Visszhang: lemez

Martha Argerich: Chopin: The Legendary 1965 Recording

  • - csk -
  • 2021. július 21.

Visszhang

Az a fajta csalódás, amely egy-egy régi, meghatározó művészeti élményünkkel hosszú évek után újra találkozva érhet, mindannyiunk visszatérő élménye. Nem is olyan jó, tévedtünk, csak az idő nagyította fel a hatást.

Szomorú veszteség az ilyen kijózanodás. Ezért érezhetjük annál értékesebbnek azt, ami kiállja az újbóli találkozás próbáját. Az argentin zongoraművésznő, Martha Argerich nemrég töltötte be a 80. életévét, ebből az alkalomból jelent meg újra az 1965-ben készült Chopin-lemeze. Egyszerre megnyugtató és lelkesítő újra meghallgatni. Persze Argerich évtizedek óta „velünk van”, sokszor meggyőződhettünk arról, hogy a legnagyobb muzsikusok egyike, de ez még nem lenne garancia arra, hogy a hajdani felvétel ma éppoly izgalmas, mint anno.

1965-ben Argerich 24 éves volt. Csak Chopint játszott, ez volt akkoriban „mestersége címere”, ’65-ben meg is nyerte a varsói Nemzetközi Chopin Versenyt. Megszólal a h-moll szonáta (op. 58), az op. 59-es Három mazurka, az F-dúr noktürn (op. 15/1), a cisz-moll scherzo (op. 39) és fergeteges finálé gyanánt az Asz-dúr polonéz (op. 53). Nem a hangszeres tökéletesség a jelenség kulcsa, nem a lélegzet­el­állító virtuozitás, hanem az, ahogyan az ellentétek feszültségteli erőteret alkotnak. Tigris-temperamentum és fegyelem, acélos tartás és lágyság, szimfonikus akkordok és karcsú-áttetsző dallamjáték, kitárulkozás és szemérem. Argerich az ellentmondások művésze volt egész pályafutása során, a jelek szerint már 24 évesen is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.