Kiállítás

Sibylle Hofter-Szijj Ferenc: Örömmel üdvözöljük!

  • - dck -
  • 2012. június 17.

Képzőművészet

A Liget Galéria programterve szerint nem ez lett volna az utolsó kiállítás, sokkal inkább a folytonosság felmutatása; Hofter ugyanis 1989 májusában mutatkozott be ugyanitt, és a kilencvenes években számos kiállítása volt Budapesten.

A német művésznő pár évvel ezelőtt indított be egy új művészeti projektet, egy "sajtófotó-ügynökséget", amely hivatalos politikai eseményeket "dokumentál": néhány hetes itt tartózkodása alatt arra volt kíváncsi, hogy voltaképpen mi is zajlik Magyarországon. Sajtótájékoztatók, Áder parlamenti beiktatása, a Polgárok Házának rendezvényei egyfelől, pesti árnyékok, lepukkant helyek és turistalátványosságok másrészt - friss és nyitott, kívülálló szemmel. A reprezentatív tárgyalások protokollján átszivárgó emberi gyengeségek (például egy Orbán és Merkel találkozójáról készült "ellesett pillanat"), a dísztermek és a feliratok banalitása (ezt emeli ki a kiállítás címe is), a parlamenti folyosón szendvicset majszoló tolmácsok. A fényképeket Hofter három módon installálta: néhány nagyobb nagyítás a falra került, az állóképek többsége viszont apró monitorokon, filmszerűen követi egymást, kissé az asszociációs montázstechnikát követve. A fotók harmadik csoportja a kis termet szinte betöltő hatalmas asztalon látható. Ezekhez kapcsolódnak Szijj Ferenc szövegei. A munkakapcsolatot átható "termékeny meg nem értés", a véletlen egybeesés jellemzi az írásokat, na meg a belőlük áradó komor és baljós, a közállapotokat rezignáltan számba vevő hangulat. Sem a lírai monológban, sem a képekben nincsenek direkt politikai állásfoglalások, sőt sejtetések sem. A fényképeken feltűnik az unalmas, jelentéktelen kisváros, Schengen is - a kiállítóhely képpel és szöveggel borított "ravatala" fölött pedig elmélázhatunk azon, hogy bár a határ másik oldalára kerültünk, örömünkbe mélabú vegyül. És nem az asztalon árválkodó gyenge schengeni bor miatt.

Liget Galéria, Bp., Ajtósi Dürer sor 5., nyitva: május 31-ig


Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.