kiállítás -SZÜTS MIKLÓS: W. G. M. SEBALD UTAZÁSA

  • - dck -
  • 2011. március 3.

Zene

Nemcsak a kiállítás címében megidézett német író, hanem a regényeiben megjelenõ, egyes szám elsõ személyű elbeszélõ alteregói, maszkkal fedett másai is folyton úton voltak, s magányos megfigyelõként szemlélték a múlt nyomait, az elfedett emlékek felsejlõ töredékeit. Szüts W. G. Sebald nyomdokaiba lépve, mintegy magára húzva Sebald álarcait, két olajfestménnyel és több mint húsz akvarellel "tiszteleg" a mester elõtt. Szütsöt nem az úton levés gyökértelensége vagy a melankolikus elvágyódás foglalkoztatja, hanem az ismeretlen tájakból kibomló meghitt, varázslatos vagy éppen elillanó pillanatok, s ezen belül is az a különös átmenet, amikor a biztosnak és biztonságosnak hitt tereptárgyakat (utat, fákat) elnyelõ vattaszerû köd vagy pára felpuhul, s a látványban összeolvad a valóság és a képzelet, a megfogható és az álomvilág. Annak a ritka, gyorsan elmúló látomásnak ("A táj olyan volt, mintha halványzöld fátyol takarta volna" - olvashatjuk a Kivándoroltakban) a megragadása érdekli, amikor a fények és árnyékok lepelként elfedik, miközben új ruhába burkolják a világot.

Ezt a különös, átmeneti képet erõsíti fel a mûvész által használt technika, a rizspapíron feloldódó, alig derengõ körvonalak, a jelzésszerûen felvázolt elemek és a lendületes, a kép "tárgyiasságát" eláruló ecsetvonások kettõssége. A képcímek maguk is egy-egy hangulatot idéznek fel (Ködös kép, Nyári viharban, Magányos úton, Nem történt semmi, Különös nap), vagy olyan helyszínre vezetnek, ahol a mûvész szabadon játszhat a párafoltokkal és fénypászmákkal (folyópart, óceán, Balaton). Az utazásnak nincs végpontja, nincs lakható ház, csak üresen ásító romok. Mert maga az út a lényeg; megpillantani a Senkiföldjét, s elmerülni, feloldódni ebben a puhán otthonos és magányos világban.

Bartók 32 Galéria, március 12-ig

*****

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."