Lemez

The Avalanches: We Will Always Love You

  • - minek -
  • 2020. december 16.

Zene

Húsz évvel ezelőtt egy szellemes, friss erőtől és ötletektől duzzadó album köszöntötte az új évezredet: az aranykezű melbourne-i hangkovácsok barkácsolta Since I Left You a hangminták kreatív reciklálását ünnepelte, kivételes muzikalitással és kompozíciós érzékkel.

Robbie Chater és Darren Seltmann alkotói duója felbomlott, mivel Seltmann 2006-ban távozott, ám a helyére lépett Tony Di Blasival készült második The Avanlanches-album, a Wildflower csak 2016-ban jelent meg. Ehhez képest a mostani harmadikra csak négy és fél évet kellett várni, s az új zeneanyag minden perce megéri az árát. Nem is csak arról van szó, hogy 25 számot zsúfoltak a korunkban különösen terjedelmesnek számító műsoridőbe, és ehhez mérten töményen adagolták az ötleteket és a több száz hangmintát, ennek dacára sokkal kevésbé a sampler a domináns hangszer. A hagyományoknak megfelelően Chatert és Di Blasit ezúttal sem kínozta az alkotói magány. Többek között Blood Oranges, Tricky, Nenneh Cherry, Jamie xx, Perry Farrell, MGMT, Johnny Marr és a régóta Sanandra Maitreya-ként alkotó Terence Trent D’Arby is felsorakozik (mind-mind személyesen és nem hangmintaként!) a sokszínű, néha határozottan elektronikus tánczene-orientált albumon. A nagyívű dalcsokrot mindenekelőtt egy kozmikus szerelem ihlette, a NASA nevezetes Voyager aranylemezeit összerakó Ann Druyan és a csillagász Carl Sagan közötti örök románc, amihez most a fél poptörténet húzza a talpalávalót.

Modular, 2020

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.