Lemez

Martha Argerich, Theodosia Ntokou: Beethoven

  • - csk -
  • 2021. április 21.

Zene

Az idén nyolcvanat betöltő argentin zongoraművészt nem csak az elmúlt fél évszázad egyik legjelentősebb muzsikusaként ismeri a világ, Martha Argerich arról is híres, hogy mindig szívesen pártfogol tehetséges pályakezdőket.

Ez néha kimerül egy elismerő nyilatkozatban, máskor zsűritagként küzd azokért, akiket kiemelkedőnek tart, de sokszor együtt is koncertezik ifjú kedvenceivel. Ennek a pártfogó tevékenységnek volt sok éven át színhelye a művész luganói fesztiválja. A közös koncertekből nemegyszer lemez született.

Ez történt legutóbb is, amikor Martha Argerich és az egy évtizede szárnyai alatt fejlődő fiatal görög zongoraművésznő, Theodosia Ntokou készített közös albumot. A lemez két száma közül Argerich csak az egyikben muzsikál: Beetho­ven Pastorale-szimfóniájának kétzongorás átiratát közösen tolmácsolják. A fennmaradó időben megszólaló zongoraszonátát (d-moll, „Vihar”, op. 31. no. 2.) Theodosia Ntokou már egyedül játssza.

Mindkét felvételt élvezetes és tanulságos meghallgatni. A szimfónia átiratában megfigyelhetjük, hogyan lényegül át egy zenekari mű kamarazenévé, hogyan értékelődnek fel a két művész bámulatos érzékenységű előadásában a legapróbb tempólélegeztetések, hangsúlyok, dinamikai váltások. A szonáta legszebb pillanatait pedig akkor éljük át, amikor a nagyszerű pianisztikus felkészültségű, mindvégig szuggesztíven játszó Theodosia Ntokou átadja magát a zene sodrának, szenvedélyének, amikor felszabadulnak az indulatok, amire erre ebben a műben nemegyszer adódik lehetősége.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.