Lemez

The Avalanches: We Will Always Love You

  • - minek -
  • 2020. december 16.

Zene

Húsz évvel ezelőtt egy szellemes, friss erőtől és ötletektől duzzadó album köszöntötte az új évezredet: az aranykezű melbourne-i hangkovácsok barkácsolta Since I Left You a hangminták kreatív reciklálását ünnepelte, kivételes muzikalitással és kompozíciós érzékkel.

Robbie Chater és Darren Seltmann alkotói duója felbomlott, mivel Seltmann 2006-ban távozott, ám a helyére lépett Tony Di Blasival készült második The Avanlanches-album, a Wildflower csak 2016-ban jelent meg. Ehhez képest a mostani harmadikra csak négy és fél évet kellett várni, s az új zeneanyag minden perce megéri az árát. Nem is csak arról van szó, hogy 25 számot zsúfoltak a korunkban különösen terjedelmesnek számító műsoridőbe, és ehhez mérten töményen adagolták az ötleteket és a több száz hangmintát, ennek dacára sokkal kevésbé a sampler a domináns hangszer. A hagyományoknak megfelelően Chatert és Di Blasit ezúttal sem kínozta az alkotói magány. Többek között Blood Oranges, Tricky, Nenneh Cherry, Jamie xx, Perry Farrell, MGMT, Johnny Marr és a régóta Sanandra Maitreya-ként alkotó Terence Trent D’Arby is felsorakozik (mind-mind személyesen és nem hangmintaként!) a sokszínű, néha határozottan elektronikus tánczene-orientált albumon. A nagyívű dalcsokrot mindenekelőtt egy kozmikus szerelem ihlette, a NASA nevezetes Voyager aranylemezeit összerakó Ann Druyan és a csillagász Carl Sagan közötti örök románc, amihez most a fél poptörténet húzza a talpalávalót.

Modular, 2020

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.