Kiállítás

Ráthonyi Kinga: Installáció a Fugában

  • - dck -
  • 2012. június 3.

Képzőművészet

Bár a kerámiaművészet hallatán sokan apró nippekre asszociálnak, Amerikában komoly kortárs képzőművészeti galériák kizárólagos profiljába tartozik. Nálunk - attól eltekintve, hogy egy-egy szobrász vagy festő átrándul erre a területre - kiállításon ritkán jelennek meg porcelánszobrok, talán mert erős az a beidegződés, hogy alkalmazott művészetről van szó.

Nem mintha Ráthonyi nem készített volna ún. "dekorációs" munkákat (korábban a pesti Novus, legújabban pedig a budaörsi gimnázium vagy a pomázi óvoda épületében), de minden esetben bevonta - az állandó társ, Neil Wolsteinholme mellett - a helyi közösség fiataljait.

A korábban készült egyedi munkák, a majd két méter magas, fallikus, vörös tollakkal díszített oszlopok helyébe mára egy intimebb, de továbbra is érzéki megfogalmazás lépett, amely reflektál az adott térben rejlő lehetőségekre. A kiállítóhely alsó két termében látható kiállítás első részében száz hófehér, szárnyától és fejétől megfosztott, de egyénített angyal (mint egy felfüggesztett nyáj vagy csengőcsoport) lebeg egy megvilágított üst felett. A talpaikból (a feldíszített égetőlapokból) képzett függönymintázat vezet át azokhoz a kicsiny és törékeny, térbe lógatott asszociációkhoz, amelyek a Prédikátor könyvéből vett idézeteken ("Ideje van a születésnek, ideje van a halálnak...") alapulnak. A szándékosan töredezett - néhol gemkapoccsal vagy fonallal rögzített - stációk esendőségét és a földön heverő, odacsapott sötét matériát az olajoshordó tetejére állított finom lepkék és elvágyódó hajók ellenpontozzák. Miközben a létbe vetettség gyötrelmein tűnődünk, mégis vigaszt nyújt az apró részletek játékossága. Mítoszokból és érzékenységből ritkán épül katedrális.

Fuga, Bp. V., Petőfi Sándor u. 5. Nyitva május 7-ig. Mátrai Péter május 4-én, 17 órakor adja elő porcelánokra komponált zeneművét

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.