Kiállítás

Bodóczky István: Do it

  • - dck -
  • 2012. augusztus 5.

Képzőművészet

Nem kérdéses, hogy generációk sorát fordította szembe a vizuális kultúrával a rajzórákon elszenvedett frusztrációk sora, hogy az alkotás kimerül az elsősorban manuális készségeket kívánó kockarajzolásban vagy csendéletek pingálásában. Bodóczky - aki évtizedeken át tanított a "kis képzőben" - művészetpedagógiai munkájának szentelt és A tanítás mint alkotás alcímmel pontosított önálló kiállítása viszont pontosan ennek ellenkezőjét példázza, hogy a művészettel bíbelődni, alkotni öröm, hogy a kreativitást igenis elő lehet bárkiből csalogatni. A cím egy konceptuális "feladatgyűjteményre" utal, és egyben a művésztanár módszerét is jelzi. A falakon többek közt a vonallal, a színnel, a kompozícióval vagy az önarcképpel kapcsolatban felvetett, lenyűgözően koherens és izgalmas rendszerbe illeszkedő problémák és a rájuk adott válaszok (művek) sorakoznak. Egy olyan módszer lenyomatai, amely keretek közé ágyazódik ugyan, de flexibilis, hiszen a tanítványok válaszai is alakítják. Ezért is ajánlotta a kiállítást az őt alakító diákoknak, de a művekből, a partneri és nyitott viszonyból, a párbeszédből kialakuló összkép végső soron a kiváló tanár rugalmasságát és inspiráló hatását dicséri.

Bodóczky azonban nem "csupán" tanár, hanem művész is: elsősorban felfüggesztett, súlytalanul lebegő térplasztikákat, azaz "sárkányokat" készít. A nagyteremben "levitáló" és hálószerűen áttetsző konstrukció címe - Permanent food/Tartós táplálék - Maurizio Cattelan azonos című kiadványsorozatára utal, amelyben különféle magazinokból kiemelt, eredeti kontextusuktól megfosztott képek kerülnek egymás mellé. Hasonlóan épül fel a "sárkány" is: a kiállítás nyitva tartása idején folyamatosan bőre nő, képburokba öltözik: a művész ugyanis számára fontos képtöredéket illeszt a szabálytalan alakú rácsszerkezetbe. Az alkotás, akár a tanítás: változatos és nyitott.

Budapest Kiállítóterem, Bp. V., Szabad sajtó út 5., nyitva július 29-ig

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.