- dck -
- dck - cikkei
Mátrai Erik: Porticus
Meglehetősen ritka, hogy egy kortárs képzőművész vallásos témákkal foglalkozik. Egyáltalán lehet-e egy zárt, évszázadok alatt kialakult ikonográfiai rendszerhez bármit hozzátenni, vagy másként, valami újjal és általánossal gazdagítani a kanonizált ábrázolási formákat?
Sibylle Hofter-Szijj Ferenc: Örömmel üdvözöljük!
A Liget Galéria programterve szerint nem ez lett volna az utolsó kiállítás, sokkal inkább a folytonosság felmutatása; Hofter ugyanis 1989 májusában mutatkozott be ugyanitt, és a kilencvenes években számos kiállítása volt Budapesten.
Ráthonyi Kinga: Installáció a Fugában
Bár a kerámiaművészet hallatán sokan apró nippekre asszociálnak, Amerikában komoly kortárs képzőművészeti galériák kizárólagos profiljába tartozik. Nálunk - attól eltekintve, hogy egy-egy szobrász vagy festő átrándul erre a területre - kiállításon ritkán jelennek meg porcelánszobrok, talán mert erős az a beidegződés, hogy alkalmazott művészetről van szó.
Ijesztően ronda jelek – Rita Ackermann a LuMú-ban
A 90-es évek elején New Yorkba kiköltöző, magyar származású művésznő kikergeti képeivel a nézőket a teremből.
színház - WOYZECK A HIGHWELDEN
Georg Büchner valós történeten alapuló, utolsó és befejezetlen, több kézirattöredékből különféle módon rekonstruálható drámáját a William Kentridge & The Handspring Puppet Company 1992 óta játssza nagy sikerrel. A társulat az általános történetet adaptálta a dél-afrikai viszonyokra: a helyszín egy lerobbant ipari város, a féltékenységből és elhatalmasodó elmebaja miatt gyilkosságra vetemedő Woyzeck bevándorló munkás, a csábító pedig bányász.
kiállítás - William Kentridge: Itt se vagyok...
Az emigráns litván-zsidó családból származó világhírű dél-afrikai művész egyedülálló képi nyelve a film, az animáció, a bábjáték, az árnyék- és mozgásszínház, a zene, a szobrászat és a rajz invenciózus ötvözete, egy olyan, folyamatosan átalakuló mozgásban vibráló gesamtkunstwerk, melynek költőiségét nem a konceptuális kiszámítottság, hanem az ösztönös teremtés biztosítja. A Szépművészeti Múzeumban látható nyolc (egyenként körülbelül 6 perces) filmet tartalmazó videoinstalláció a 2010-ben a New York-i Metropolitan Operában bemutatott darab előzménye/tartozéka - híven Kentridge elvéhez, mely szerint a "kép" ösz-szes megjelenése (akár a gobelin is) része az adott munkának.