Visszhang: lemez

Richard Strauss: Hősi élet; Burleszk

  • - csk -
  • 2021. június 23.

Visszhang

A romantikus repertoár sokszor patetikus, tartja a közvélekedés, pedig az irónia is ott van a romantikusok eszköztárában: megtaláljuk sokaknál, Heinétől E. T. A. Hoffmannig, Berlioztól Schumannon át Richard Straussig.

Az utóbbinak most két olyan kompozíciója került egy lemezre, amelyek mindegyikében ott a dolgokat szemhunyorítva idézőjelbe tevő elegáns kétkedés.

És milyen érdekesen! Az Ein Heldenleben, a Hősi élet (1898) szimfonikus költeményben Strauss éppen a pátosszal váltogatja az iró­niát, hol ez, hol az bukkan elő, ráadásul itt egyenesen az öniróniával találkozunk, hiszen Strauss „hőse” önmaga, és szerencsére a darabban nemcsak önimádat és önmagasztalás van (mert az van bőven), de önmaga karikírozása is. Bonyolult opus, még a modernség kezdete előtt él olyan gesztusokkal, amelyek jóval később a posztmodernt jellemezték, például ön­idézetek sokaságával. A Burleszk (1886) tisztábban ironikus, talán épp ezért nem tudott mit kezdeni vele Strauss pártfogója, Hans von Bülow, aki a művet viszolygással fogadta.

Sokan hiszik, hogy olasz karmesterekkel elsősorban itáliai zenét érdemes hallgatni. Pedig olyasmit tudnak hozzátenni a német szerzők műveihez, ami úgy kell a germán repertoárnak, mint egy falat kenyér: szenvedélyt, tüzet, temperamentumot. Ezt teszi Antonio Pappano is a római Santa Cecilia Akadémia Zenekara élén Strauss-szal. A mindig kiváló francia zongoravirtuóz, Bertrand Chamayou sziporkázva játssza a Burleszket, a mű mélységeibe is bevilágítva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

Az öntudat napjai

A a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.