Művei kegyetlenül nehezek, emiatt különösen érdemes figyelnünk minden fontos Prokofjev-lemezre, kivált, ha olyan művész készítette, akit mifelénk éppoly kevéssé tartanak számon, mint Prokofjev művészetét magát.
Az idén ötvenegy éves amerikai zongorista párját ritkítóan virtuóz és érzékeny muzsikus, kiemelkedő Bach-, Beethoven-, Brahms-, Liszt-, Rachmaninov-játékos. Most Prokofjev „háborús zongoraszonátáinak” hármasából a gigantikus Nyolcadikat, a Tovatűnő látomások ciklusát, valamint a Rómeó és Júlia című balett négy, zongorára átírt tételét szólaltatja meg.
Nagyszerű műsor: miközben sokoldalúan mutatja be a zeneszerzőt, arra is alkalmas, hogy az előadó személyiségére többféle irányból, többféle megvilágításban pillantsunk rá. A Nyolcadik szonáta nagyszabású, elvont zene, formájában nem könnyű eligazodni, a Tovatűnő látomások epigrammatikusak, a Rómeó és Júlia részletei ábrázoló szelleműek.
Angelich játékát fölényesen tökéletes technika, briliáns virtuozitás, színgazdagság, a karakterek sokféleségében való lubickolás jellemzi, leginkább azonban az a kivételes formátum, amely minden hang, minden gesztus jelentőségét felmutatja: a nagy zenéhez illő előadó vitathatatlan jelenléte. Muzsikálása láttató erejű, játékának dinamikája élettelien hullámzó, dallamformálása szabadon lélegző. Prokofjev Angelich felvételein még azokhoz is közel kerülhet, akik korábban nem szerették.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
