Az emigráns litván-zsidó családból származó világhírû dél-afrikai mûvész egyedülálló képi nyelve a film, az animáció, a bábjáték, az árnyék- és mozgásszínház, a zene, a szobrászat és a rajz invenciózus ötvözete, egy olyan, folyamatosan átalakuló mozgásban vibráló gesamtkunstwerk, melynek költõiségét nem a konceptuális kiszámítottság, hanem az ösztönös teremtés biztosítja. A Szépmûvészeti Múzeumban látható nyolc (egyenként körülbelül 6 perces) filmet tartalmazó videoinstalláció a 2010-ben a New York-i Metropolitan Operában bemutatott darab elõzménye/tartozéka - híven Kentridge elvéhez, mely szerint a "kép" ösz-szes megjelenése (akár a gobelin is) része az adott munkának. Az opera Gogol Az orr címû elbeszélésén (de legalább annyira a Don Quijote-történeten is) alapul, melyet Dmitrij Sosztakovics 1928-ban megzenésített. Az abszurd, a "bármi lehetséges" állapota, az egyszerre tragikus és komikus szituáció ebben az esetben az orosz konstruktivista és avantgárd mûvészet, illetve a forradalom bukásának pillanata. Ezt támasztja alá az 1937-es Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának kongresszusán elhangzott szöveg egy részlete - benne Nyikolaj Buharin meghurcolásával - és a korabeli filmekbõl átvett képkockák (feltûnik az integetõ Sztálin, a tatlini torony egy felvonuláson, s maga Sosztakovics is). A szénrajzok, tépett papírkollázsok, árnyjátékok, cirill betûk, számok, mûvészi idézetek (Malevics) áradata akár egy szédítõ danse macabre, melyben a hatalmas orrmaszk mellett fel-felbukkan Kentridge központi figurája, az áldozatot és a hõsiességet egyszerre jelképezõ ló - ez utóbbi a kiállítás teljes címében, az egyéni felelõsséget elhárító orosz közmondásban is megidézõdik (Itt se vagyok, a ló nem is az enyém). A lehengerlõ látványt pedig kitûnõen erõsíti fel Philip Miller johannesburgi utcazenét is felhasználó hangfüggönye.
Szépmûvészeti Múzeum, október 16-ig
*****
