A kortárs Philippe Hersant egy művét, valamint Saint-Saëns, Chaminade, Poulenc és Fauré alkotásait, a második korongon pedig azt a két Mozart-kompozíciót helyezi egymás mellé, amelyek a zeneszerző harmadik s egyben utolsó párizsi látogatása idején keletkeztek: a négy fúvósra írt Esz-dúr sinfonia concertantét (K. 297b) és a Fuvola-hárfaversenyt (K. 299/297c).
Partnerei az Orchestre de Chambre de Paris tagjai, Anneleen Lenaerts hárfás, valamint saját remek fúvósötösének, a Les Vent Français-nek a tagjai. Pahud rendkívüli szuggesztivitással és érzelmi telítettséggel, virtuózan és színgazdagon fuvolázik, de a többiek is a felső fokot képviselik mind hangszeres, mind zenei értelemben. Anneleen Lenaerts hárfajátéka kifinomult, érzékeny, pontos.
Az albumon három szám is különlegességnek számít. Ilyen a fuvolások becses repertoárdarabja, Francis Poulenc kifinomult ízléssel megírt fuvola-zongora Szonátája, Lennox Berkeley meggyőző zenekar-kíséretes átiratában. Fauré Fantáziája is közkedvelt fuvola-zongoramű, most azonban Louis Aubert zenekari hangszerelésében halljuk. A Mozart-albumon a négy fúvósra komponált sinfonia concertante nem az ismert oboa-klarinét-fagott-kürt, hanem az eredeti, ám elveszett fuvola-oboa-fagott-kürt verzióban csendül fel, Robert D. Levin rekonstrukciójában.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
