tévésmaci - Velünk a sül

  • .
  • 2008. június 12.

Trafik

Arról akartunk itt szólni, hogy a múlt héten kicsit agyunkra ment a kora nyár, és elbarmoltunk minden cseh nevet megint, s most akkor mindet leírjuk újra, immár szépen, rendesen, így ni: Cinoherní klub; Jirí Krejcík; U Fleku·; Cenda... Amikor odaértünk Katerina Posovához... Akinek közben megérkezett a halálhíre (1930-2008).
Úgyhogy inkább sírunk. Siratjuk Kati nénit, akit Menzel tolmácsaként volt szerencsénk megismerhetni a kilencvenes évek legelején. Szerencsére a maestro kedvvel s gyakorta járt Pestre, így adódott az is, hogy pusztán a kellemes együttlét miatt egyszer hazáig furikáztuk az idős asszonyt - ritkán nevettünk ennyit Pest és Pozsony közt. Sokan értőn és hévvel szorgoskodnak a cseh és a magyar kultúra kölcsönös megismertetésén, kiváló asszonyok és férfiak. Közülük pont az ő személye nemcsak azért volt annyira fontos nekünk, mert épp jóban voltunk vele, vagy mert neki is mindene volt a film (amellett például Kertészt is fordított, többek közt a Sorstalanságot, de kultúraszervezőként is fáradhatatlanul tündökölt), hanem elsősorban azért, mert annyi derűt és életszeretetet szedtünk fel ettől az anno Auschwitzot járt idős hölgytől, mint nagyon kevés mástól.

Most elmegyünk tévézni, és nem szakad le az ég.

Pénteken (persze 13-án) Párizsba megyünk - kettőször: a tv2-n 21.10 Párizs 2010 - A nagy özönvíz (utánam, srácok!), egy francia-német katasztrófafilm 2006-ból, s csak egy bő óra múlva lehet kiszállni: 22.20-kor a Dunán Jazz Párizsban, amerikai darab 1986-ból. (Ez idő alatt a Szajna tévén a Kis Rákfogó játszik.) Éjfél után az MGM-en fiatalodunk egy évet, az Élni és meghalni Los Angelesben ui. 1985-ös, egy korban hozzáillő autós üldözéssel, továbbá Willem Dafoe-val és Gil Grissommal.

Szombaton küldöm A medvekirályt (17.50; film+2 - ez milyen?). Este kilenckor az m2-n A legényanya (1989), emlékeim szerint Garas Dezső egyetlen rendezése (nem is értjük, miért nem folytatta). Húsz percre rá az RTL Klubon A fülke (2002), amerikai kamarathriller vagy ilyesmi Colin Farrellel, Jack Bauerrel és Forest Whitakerrel. 21.50-kor maguk szerint megnézem a Dunán a Sztornót (2006) a taton bagózó Leonardo DiCaprióval? Meg, mert nemcsak Lovasi Leó, de pim, pam, pam, a főnök is a tévében van! Még az utána következő Sutkai bajnokokat (2005) is megnézem, mit lehessen tudni.

Vasárnap délután négykor az m1-en Apa és a szerelem, 22.40-kor az m2-n Anyám a lányokat szereti (s még ez is rímel: mindkettő 2002) - nekem is van egy dvd-m: Nénikém az ágyban (izgalmasabb, mint John és Yoko együtt). Tim Burton a kedvencünk, de a Majmok bolygóját nyugodtan kihagyhatta volna, miként önök is este nyolckor az RTL Klubon. Kilenckor a Filmmúzeumon egy Oscar-jelölt cseh nosztalgiagány, az Általános iskola (ha hűségnyilatkozatuk van a csatornával, nézzék inkább 14.20-kor a VIII. Henrik magánéletét). 0.15-kor a tv2-n a már mondott Kiefer faterja lefejeli megint a macskát a Huszadik század első, több mint háromórás felében.

Hétfőn fel sem kelnénk, de szólít Jack Nicholson! Talán a legrosszabb filmje a Zűrös manus (vagy a legjobb?). Amúgy kivégzési évforduló a Dunán 22.20-kor: Liberté '56.

Kedden jön hozzánk két magyar. Duna; 19.00; Külvárosi legenda (1957). Csinibaba (1997): tv2; 1.20.

Szerdán? Ne már! Na jó, ha olyan nagyon akarod! A Filmmúzeumon 17.20-kor az 1962-es Torreádorkeringő, valami angol vígjáték. Új kedvencünkön, a kettes filmplűn 0.55-kor a hét leghülyébb címe: Zsákutca - Nincs visszaút. Nem oda, Buda?

Csütörtökön az MGM-en 22.15-kor a Van, aki forrón szereti, úgymond egy "kötelező". Tévézni viszont egyáltalán nem kötelező. A részemről leginkább ellenjavallt.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.