Találkoztak is Bécsben, 1823-ban. Talán legenda a homlokcsók, melyet a fiú kapott a mogorva idoltól, talán nem. Ennél fontosabb, hogy Liszt később milyen sokféle módon folytatta Beethovent. Zongoraváltozatot készített például a zeneszerző kilenc szimfóniájából is. Az 5. „Sors” szimfónia billentyűs átiratát most a húszas éveiben járó kínai muzsikus, Niu Niu (polgári nevén Csang Seng-liang) szólaltatja meg árnyaltan és részletgazdagon, túlzásoktól mentesen, nemes ízléssel, de a mű elementáris erejét is közvetítve. Lemezén még két eredeti Beethoven-műre maradt hely: a Pathétique-szonátát (c-moll, op. 13) és a Holdfény-szonátát (cisz-moll, op. 27/2) szintén tisztánlátással, egyensúlyérzékkel és fegyelemmel adja elő, játékában ott az erő és a szenvedély. Áttetsző hangzással és kristályos billentéssel muzsikál, szabatosan tagolja a zenei gondolatokat.
Az ifjú művész, aki már hatévesen koncertezett és tízesztendősen minden idők legfiatalabb muzsikusaként kötött exkluzív szerződést egy nemzetközi lemezcéggel, új albumának végén saját darabját is eljátssza: a Hope (Remény) érzelmes, sőt kissé talán érzelgős prelűdszerűség az utóromantikusok hangján, valahonnan Rachmaninov vidékéről, de az ő zsenialitása nélkül. Beethoven nagyságrendje után nem épp lelkesítő befejezés, elmaradhatott volna.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
