Művei kegyetlenül nehezek, emiatt különösen érdemes figyelnünk minden fontos Prokofjev-lemezre, kivált, ha olyan művész készítette, akit mifelénk éppoly kevéssé tartanak számon, mint Prokofjev művészetét magát.
Az idén ötvenegy éves amerikai zongorista párját ritkítóan virtuóz és érzékeny muzsikus, kiemelkedő Bach-, Beethoven-, Brahms-, Liszt-, Rachmaninov-játékos. Most Prokofjev „háborús zongoraszonátáinak” hármasából a gigantikus Nyolcadikat, a Tovatűnő látomások ciklusát, valamint a Rómeó és Júlia című balett négy, zongorára átírt tételét szólaltatja meg.
Nagyszerű műsor: miközben sokoldalúan mutatja be a zeneszerzőt, arra is alkalmas, hogy az előadó személyiségére többféle irányból, többféle megvilágításban pillantsunk rá. A Nyolcadik szonáta nagyszabású, elvont zene, formájában nem könnyű eligazodni, a Tovatűnő látomások epigrammatikusak, a Rómeó és Júlia részletei ábrázoló szelleműek.
Angelich játékát fölényesen tökéletes technika, briliáns virtuozitás, színgazdagság, a karakterek sokféleségében való lubickolás jellemzi, leginkább azonban az a kivételes formátum, amely minden hang, minden gesztus jelentőségét felmutatja: a nagy zenéhez illő előadó vitathatatlan jelenléte. Muzsikálása láttató erejű, játékának dinamikája élettelien hullámzó, dallamformálása szabadon lélegző. Prokofjev Angelich felvételein még azokhoz is közel kerülhet, akik korábban nem szerették.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
