Ez néha kimerül egy elismerő nyilatkozatban, máskor zsűritagként küzd azokért, akiket kiemelkedőnek tart, de sokszor együtt is koncertezik ifjú kedvenceivel. Ennek a pártfogó tevékenységnek volt sok éven át színhelye a művész luganói fesztiválja. A közös koncertekből nemegyszer lemez született.
Ez történt legutóbb is, amikor Martha Argerich és az egy évtizede szárnyai alatt fejlődő fiatal görög zongoraművésznő, Theodosia Ntokou készített közös albumot. A lemez két száma közül Argerich csak az egyikben muzsikál: Beethoven Pastorale-szimfóniájának kétzongorás átiratát közösen tolmácsolják. A fennmaradó időben megszólaló zongoraszonátát (d-moll, „Vihar”, op. 31. no. 2.) Theodosia Ntokou már egyedül játssza.
Mindkét felvételt élvezetes és tanulságos meghallgatni. A szimfónia átiratában megfigyelhetjük, hogyan lényegül át egy zenekari mű kamarazenévé, hogyan értékelődnek fel a két művész bámulatos érzékenységű előadásában a legapróbb tempólélegeztetések, hangsúlyok, dinamikai váltások. A szonáta legszebb pillanatait pedig akkor éljük át, amikor a nagyszerű pianisztikus felkészültségű, mindvégig szuggesztíven játszó Theodosia Ntokou átadja magát a zene sodrának, szenvedélyének, amikor felszabadulnak az indulatok, amire erre ebben a műben nemegyszer adódik lehetősége.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
