Talán nem alaptalan az érzésünk, hogy kicsit túlteng a művész farkasos oldala, és a sok szenvelgős sztárfotó elsősorban a sajtónak szól, hátha nagyobb figyelem irányul általuk az igen jó hangszeres játékra is.
Kell is a körítés, a művésztől egyébként sem idegen felstilizálás: Grimaud ugyan érzékeny muzsikus és kitűnő zongorista, de rajta kívül még sokan játszanak ilyen színvonalon. Sajnos a legutóbbi lemeze is ezt példázza, melyen Mozart és a nyolcvanas éveiben járó ukrán komponista, Valentin Szilvesztrov zenéjét halljuk. Mozarttól csupa moll mű: a d-moll fantázia (K. 397), a d-moll zongoraverseny (K. 466), a c-moll fantázia (K. 475) szólal meg, többnyire részletezőn kidolgozott, indulatgazdag, intellektuális előadásban – de nem felfedező érvénnyel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
