Szomorú veszteség az ilyen kijózanodás. Ezért érezhetjük annál értékesebbnek azt, ami kiállja az újbóli találkozás próbáját. Az argentin zongoraművésznő, Martha Argerich nemrég töltötte be a 80. életévét, ebből az alkalomból jelent meg újra az 1965-ben készült Chopin-lemeze. Egyszerre megnyugtató és lelkesítő újra meghallgatni. Persze Argerich évtizedek óta „velünk van”, sokszor meggyőződhettünk arról, hogy a legnagyobb muzsikusok egyike, de ez még nem lenne garancia arra, hogy a hajdani felvétel ma éppoly izgalmas, mint anno.
1965-ben Argerich 24 éves volt. Csak Chopint játszott, ez volt akkoriban „mestersége címere”, ’65-ben meg is nyerte a varsói Nemzetközi Chopin Versenyt. Megszólal a h-moll szonáta (op. 58), az op. 59-es Három mazurka, az F-dúr noktürn (op. 15/1), a cisz-moll scherzo (op. 39) és fergeteges finálé gyanánt az Asz-dúr polonéz (op. 53). Nem a hangszeres tökéletesség a jelenség kulcsa, nem a lélegzetelállító virtuozitás, hanem az, ahogyan az ellentétek feszültségteli erőteret alkotnak. Tigris-temperamentum és fegyelem, acélos tartás és lágyság, szimfonikus akkordok és karcsú-áttetsző dallamjáték, kitárulkozás és szemérem. Argerich az ellentmondások művésze volt egész pályafutása során, a jelek szerint már 24 évesen is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
