Kiállítás

Ijesztően ronda jelek – Rita Ackermann a LuMú-ban

  • - dck -
  • 2012. január 16.

Képzőművészet

Fire By Days


Fire By Days

Fotó: LUMÚ

A Bakos Rita néven 1968-ban született művész kiállítása ugyan beleillik a LuMú magyar származású és külföldön nevet szerzett alkotókat bemutató kiállítássorozatába, de sajnálatos módon a 90-es évek elején New Yorkba kiköltöző művésznő munkái közel sem számíthatnak akkora érdeklődésre, mint például Robert Capa vagy André Kertész munkássága. Ackermann művészete ugyanis leginkább a kilencvenes évek „enfant terrible” néven futó, divatos amerikai áramlatához köthető, s nem az egyetemes (bár sokféle trendet és egyéni kézjegyet elfogadó) kortárs művészethez – ily módon helyi hírességnek tekinthető.

Ez, és a Magyarországon csekély relevanciával bíró művészete még nem is lenne akkora probléma, ha alkotásainak lenne személyessége, tétje vagy állítása. Bár a kiállításon bemutatott néhány korai rajza jelzi, hogy ígéretes nőművészként indult (aki ügyesen balanszíroz a gagyinak tűnő szürrealista képi elemek és az esélyegyenlőség kérdésfelvetései között), s a totálkáros autókat felhasználó művei is beleilleszthetők a neokonceptualista művészetbe, a 2000-es években készült munkái leginkább üres és egyben ijesztően ronda jeleknek tekinthetők, melyek láttán az absztrakt festészet felé amúgy sem nagyon nyitott nézők visítva rohannak ki a szabad levegőre. Ráadásul a monotonul ismétlődő, azonos motívumokat (tűz és arc) variáló vörös festmények tömege mérhetetlenül unalmas; nem ismerhető fel rajtuk sem a gesztusfestészet oldott izgatottsága, sem a festészeti kérdések ismerete. Nem meditációs objektumok, hanem a nagy (néhol három és fél méter magas) felületet betöltő semmik, amelyben nyoma sincs az emberi küzdésnek.

Lehet, hogy a műtárgypiacon keletje van az efféle vadnak tűnő, néhol csurgatott festékkel és elkent betűivel a graffitiművészetre hajazó munkáknak, vagy a YouTube-ról és a tévéképernyőkről egy az egyben átvett felvételekről készült videóknak, de az legyen az ő dolguk. A kihalt múzeumi terek viszont arról árulkodnak, hogy Ackermann hazai áttörése még várat magára. Vajh, miért?

Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, február 12-ig

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.