folyóirat

Flash Art Hungary

  • - dck -
  • 2012. március 23.

Trafik

"A világ vezető művészeti magazinjának" olasz, angol, cseh és szlovák kiadása után megjelent a magyar mutáció. Változatról beszélhetünk, hiszen átvett anyagok mellett a periodika nagy része a magyar művészetre fókuszál. A kitűzött cél pedig nem más, mint hogy a magyar művészet végre bekerüljön a nemzetközi körforgásba, illetve a reménybeli olvasók képet kapjanak arról, mi is számít manapság a műtárgypiacon.

A Műcsarnok által kiadott lapot minisztériumi keretből finanszírozták - ez egyrészt jó az NKA-pénzekre kényszerűségből "ácsingózó", már létező művészeti folyóiratoknak, másrészt versenyelőnyt is biztosít az új jövevénynek. A magyar kiadás rövidebb tanulmányokat közöl idősebb külföldi sztárművészekről (Ilja Kabakov, Gerhard Richter), beszámol nemzetközi sikerekről (Maurer Dóra, Csörgő Attila) és középgenerációs vagy fiatal művészek életművéről (Várnai Gyula, a Borsos Lőrinc "család", Magyar Ádám). Az elsődleges azonban - s ezzel nyilván a lap másik szponzora, a Kortárs Galériák Egyesülete is egyetért - a fiatal művészek helyzetbe hozása. Vélhetnénk, hogy ehhez fiatalos hangvétel párosul (Rieder Gábor főszerkesztő bevezetőjében például azt a különös megállapítást olvashatjuk, hogy: "az ACAX iroda dörzsöli a nonprofit szálat"), de a személytelen interjúk és a konzervatívnak nevezhető tördelés nem ezt igazolja. Egy új kiállításlátogatói réteg "kiművelése" nemes cél, s remélhetőleg a lap a következő számaiban leküzdi "gyermekbetegségeit" - bármennyire is hangsúlyozni akarjuk, nem írjuk nagybetűvel a kultúrát -, s megtalálja a helyét a piacon.

2012. január-február, 695 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.