Visszhang: lemez

Hilary Hahn: Paris

  • - csk -
  • 2021. május 5.

Zene

Lehet egy város a zenetörténet alakítója? Meghatározhatja a hely atmoszférája a dalok, szonáták, szimfóniák hangulatát, kifejezésmódját?

Az évszázadok igennel felelnek: Lipcse, Mannheim, Salzburg, Bécs, Velence, Nápoly, Milánó, London, a zene meghatározó városai. Az amerikai Hilary Hahn (aki csodagyerekként kezdte pályáját, aztán a hegedűjáték érett kiválósága lett) új lemezén olyan 19., 20. és 21. századi művek hallhatók, amelyek hátterében Párizs áll.

A francia késő romantikus, Ernest Chausson Poème című darabjával kezdődik, s Prokofjev 1. (D-dúr) hegedűversenyével folytatódik a program, hogy a pár éve elhunyt finn kortárs komponista Einojuhani Rautavaara két szerenádjával (Sérénade pour mon amour; Sérénade pour la vie) fejeződjék be. E két mű a zeneszerző halála után került elő, alkotójuk kimondottan a hegedűművésznőnek és a finn Mikko Francknak, az Orchestre Philharmonique de Radio France karmesterének írta őket.

A lemez érzékelteti Párizs ihlető erejét, de azt is, milyen különböző hangvételű művek születtek a város igézetében. Hahn kristályos tónusú, elegáns, virtuóz, rendkívül színgazdag és kifejező hegedülése nyomán kibontakozik a Poème wagneri deklamációjának szenvedélye, de a szólista fogékony Prokofjev ironikus-szarkasztikus hangjára is. A kiválóan játszó francia rádiózenekar kíséretével érzékenyen fordult Rautavaara két posztumusz műve felé is, kár, hogy e kiábrándítóan szirupos darabok a finn zeneszerző kései, neoromantikus stílusának sápadt dokumentumai.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.

Orbán ugyanazt mondta, amit Lázár mondott

A cigányság azért nem tud magasabb státusú és magasabb jövedelmet ígérő szakmákhoz hozzáférni, mert nem tudja, nem is tudhatja leküzdeni azokat a társadalmi hátrányokat, amelyeket most már 16 éve a Fidesz-kormányok tudatos politikája tart fenn és súlyosbít – az oktatásban, a büntetőpolitikában, a szociálpolitikában, a romákat segítő civil szervezetek marginalizálásában.

„Nem haboznak, ha civileket kell gyilkolni” – egy iráni ellenzéki az iszlamista rezsimről

„Azokat a tiltakozókat, akik lőtt sebekkel vagy verés nyomaival kórházba mennek, gyakran azonosítják, őrizetbe veszik, majd megölik. Előfordult, hogy sebesült tüntetőket közvetlenül a lélegeztetőgépről raboltak el. Egy héttel később a szülőknek szóltak, hogy mehetnek a holttestekért” – mondja interjúalanyunk az elmúlt hetek kormányellenes megmozdulásairól.