Kiállítás

Ijesztően ronda jelek – Rita Ackermann a LuMú-ban

  • - dck -
  • 2012. január 16.

Képzőművészet

Fire By Days


Fire By Days

Fotó: LUMÚ

A Bakos Rita néven 1968-ban született művész kiállítása ugyan beleillik a LuMú magyar származású és külföldön nevet szerzett alkotókat bemutató kiállítássorozatába, de sajnálatos módon a 90-es évek elején New Yorkba kiköltöző művésznő munkái közel sem számíthatnak akkora érdeklődésre, mint például Robert Capa vagy André Kertész munkássága. Ackermann művészete ugyanis leginkább a kilencvenes évek „enfant terrible” néven futó, divatos amerikai áramlatához köthető, s nem az egyetemes (bár sokféle trendet és egyéni kézjegyet elfogadó) kortárs művészethez – ily módon helyi hírességnek tekinthető.

Ez, és a Magyarországon csekély relevanciával bíró művészete még nem is lenne akkora probléma, ha alkotásainak lenne személyessége, tétje vagy állítása. Bár a kiállításon bemutatott néhány korai rajza jelzi, hogy ígéretes nőművészként indult (aki ügyesen balanszíroz a gagyinak tűnő szürrealista képi elemek és az esélyegyenlőség kérdésfelvetései között), s a totálkáros autókat felhasználó művei is beleilleszthetők a neokonceptualista művészetbe, a 2000-es években készült munkái leginkább üres és egyben ijesztően ronda jeleknek tekinthetők, melyek láttán az absztrakt festészet felé amúgy sem nagyon nyitott nézők visítva rohannak ki a szabad levegőre. Ráadásul a monotonul ismétlődő, azonos motívumokat (tűz és arc) variáló vörös festmények tömege mérhetetlenül unalmas; nem ismerhető fel rajtuk sem a gesztusfestészet oldott izgatottsága, sem a festészeti kérdések ismerete. Nem meditációs objektumok, hanem a nagy (néhol három és fél méter magas) felületet betöltő semmik, amelyben nyoma sincs az emberi küzdésnek.

Lehet, hogy a műtárgypiacon keletje van az efféle vadnak tűnő, néhol csurgatott festékkel és elkent betűivel a graffitiművészetre hajazó munkáknak, vagy a YouTube-ról és a tévéképernyőkről egy az egyben átvett felvételekről készült videóknak, de az legyen az ő dolguk. A kihalt múzeumi terek viszont arról árulkodnak, hogy Ackermann hazai áttörése még várat magára. Vajh, miért?

Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, február 12-ig

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.