Visszhang: lemez

Víkingur Ólafsson: Re­flections

  • - csk -
  • 2021. május 26.

Visszhang

A The New York Times kritikusa által „Izland Glenn Gouldjának” nevezett harminchét éves, Reykjavíkban született zongoraművész az utóbbi esztendők egyik nagy felfedezettje.

Játéka valóban figyelemre méltó: virtuóz, intellektuális, tiszta, szuggesztív, mély. Előző albuma, amelyen Debussy és Rameau műveit társítja, leleményesen mutat rá a két, egymástól időben távol élt francia mester rokon vonásaira.

E munka „mellékterméke” az az új lemez, amelyen a Debussy-darabok között, „kontrasztanyagként” olyan művek szólalnak meg, amelyeket Ólafsson muzsikus barátai hoztak létre: Hania Rani, Helgi Jonsson, Christian Badzura, Pétur Jónsson, Bergur Þórisson, Rob Lowe, Michael A. Muller.

A rövid darabok között akad, amely zongorát és elektronikát használ, s amelyben énekhangot és szintetizátort, olykor gitárt, szintetizátort, zongorát, ütőhangszereket, máskor kizárólag elektronikus hatásokat hallunk. Ami a stílusokat illeti, előfordul az antológiában kortárs klasszikus zene, jazzes hatásokat mutató kompozíció, de olyan is, amely a pop-rock hangzásaival felel a Debussy-impulzusokra. Ólafsson a rövid kísérőszövegben elárulja, hogy e zenei kommentárok kinyitották a fülét, lenyűgöző új ösvényeket mutattak, amiért végtelenül hálás.

A darabok azonban kínosan gyengék: esetleges, tartalmatlan, érdektelen rögtönzések. A lemezt elejétől végéig a lehető legrosszabb atmoszféra lengi be: az olcsó művészkedésé. Ólafsson korábbi felvételeit ismerve csak sajnálatos botlásnak tekinthetjük, hogy ez a kiábrándító album létrejött.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.