2008. június 5.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. május 29. Tollat kellett ragadnom, mert Várhegyi Éva mindenfelé vagdalkozó cikke jórészt társaságunkról, a CIG Közép-európai Biztosítóról szól, sőt közvetve én is találva érzem magam. Első gondolatmenete számunkra igen kedvező.
Nem hiszem, hogy akár a kormányoldalon, akár a mi oldalunkon felmerült volna, hogy az Új Tulajdonosi Program konkurenciája lenne a biztosítónk kedvezményes részvényvásárlási lehetőségének - mindenesetre számunkra megtisztelő a feltételezés, köszönjük. (Nálunk szeptemberi az ötlet, ott mikor keletkezett?)

Ugyanígy nem gondolhatja senki - bár a cikkíró írja -, hogy azért, mert sok helyen hírt adtak indulásunkról (a pontosság kedvéért azon a napon: 1 tv, 3 rádió, 4 napilap, 1 hetilap, 20 internetes portál), attól vetélytársakká váltunk.

Mókás odacsapni a Népszabadság napilapnak azért, mert másfél évvel ezelőtt (!) egy másik biztosító kapcsán kisebb terjedelemben számolt be valamiről. Ez akkor is szánalmas lenne, ha a cikk írója a nevezett biztosító sajtófelelőse lett volna.

De térjünk lényegesebb kérdésekre. Tudomásul kellene venni, hogy Járai Zsigmond tényleg fajsúlyos, közvélemény-formáló szakember. Jómagam sajtószóvivőként végigkísértem jegybankelnöki mindennapjait, de előtte is olyan pozíciókat töltött be (bankfelügyelet-vezető, miniszterhelyettes, tőzsdealapító, londoni befektetési bankár, bank-vezérigazgató, tőzsdeelnök, pénzügyminiszter), ami párját ritkítja - más szavakkal ilyen még nem volt. Ebből következik, hogy amikor vállalkozásba kezd, bejelent, megnyilatkozik, arra eddig is - és ha rajtam múlik, ezután is - oda fog figyelni a sajtó. Azon pedig kár megint keseregni, hogy miről tart beszédet: pont azt mondta, amit előre megszerveztünk, és ami a sajtómeghívóban leírt előadáscímből amúgy is kiderült.

Súlyos tévedése a cikknek, hogy a társaságunkban történő tulajdon szerzését a szerencsének tulajdonítja. (Talán sorsolásra gondoljunk?) Az vehet majd kedvezménnyel biztosítónk részvényéből, aki legalább évi 400 ezer forintos befektetési életbiztosítást vásárol! Biztosítónk és a magyar állam által indított - a cikk írója szerint máris összehasonlítandó - részvényvásárlási program indulásának a kisbefektetők csak örülhetnek. A befektetési kínálatot növeli a két új program (a sok ezer más lehetőség mellett); a megtakarítás, mint tudjuk, társadalmi és öngondoskodó egyéni érdek is - tehát minden kezdeményezést támogatni kellene.

Végezetül szeretném megállapítani, hogy ez az első fanyalgó, "savanyú a szőlő" cikk a hazai biztosító indulásával kapcsolatban. Az elfogulatlanság látszatát persze sikeresen elkerüli a szerző, aki a "kétmillió ügyféllel rendelkező Allianz", "sikeres CIB", "biztosítómulti Aegon" szófordulatokat használja. No, ennek ellenére teljes erővel dolgozunk tovább a Pannónia biztosítás sikerén!

Tisztelettel üdvözli a "biztosítási piacon várható hatása alapján érdemtelen (...) no-name biztosító" sajtószóvivője:

Missura Gábor

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.