Nem kérdéses, hogy generációk sorát fordította szembe a vizuális kultúrával a rajzórákon elszenvedett frusztrációk sora, hogy az alkotás kimerül az elsősorban manuális készségeket kívánó kockarajzolásban vagy csendéletek pingálásában. Bodóczky - aki évtizedeken át tanított a "kis képzőben" - művészetpedagógiai munkájának szentelt és A tanítás mint alkotás alcímmel pontosított önálló kiállítása viszont pontosan ennek ellenkezőjét példázza, hogy a művészettel bíbelődni, alkotni öröm, hogy a kreativitást igenis elő lehet bárkiből csalogatni. A cím egy konceptuális "feladatgyűjteményre" utal, és egyben a művésztanár módszerét is jelzi. A falakon többek közt a vonallal, a színnel, a kompozícióval vagy az önarcképpel kapcsolatban felvetett, lenyűgözően koherens és izgalmas rendszerbe illeszkedő problémák és a rájuk adott válaszok (művek) sorakoznak. Egy olyan módszer lenyomatai, amely keretek közé ágyazódik ugyan, de flexibilis, hiszen a tanítványok válaszai is alakítják. Ezért is ajánlotta a kiállítást az őt alakító diákoknak, de a művekből, a partneri és nyitott viszonyból, a párbeszédből kialakuló összkép végső soron a kiváló tanár rugalmasságát és inspiráló hatását dicséri.
Bodóczky azonban nem "csupán" tanár, hanem művész is: elsősorban felfüggesztett, súlytalanul lebegő térplasztikákat, azaz "sárkányokat" készít. A nagyteremben "levitáló" és hálószerűen áttetsző konstrukció címe - Permanent food/Tartós táplálék - Maurizio Cattelan azonos című kiadványsorozatára utal, amelyben különféle magazinokból kiemelt, eredeti kontextusuktól megfosztott képek kerülnek egymás mellé. Hasonlóan épül fel a "sárkány" is: a kiállítás nyitva tartása idején folyamatosan bőre nő, képburokba öltözik: a művész ugyanis számára fontos képtöredéket illeszt a szabálytalan alakú rácsszerkezetbe. Az alkotás, akár a tanítás: változatos és nyitott.
Budapest Kiállítóterem, Bp. V., Szabad sajtó út 5., nyitva július 29-ig
