Szomorú veszteség az ilyen kijózanodás. Ezért érezhetjük annál értékesebbnek azt, ami kiállja az újbóli találkozás próbáját. Az argentin zongoraművésznő, Martha Argerich nemrég töltötte be a 80. életévét, ebből az alkalomból jelent meg újra az 1965-ben készült Chopin-lemeze. Egyszerre megnyugtató és lelkesítő újra meghallgatni. Persze Argerich évtizedek óta „velünk van”, sokszor meggyőződhettünk arról, hogy a legnagyobb muzsikusok egyike, de ez még nem lenne garancia arra, hogy a hajdani felvétel ma éppoly izgalmas, mint anno.
1965-ben Argerich 24 éves volt. Csak Chopint játszott, ez volt akkoriban „mestersége címere”, ’65-ben meg is nyerte a varsói Nemzetközi Chopin Versenyt. Megszólal a h-moll szonáta (op. 58), az op. 59-es Három mazurka, az F-dúr noktürn (op. 15/1), a cisz-moll scherzo (op. 39) és fergeteges finálé gyanánt az Asz-dúr polonéz (op. 53). Nem a hangszeres tökéletesség a jelenség kulcsa, nem a lélegzetelállító virtuozitás, hanem az, ahogyan az ellentétek feszültségteli erőteret alkotnak. Tigris-temperamentum és fegyelem, acélos tartás és lágyság, szimfonikus akkordok és karcsú-áttetsző dallamjáték, kitárulkozás és szemérem. Argerich az ellentmondások művésze volt egész pályafutása során, a jelek szerint már 24 évesen is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
