Kiállítás

Bodóczky István: Do it

  • - dck -
  • 2012. augusztus 5.

Képzőművészet

Nem kérdéses, hogy generációk sorát fordította szembe a vizuális kultúrával a rajzórákon elszenvedett frusztrációk sora, hogy az alkotás kimerül az elsősorban manuális készségeket kívánó kockarajzolásban vagy csendéletek pingálásában. Bodóczky - aki évtizedeken át tanított a "kis képzőben" - művészetpedagógiai munkájának szentelt és A tanítás mint alkotás alcímmel pontosított önálló kiállítása viszont pontosan ennek ellenkezőjét példázza, hogy a művészettel bíbelődni, alkotni öröm, hogy a kreativitást igenis elő lehet bárkiből csalogatni. A cím egy konceptuális "feladatgyűjteményre" utal, és egyben a művésztanár módszerét is jelzi. A falakon többek közt a vonallal, a színnel, a kompozícióval vagy az önarcképpel kapcsolatban felvetett, lenyűgözően koherens és izgalmas rendszerbe illeszkedő problémák és a rájuk adott válaszok (művek) sorakoznak. Egy olyan módszer lenyomatai, amely keretek közé ágyazódik ugyan, de flexibilis, hiszen a tanítványok válaszai is alakítják. Ezért is ajánlotta a kiállítást az őt alakító diákoknak, de a művekből, a partneri és nyitott viszonyból, a párbeszédből kialakuló összkép végső soron a kiváló tanár rugalmasságát és inspiráló hatását dicséri.

Bodóczky azonban nem "csupán" tanár, hanem művész is: elsősorban felfüggesztett, súlytalanul lebegő térplasztikákat, azaz "sárkányokat" készít. A nagyteremben "levitáló" és hálószerűen áttetsző konstrukció címe - Permanent food/Tartós táplálék - Maurizio Cattelan azonos című kiadványsorozatára utal, amelyben különféle magazinokból kiemelt, eredeti kontextusuktól megfosztott képek kerülnek egymás mellé. Hasonlóan épül fel a "sárkány" is: a kiállítás nyitva tartása idején folyamatosan bőre nő, képburokba öltözik: a művész ugyanis számára fontos képtöredéket illeszt a szabálytalan alakú rácsszerkezetbe. Az alkotás, akár a tanítás: változatos és nyitott.

Budapest Kiállítóterem, Bp. V., Szabad sajtó út 5., nyitva július 29-ig

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.