Találkoztak is Bécsben, 1823-ban. Talán legenda a homlokcsók, melyet a fiú kapott a mogorva idoltól, talán nem. Ennél fontosabb, hogy Liszt később milyen sokféle módon folytatta Beethovent. Zongoraváltozatot készített például a zeneszerző kilenc szimfóniájából is. Az 5. „Sors” szimfónia billentyűs átiratát most a húszas éveiben járó kínai muzsikus, Niu Niu (polgári nevén Csang Seng-liang) szólaltatja meg árnyaltan és részletgazdagon, túlzásoktól mentesen, nemes ízléssel, de a mű elementáris erejét is közvetítve. Lemezén még két eredeti Beethoven-műre maradt hely: a Pathétique-szonátát (c-moll, op. 13) és a Holdfény-szonátát (cisz-moll, op. 27/2) szintén tisztánlátással, egyensúlyérzékkel és fegyelemmel adja elő, játékában ott az erő és a szenvedély. Áttetsző hangzással és kristályos billentéssel muzsikál, szabatosan tagolja a zenei gondolatokat.
Az ifjú művész, aki már hatévesen koncertezett és tízesztendősen minden idők legfiatalabb muzsikusaként kötött exkluzív szerződést egy nemzetközi lemezcéggel, új albumának végén saját darabját is eljátssza: a Hope (Remény) érzelmes, sőt kissé talán érzelgős prelűdszerűség az utóromantikusok hangján, valahonnan Rachmaninov vidékéről, de az ő zsenialitása nélkül. Beethoven nagyságrendje után nem épp lelkesítő befejezés, elmaradhatott volna.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
