"A világ vezető művészeti magazinjának" olasz, angol, cseh és szlovák kiadása után megjelent a magyar mutáció. Változatról beszélhetünk, hiszen átvett anyagok mellett a periodika nagy része a magyar művészetre fókuszál. A kitűzött cél pedig nem más, mint hogy a magyar művészet végre bekerüljön a nemzetközi körforgásba, illetve a reménybeli olvasók képet kapjanak arról, mi is számít manapság a műtárgypiacon.
A Műcsarnok által kiadott lapot minisztériumi keretből finanszírozták - ez egyrészt jó az NKA-pénzekre kényszerűségből "ácsingózó", már létező művészeti folyóiratoknak, másrészt versenyelőnyt is biztosít az új jövevénynek. A magyar kiadás rövidebb tanulmányokat közöl idősebb külföldi sztárművészekről (Ilja Kabakov, Gerhard Richter), beszámol nemzetközi sikerekről (Maurer Dóra, Csörgő Attila) és középgenerációs vagy fiatal művészek életművéről (Várnai Gyula, a Borsos Lőrinc "család", Magyar Ádám). Az elsődleges azonban - s ezzel nyilván a lap másik szponzora, a Kortárs Galériák Egyesülete is egyetért - a fiatal művészek helyzetbe hozása. Vélhetnénk, hogy ehhez fiatalos hangvétel párosul (Rieder Gábor főszerkesztő bevezetőjében például azt a különös megállapítást olvashatjuk, hogy: "az ACAX iroda dörzsöli a nonprofit szálat"), de a személytelen interjúk és a konzervatívnak nevezhető tördelés nem ezt igazolja. Egy új kiállításlátogatói réteg "kiművelése" nemes cél, s remélhetőleg a lap a következő számaiban leküzdi "gyermekbetegségeit" - bármennyire is hangsúlyozni akarjuk, nem írjuk nagybetűvel a kultúrát -, s megtalálja a helyét a piacon.
2012. január-február, 695 Ft
