Nem mintha Ráthonyi nem készített volna ún. "dekorációs" munkákat (korábban a pesti Novus, legújabban pedig a budaörsi gimnázium vagy a pomázi óvoda épületében), de minden esetben bevonta - az állandó társ, Neil Wolsteinholme mellett - a helyi közösség fiataljait.
A korábban készült egyedi munkák, a majd két méter magas, fallikus, vörös tollakkal díszített oszlopok helyébe mára egy intimebb, de továbbra is érzéki megfogalmazás lépett, amely reflektál az adott térben rejlő lehetőségekre. A kiállítóhely alsó két termében látható kiállítás első részében száz hófehér, szárnyától és fejétől megfosztott, de egyénített angyal (mint egy felfüggesztett nyáj vagy csengőcsoport) lebeg egy megvilágított üst felett. A talpaikból (a feldíszített égetőlapokból) képzett függönymintázat vezet át azokhoz a kicsiny és törékeny, térbe lógatott asszociációkhoz, amelyek a Prédikátor könyvéből vett idézeteken ("Ideje van a születésnek, ideje van a halálnak...") alapulnak. A szándékosan töredezett - néhol gemkapoccsal vagy fonallal rögzített - stációk esendőségét és a földön heverő, odacsapott sötét matériát az olajoshordó tetejére állított finom lepkék és elvágyódó hajók ellenpontozzák. Miközben a létbe vetettség gyötrelmein tűnődünk, mégis vigaszt nyújt az apró részletek játékossága. Mítoszokból és érzékenységből ritkán épül katedrális.
Fuga, Bp. V., Petőfi Sándor u. 5. Nyitva május 7-ig. Mátrai Péter május 4-én, 17 órakor adja elő porcelánokra komponált zeneművét
