- minek -

A klubokat és fesztiválokat egyaránt süket csendre kárhoztató lockdown 2021. január 30., szombat nem könnyíti meg a stúdiójukban babráló előadók dolgát sem.

A vancouveri Front Line Assembly, az elektro-indusztriál színtér egyik elpusztíthatatlan ősbölénye immár 35 éve aktív, és ezt mindjárt az év elején megünnepelték 17. albumuk megjelenésével.

A múlt év őszén kellemes meglepetésként, részben közösségi adományozásból jelenhetett meg az Űrhajó együttes bemutatkozó lemeze rendes fekete vinylen, sejtelmesen artisztikus, ködszürke borítóval.

Húsz évvel ezelőtt egy szellemes, friss erőtől és ötletektől duzzadó album köszöntötte az új évezredet: az aranykezű melbourne-i hangkovácsok barkácsolta Since I Left You a hangminták kreatív reciklálását ünnepelte, kivételes muzikalitással és kompozíciós érzékkel.

Az 1990-es évek közepétől, a Moloko tagjaként való feltűnése óta követi a világ az ír dalszerző-énekesnő-performert, aki váltott kreatív partnerekkel valósítja meg mindazt, amit szárnyaló fantáziája sugall.

Némiképp szenzációnak számít, hogy több mint 26 év után nem is akármilyen új nagylemezzel jelentkezett a Cabaret Voltaire. Persze az is igaz, hogy a Shadow of Fear című albumot egyedül rakta össze Richard H. Kirk, hiszen az utóbbi hat évben is csak ő vitte tovább a régi nevet.

Az ősz egyik legérdekesebb zenei megjelenése kétségtelenül John Frusciante első olyan, tisztán elektronikus szólólemeze, amelyet saját neve alatt készített, bár nem most kezdett elektronikus (tánc)zenékkel foglalkozni, és messze nem ez az első szólóanyaga. Az elmúlt harmincvalahány éves pályafutása alatt számos, műfaját tekintve is igen színes zenei produkcióban vett részt, közben arról híresült el, hogy ha kellett, egy-egy váratlan gesztussal rendre ki tudott szabadulni fojtogatónak érzett kötöttségeiből.