Kiállítás

Kirajzolás

  • - dck -
  • 2012. július 28.

Képzőművészet

A Vajda Lajos Stúdió impozáns, és nevével ellentétben hatalmas belmagasságú pincegalériájában látható kiállítás egyetlen entitás, a vonal háromféle reinkarnációja köré rendeződik. Egységes installáció, de háromféle karakteres képi nyelv - Somogyi Laura, Szíj Kamilla és Torma Éva művei ugyanis, miközben önmagukban is megállnak, össze is kapcsolódnak, hiszen mindegyik munka valamiféleképpen túllép a rajzolás tradicionális metódusain.

Torma látszólag a megszokott úton marad, de papírra rajzolt kicsiny képei valójában hamisítványok. A ceruzavonalak nem saját intenciója nyomán realizálódnak, kezét egy pszichiátriai beteg "vezeti" - mintegy egyoldalú dialógust folytat egy műtárgypiaci szempontból értéktelen, ismeretlen alkotó műveivel. Somogyi vonala/fonala ezzel szemben láthatatlan, de elképzelhető: az állványokra szerelt fehér kezek ugyanis hímző mozdulatot imitálnak, a munkafolyamatot, azaz a felgyulladó, majd sötétbe boruló kezek virtuális mozgását pedig egy karmesterpálcához hasonló, nagyméretű tűvel maga a néző irányítja. Az interaktív installáció - amellett, hogy a gyerekek kedvence - egy varroda egyszerre nyomasztó, mégis légiesen szép látomását idézi fel, melyben behelyettesíthető, arctalan és alaktalan munkásnők dolgoznak kifulladásig.

Míg Somogyi a levegőbe transzponálta a vonalat, Szíj a földhöz kötötte: egész pontosan a padlószintre fektetett agyaglapokba karcolta. A finom, alig látható vonalak hálózata, ez az illékony és kanyargó mintázat a lapok szélein egymásba fonódik; s hiába tudható, hogy mindössze négy különböző részelem kapcsolódik variábilisan egymáshoz, mégis az az érzésünk, hogy a rajz sosem ismétlődik, hogy a ritmikus karcolatok sora a végtelenségig tágítható. Mintha a szaharai homokból éppen csak kiemelt lelet töredékét látnánk, amely mögül egy érzékeny kéz nyoma rajzolódik ki.

Vajda Lajos Stúdió, Szentendre, Péter-Pál u. 6/A, nyitva: július 15-ig

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.